Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 20. szám

Tóth Árpád: Ámor

Jöttél s ím drága must edénye lelkem,
Szűzlány fehér lábával megtiport kád,
A púpos bánatok rikoltó torkát
Méz-íz csitítja, oh, tán most születtem!

Szálljunk aranyhajóra most mi ketten,
Röpítsen el, ne tartsa semmi korlát:
Szállj drága perc, feszítsd forró vitorlád,
Ma ránk vár minden édes ismeretlen!

Nézd, minden mily roppant fénnyel ragyog:
A nap, a hold és minden csillagok
Jönnek velünk s a vén világ elárvul -

Hallod? a láz, a hű, bizarr dobos
Dobol s a mámor vörös oszlopos
örvénylőn forgó kastélya kitárul!