Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A PÉKNÉ

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A PÉKNÉ
(Szomory Dezső elbeszélései)
V.

Hét elbeszélés van ebben a könyvében. Az első: egy gyilkosról, a második: egy vaklányról, a harmadik: egy bolond szeretőről, a negyedik: egy masochista fiúról, az ötödik: egy öngyilkosról, a hatodik: egy szerelemtől megtébolyult anyáról és a hetedik: egy sírásóról szól. Ez az ő világa. Nem kenyere az egyszerűség. Nincsenek hétköznapjai, csak ünnepnapjai. Azokat választja ki, akik vérükkel a földi színjáték bíbor pompáját festik, ezek táplálják benne az élet szilaj és vad érzését. Számára pedig nemcsak a természet és az ember beszél. Anélkül, hogy bárki is hatna rá, állandóan egy nagy művészi műveltséget is éreztet, a megemésztett és vérévé vált európai költészetet, festészetet és zenét együtt. Különösen az angolt és a franciát. Ami erre vonatkozóan olvasás közben eszembeötlött, ideírom. A marseille-i kofák "skarlát kezekkel" (Shakespeare.) "Egy toronyóra kongott felettünk, komor és dallamtalan, megrekedt üst hörgése." (Shakespeare) "...falta magába ruhástól, gyémántostól, udvarlóstól, a beváltott szerelmek üres diadalmaskodásával mint egy párduc, ha egy szalmazsákot nyelne le." (Shakespeare: ittál-e vért, ettél-e krokodilt?) Itt "a halál is mintegy zsírban kirántva, zamatos és fullasztó. (Barokk-humor.) "S egy öreg asszony őrizte, egy öreg asszony, egy öreg seprűvel, amelyik utána lendült olykor, szent nyomorod, gyermekkor!" (Dickens regényessége.) "S csak vörhenyes szélű szeme világított, a hajakkal bekent homloka alatt" (Renoir: Férfiarc.) "Még délelőtt fehéren és feketén ki is terítették." (Sietős színfoltok, Manet impresszionista modorában.) "Elbódulva pillantotta meg benne nagy és fojtó éjjetek nagyszerű fehér kancáját, a kibontott hajak szőke sörényével, lobogva a gyönyörben." (Wagner, tristani vágymotívum, kürtök együttes zengése, fortissimo.)