Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 12. szám · / · FIGYELŐ

SCHÖPFLIN ALADÁR: SEBŐK ZSIGMOND

Most, mikor meghalt, nagyon sokan írtak és beszéltek róla, de az arcképét csak Csajthay Ferenc rajzolta meg, ravatala előtt mondott beszédében, néhány jellemző vonással, tömören, összefogva, de finoman és nálunk szokatlan ízléssel, amely egyaránt eleget tud tenni a kegyeletnek és igazságnak. Sebők nem volt az az író, akit mindenki ismer s akiről mindenkinek megvan a többé-kevésbé találó véleménye. Emberi és írói karaktere halkabb és intimebb volt, semhogy egyénileg megkülönböztető vonásai mindenki előtt nyilvánvalók lettek volna. Mondanivalói nem voltak sem újak, sem feltűnők, nem a kezdetén állott egy fejlődési sornak, hanem a vége táján, ott, ahol az írói szellem, amely kezdetben túláradva, formákat áttörve és újra alkotva s az egész világot magába ölelve indult meg, az intimbe, a halkba, a közvetettbe, az intellektuálisba finomodik és csökken is egyúttal. A kiindulás Jókai, akinél a főhangsúly mindig az életen, annak külső színességén, mozgalmasságán, kép-gazdagságán van, a közvetlen folytatás Mikszáth, akivel az eredeti anyagba beleszívódik a szkepszis, az irónia, az élet fölébe emelkedő fölényesség, a lírának mélyebbre rejtése s a lánc végén, íme, Sebők, akiben a hangsúly már csaknem egészen a művészire van vetve, a formára, - a kifejezés már nem könnyen, magától árad, hanem nagy belső nehézségek leküzdésével, tartózkodón, tudatos, mérlegelő formálással, a mondanivaló szűk körre szorul, lényege szerint egészen lírai jellegűvé lesz.

Nekrológ-írói mint a magyar specifikum íróját igyekeztek feltüntetni, vannak is novellái, amelyek Mikszáth nyomán és módszerével, kissé látása módjával is a szegedi és a tanyai magyar élet specifikus, mondhatni, etnográfiai jellegzetességű képeit rajzolják, - de ott, ahol a szellemét ért legmélyebb irodalmi hatástól megszabadulva, egészen maga-magát, a legsajátabb mondanivalóit a legsajátabb formában adta, érett és teljesen, önállóan kifejlődött dolgaiban - Bajcsányi de eadem és Ifjúkor című könyveiben - kiviláglik, hogy szellemének lényege nem realisztikus természetű, nem a specifikusnak tükrözésére van beállítva, hanem a lírára. Nem a világot igyekezett tükrözni a saját temperamentumán át, hanem a saját temperamentumát a világ képeiben. Erős belső zengésű líra és tartózkodó természet, amely csak objektív képeken keresztül, közvetve tud nyilatkozni - ez az ő írása. Sokat beszéltek művészi gondosságáról, önkritikájáról, önmagával szemben táplált szkepsziséről, az a fajta írás, amilyen az övé, nem is születhetik könnyen, közvetlen áradással, magától formálódva, bő termékenységgel.

A szabad, könnyű, skrupulustól és rejtőzködéstől mentes megszólalás örömét csak gyermekek számára írt műveiben érte el s ezekkel is jutott nagy és általános népszerűségre. Mackó-alakjai a magyar gyermekirodalom példátlan hatású leleményei, mindenesetre a legélvezetesebb olvasmányai a magyar gyermeknek. Az irodalom ősanyagába nyúlnak bele, a fajtájuk abból a forrásból ered, ahonnan Aesopus állatalakjai és a Reinecke Fuchs, abba a primitív életnézetbe, amely a természetet még egységesebbnek, ez egyes országai közötti átmeneteket hihetőbbnek tartotta s amely a maga primitivitásával egész közel áll a gyermek életnézetéhez. Az állati karakternek az emberivel való ilyen kombinálása kimeríthetetlen gazdagságát kínálja a hatásoknak, különösen pedig a humornak, a reális lehetőségek körének olyan kitágítását, amelyben csaknem teljesen szabadon, mindennemű megkötöttség és korlát nélkül működhetik a fantázia. Sebők Dörmögő Dömötöre mackó is, ember is, aszerint, ahogy a pillanatnyi helyzet kívánja, hol emberi, hol medvei vonásaival szerepel, hol tiszta ártatlan humor, hol naiv szatíra, hol csak kedélyesség, de mindig mulatságos, mert mindig érezni játék-jellegét. A magyar gyermekirodalom vénája igen szűken csöppenti a leleményt, amit, magyar dolgot, jót, gyermekeink kezébe tudunk adni, alig egyéb, mint az ősi mese, monda és történelem-kincsnek fel- és átdolgozása. Sebők egyetlen írónk, aki eredeti invencióval gazdagította a magyar gyermek életét. Egész pályája ebben jut legnagyobb jelentőségre.