Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 15. szám · / · Figyelő

Lakatos László: Dinasztiánk a haza védelmében
Gáspár Artúr könyve.

- Jó, jó, de hogyan lehet egy teljes könyvben csak királyokról és főhercegekről írni - kérdezte tőlem, aki előtt őszinte örömmel dicsértem Gáspár Artúr könyvét.

- Kegyed téved. Mindannyiunk főnöke Shakespeare is előszeretettel dalolt a bíborban születettekről és tudnia kell, hogy a királydrámák hőseinek, akiket Ön ma a jóság vagy a rosszaság márványba vágott szobrainak néz, vérbeli ivadékai még jórészt éltek amikor ő felesége színésze színdarabokat írt az utódokról. Valami személyes vonatkozás okvetetlenül belecsúszott e halhatatlan remekművekbe. Királyokról írni sokkal inkább költői valami, semmint nyegleség. És ha tudományos szempontból vesszük a dolgot, történelmiből, Kegyednek mindenesetre joga, hogy Béla király Névtelen Jegyzőjét zsoldos pennának minősítse, ám mondhatom Friedjung híres könyvének legszebb oldalai azok, amelyekben a tudós író a fiatal Ferenc József portréját festi és valamikor, száz év múlva, higgye meg, a Friedjung Ferenc József képe legalább is olyan fontos lesz a történetíró számára, mint az, amelyet Parlaghy Vilma készített az uralkodóról színekkel ugyan, de amelyek elsápadnak amaz ólomba öntött betűk, a Friedjungéi mögött. Milyen természetes volt az, hogy Tizian lefesthette az élő V. Károly császárt, de egy Lamprecht persze csak a sok száz év óta halott imperátorokhoz érthetett.

Gáspár Artúr könyve éppen ezért is, az okosságán és az eleganciáján túl még szükséges is. Az író olyan szerencsés helyzetben volt, hogy szempillantásnyi közelből láthatta a Lotaringiai Habsburgház prince de sangjait (lóháton ülve és kezükben földabrosszal,) láthatta őket az 1914-15-ki esztendőkben és aki ilyenkor csak néz és nem lát, csak jelen van és nem ír, az udvarmester, de nem író. Ám Gáspár Artúr író, sőt történetíró és az argumentum, hogy a perc hevében írt történelmet, szintén mellette szól. Gabriel Hanotauxtól Angyal Dávidig mindegyik hadviselő országban a historikusok az újságíróval versenyt írják a nap történetét és e háború ezer meglepetése közül nem is ez a legutolsó, a történelemírásnak ez a szinte sztenografikus ritmusa. Meglátja, a jövőben ez már így lesz mindig és milyen végtelenül természetes, hogy éppen most kezdődött ez meg, ebben a háborúban, amelyben az események példátlan dimenziói már megszületésében múlttá avatják, magasztosítják és mélyítik a pillanatot. A történelemírás e reformjáért nem csupán a könyvnyomtatás technikája, de egy kicsit maguk az események is felelősek.

A Gáspár-féle könyv pedig mindezeken túlszerencsés tanúságtétele és egy nagy magyar pillanatnak. Mert vitatkozzanak ám az avatottak azon, hogy mi ez a háború, a német és az angol kereskedelemnek, vagy a Nagy Frigyesi és a Katalini koncepcióknak egymással való küzdelme, ebszívű az, aki ebben az országban meg nem érzi, hogy ez a háború magyar háború, legelső sorban az, az ideológiai kiindulásában, talán nem, de a szenvedéseiben, az elhullajtott vérében és a fel nem száradt könnyeiben annál inkább az, és e dicsőségesen magyar háborúban válik végleg és elválaszthatatlanul magyarrá a dinasztia. A Habsburgokból most, ebben a két esztendőben lesz az ország legelső indigena családja, ami itt történik, az méreteiben megezerszereződve a Jókai Új Földesurának nemes és szép regénye. A Habsburgok e végleges és igazi, ez erkölcsi trónfoglalásáról (Magyarországon) írt most könyvet Gáspár Artúr. Hőseit festette meg ez izzó pillanatnak, szépen, okosan és jól. Megrajzolta őket úgy, hogy rájuk lehessen ismerni és megírta őket úgy, hogy az embereit szeretni kelljen. Írói mértéktartással dolgozott, egy megkülönböztetett publicisztikai ítélettel és mégis úgy, hogy azért alul ne maradjon a szín, a szeretet, a mélység, amely ezt a könyvet dokumentáris fontosságán túl mégis írói munkává avatja elsősorban. Stílusa hű tükörképe az ő előkelő és fegyelmezett gondolkodásának, kompozíciója és technikája azé a férfié, aki szereti a témáját, magát vele azonosítja, tehát - művész. Történetírás és napi publicisztika, szépirodalom és elmélkedés, szeretet és ítélet peremei közt áll Gáspár Artúr könyve, mely még a sorok között is tévedhetetlen. Olvasmánynak nemes és tanulságos és bár események között íródott, mennyi perspektívába vetít egy évszázadok óta várt pillanatot, a Habsburgok magyar vérkeresztségét. Finnyás ízlés és vasfej - ez a sok portréja. Maga az író adta ezt magáról, míg avatott kézzel - vont vonalakat másokról. És írói erénye e szép és jó könyvnek ez is.