Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 14. szám

Demokritosz a Magyarokról [+]

"Moriamur pro rege nostro

Maria Theresia"

...Milyen egészen más a szomszéd, akit a Kárpátok választanak el a zsidók paradicsomától, a nyílt, nemes, hős magyar, ostora tirannusának és legszilárdabb támasza szuverénjének, ahogy őt Montesquieu nevezi. A magyarság, a maga mély komolyságával, átmenet a kelethez, de evvel a komolysággal mélyrelátás és emelkedett hazaszeretet párosult. A magyarra, ha egyszer bizalma meg van nyerve, hegyeket lehet építeni. Természete a nyugodtság, de keleties közöny nélkül. Az osztrákok kényelmessége, de több élénkség és tettrekészség, erős és bátor férfiak, a legjobb lovasok, akik azonban a hegyekben gyalog is, mint óriások, olyan keményen rontanak a medvére, farkasra, akárcsak a finn, és szép asszonyok, akik joggal nélkülözhetik a magyar szépítővizet (rozmarint).

A magyar ragyogó emberfajta, barna, tüzes fekete szem, határozottság az arcban, a hegyes orrszögletben, kemény idegek, különösen jól megépített derék, született katonák és lovasok. Szép nemzeti viseletük nem rejti el szép termetüket, hogy kevéssé mozgékonyak, ennek mégis ez a szűk ruha az oka. A teljesen kiöltözött magyar olyan feszesen jár, mint a törzsökös dragonyos. Bécsben nemzeti viselete nélkül is azonnal fölismerni a német mellett a magyart szabad magatartásáról, ahogyan a fejét hordja, ahogyan maga köré néz, akárcsak lovát is, komoly dolgoknál a bécsi már válaszolt is, amikor a magyar még gondolkodik.

A magyar magánhordja tatár eredetét, mélyen fekvő szeme, szögletes arccsontjai és orra, barnás színe és a lova még ma is megkülönböztetik a szlávoktól, akik gömbölydedebbek, fehérebbek, tisztátlanabbak nála, az egészen alja magyar kivételével, aki mocskos báránybőr bundájába burkolózva mindenkor élénken emlékeztetett ősapánkra, Ádámra. A kardot és sarkantyút nem egykönnyen teszi le a magyar és a nemzeti táncnál a sarkantyú pengése még zenei kíséretnek is nevezetes. Magyarországon nagyszerű emberekre akadni és műveltekre is, akiket Lengyelországban nem egykönnyen találni. Magyarországra a német egyetemek és egyáltalán a németek, közvetve és közvetlenül hatást gyakoroltak. Mint a perzsa a görögöt, a magyar megismertette a némettel erejét és mint a görög a rómainak, a német a magyarnak segítségére volt művelődésében. Német harcosok támogatták a magyart ellenségével szemben a keleten és az viszont segített nekik harcaiban nyugaton. Hermann és Árpád népét évszázadok óta száz kötés köti egymáshoz bármilyen ellentétes is a természetük.

A felsőbb osztályokban régóta uralkodnak már német erkölcsök és a német fennhatóság alatt mind mélyebbre bocsátkoznak, bár lehetetlen meg nem állapítani a bizalmatlanságot az olyan németekkel szemben, akik hatalmon vannak. Sajnos, még mindig gyarmat módjára kezelik őket. Maga a híres magyarországi latin, valódi jezsuita-latinság, mely, épp úgy mint Lengyelországban, élő nyelv gyanánt mint a vízfolyás ömlik az ajkakról, ez a sajátságosan általános nemzeti szokás, melyről magáról érdemes volna értekezést írni és Magyarországon nagyon hasznos köznyelve a sokféle egymásba keveredett népnek, igazi németség latin végződésekkel és latinszámba menni akaró szavaival. Ennek a komikus nyelvnek a mechanizmusa tisztára német. A magyar nem átallja ezt mondani a biliárdnál: Quomodo stamus? - és épp oly elfogulatlanul kérdezi: Unde veniunt? (Wo kommen Sie her?) - és felel és épp olyan elfogulatlanul: De spacirandó. Ubi est Kellnerus, iste slingelius? - est nulla anima in domo? [*] Az "Öffentliche Kasse" neve minden további nélkül cassa és az országgyűlés bizottságainak tagjai még naivabban vocalis-ok, [*] akik persze a konsonansokat vezérlik.

Magyarország az osztrák monarchia kanaánja és erőssége, mégis csak félig van benépesítve és bevetve. A magányosok pazarlásától élesen elüt a nép szegénysége. Magyarországnak egy pár száz négyzetmérföldnyi mocsarat kell kiszárítania és pusztaságokat kell megtermékenyítenie, melyekről forró nyári hónapokban városok, falvak és erdők lebegnek a magasba, de csak optikai csalódás formájában. [*] Itt-ott látni csak egy-egy nyomorúságos viskót, mely körül apró kócos lovak csapata legelész és egész falka félvad kutya ugatja az utazót, aki hiába kutat egyetlen árva fa után. Azok a mocsarak és a nyári forróság támasztják a gonosz lázat, mely olyan veszedelmes a külföldire és Eszék és Pétervárad német temetők.

Magyarország társországaival együtt tizenegy millió lakója van, alig kétezer lélek egy mérföldre, míg Ausztriában, Cseh- és Morvaországban, az olasz tartományokban háromezer jut. Ferencnek és utódainak még sok tennivalójuk lesz, míg a szláv néptörzseket, melyek mégiscsak birodalmuk többségét teszik, a részeges horvátokat, a lusta illíreket és szerbeket, akik slivovicájukról, másképp szilvapálinkájukról a leghíresebbek, a zsidókat és cigányokat (nem is szólva a lengyelekről és csehekről) rendbe szedik és a magyarság és németség kultúrájáig fejlesztik. A nemes József jó úton járt, de akkor még nem érkezett el az ideje, így hát még sok minden megy amúgy magyarosan és minél inkább közeledünk a török határhoz, annál törökebbül.

Ki nem ismeri a szlavóniai rablókat, akiket egyenesen karóba kell húzni és még a karón is több napig élnek, dohányoznak és rákiát isznak. És a pandúrok tetteit Trenk és Mentzel alatt, vagy a vörös köpönyegeseket a francia háború első éveiből, akiket ezért a hadseregektől barátságosan eltávolítottak? Az illírek egykor olyan félelmetes neve: a pandúr, zeneszerszámuktól a pandórá-tól ered, amely nélkül nem indultak hadba. A morlákokat azonban a hajdú névvel csúfolják, mert ez szökevényt, rablót, gyilkost jelent. A legbecsületesebb hajdúk ami néhai kis német udvaraink kitömött emberfigurái voltak, akiket hajdúnak, vagy huszárnak hívtunk. Melyik utazó nem félt volna a morlákoktól, pandúroktól, a farkasoktól, nemkülönben a magyar juhászkutyáktól. Ez a kiáltás: a farkas! a farkas! - Annyit jelent Magyarországon, hogy futni kell! Magyarország gazdag társországai még csak várják a kultúrát. Még csak József kezdett el országutakat építeni és mint a középkorban, most sincsenek még beszálló vendéglők. A kolostorok és a nemesség vendégszeretete pótolják egyelőre ezt a hiányt és egy bizonyos nemes ember, aki örült, hogy társasága volt és valami újat hallhatott, az arra utazókat messzeszólóval szokta beinvitálni. De Pest, Magyarország legszebb városa, Magyarország Londona.

A dalmátok és morlákok valóságos félvadak, rosszabbak a töröknél és sohasem járnak puska nélkül. Bár vendégszeretők és jószívűek és pedig minél közelebb vannak a természetes állapothoz, de bosszúszomjasak, lusták, babonásak és koldusszegények is, nevezetesen a hajdúk. Ezek mint a hottentották, az olasz fennhatóság alatt valóságos rablóéletet folytatnak, akik alatt, minthogy ezen uraikat nem tisztelték, mind veszedelmesebbé lettek. Ausztria azonban bátor katonákat nyer bennük és kultúrához juttatja őket. A morlákban, a világ legfeneketlenebb fokhagymazabálójában, miközben utálja a borjúhúst, mindenesetre megmutatkozik az ősszláv, a dalmatában, aki a többedmagával élésre hajlóbb, az olasz, vagy tulajdonképpen inkább a leromlott római, csúszó-mászó, félénk, ravasz, telve fondorkodással és színlelt jámborsággal. Dalmáciában még tizenötszázad multán is látni mi volt a római Augusztus és Andronicus alatt. De fizikailag véve nagyszerű emberfajta lakik itt, egyszerű életmódjánál fogva olyan egészséges, hogy a kilencven és száz éves aggastyánok nem mennek ritkaságszámba és minden betegségük magától gyógyul, mint a vadállatoknál, egyetemes orvosságuk minden esetben egy hatalmas porció szilvapálinka borssal és gyömbérrel keverve.

"Ungarn", melynek a hivatalos nyelvben etimológiailag "Ungern" a neve, nagyon áldott és gazdag ország és a természet gazdagsága az ipar hiánya mellett Európa legolcsóbb országává is teszi. Itt tehát igen sokat és igen jókat esznek és nincs is pompásabb a dinnyénél és a tokaji aszúnál. Magyarország vaddal, madarakkal, halakkal bővelkedik, épp úgy arannyal, és a viza is, mely a Fekete tengerből fölúszik egészen Pozsonyig, nem ívás végett, hanem, hogy a fejére fészkelődött férgektől szabaduljon, vagy hogy az ár ellenében csiklandoztassa magát, pótolhatná a tőkehalat, melyért olyan sok pénzt visznek ki az országból. A dinnye, mely csak pár krajcárba kerül, a forróságban fölüdít, de mérték nélkül élvezve vérhast okoz, talán több német katonát ölt meg, mint a törökök kardja. Ezek a dinnyék bizonyosan szebbek, mint Frigyes melegházi dinnyéi, melyeket Voltairenak küldött, hogy a porosz klíma jóságáról meggyőzze. Ne vegye tehát senki rossz néven a magyartól, ha azt mondja: Extra Ungariam non est vita, si est vita, non est ita, mert legalább az utóbbi okvetlenül igaz.

Magyarországon minden huszonötödik ember nemes ember és minden háromszázadik koldus. Nemes és paraszt, ami alatt másutt fogyasztót és termelőt értenek, itt tulajdonképpen annyit jelent, hogy hazai és idegen. Az igazi magyar nemesek a mágnások, a nagy földbirtokosok, akik magas állami méltóságokat viselnek és amint ez a szó paraszt nem jelent semmi becsmérlőt Magyarországon, úgy ez a szó nemes sem jelent semmi kiválóságot. A jó magyar teknősbékát is nemes békának hívják.

Magyarország másképp Pannónia sokáig népeknek, melyeknek neve elenyészett, a tülekedési tere volt, míg a mai magyarok Ázsiából meg nem érkeztek. Ungar annyit jelent, mint jövevény, ők magukat magyaroknak nevezik és Ázsiában is így hívják őket. Németország ostorai voltak, amíg a kereszténység és Szent Istvánjuk meg nem szelídítette és nem telepesítette őket. Ez az István kellene, hogy Szűz Mária helyett nemzeti szentjük legyen, Nagy Lajos, Corvin Mátyás és az osztrák uralkodóház mellett. Ausztria nélkül Magyarország török hospodárság lenne és ha a miniszterek szót akartak volna a nagy Jenőnek fogadni, hogy Nápolyt és Szicíliát ráhagyják a spanyolokra, ahelyett azonban teljes erejükkel az ozmánokra vetik magukat, akkor most az osztrák monarchia a Duna mentén valószínűleg a Fekete-tengerig nyúlna és aligha tanyáznának már barbárok a Hämus túlsó partjain. A szép alkalom nem tér egyhamar vissza és Ausztriának mégis mindenekelőtt a Duna torkolata kell, ha ki akarja azokat az előnyöket élvezni, miket természetes gazdagsága nyújt.

A magyarban olyan nemzeti büszkeség van, mint a brittben, de sokkal több jósággal és mások iránti tisztelettel, vendégszeretettel és sokkal kellemesebb szokásokkal. Bécsből Budapestre utazni (tizennégy nap oda hajón, vissza kocsin) ezt különb dolognak tartom, mint a párizs-londoni utat. Aki hízelegni tud a magyar büszkeségnek, annak aztán még az ingét is odaadja. Ez a büszkeség azonban, melynél fogva úgy ragaszkodik szép nemzeti viseletéhez, bizonyos nemzeti előítéletekhez is hozzáköti és csökönyössé teszi minden reformmal szemben, melyet Ausztria e nemes nemzet és ez áldott ország javára életbe akarna léptetni. Mindent "contra statua nostra"-nak találnak. Miért? Mert Magyarországon a nemességnek populus is, a tulajdonképpeni populus azonban "misera contribuens plebs."

A magyar nemesség és a nemes József! A nemes ember alkotmányának védelme alatt fegyveres alattvalóinak élére áll és karddal a kezében protestál a bírói ítélet végrehajtása ellen. Sőt nem egy erős szívű nemes asszony is tettel vindikálta magának ezt a jogot. Az országgyűlés pedig ahelyett, hogy az ilyen bitorlást fontolóra vette és megszüntetni iparkodott volna, inkább azt vizsgálta, hogy a botnak az asszony kezében ugyanolyan tiltó joga van-e, mint a kardnak az ura kezében. Nádasdy, Frangepán, Zrínyi, akiket 1671-ben lefejeztek, lázadók voltak a császári-királyi miniszter előtt, de a nemzet szemében? - Wallenstein legalább is bűnösebb volt!

A magyar szeretettel függ történelmén és apáinak viselt dolgain. A papok és jezsuiták végtelenül sokat ártottak művelődése kifejlődésének, most a városok hiánya, a nemességnek a maga birtokaira való elszigetelt visszavonultsága és a német uralkodó elleni bizalmatlanság az akadályai. De Ferenc császár és házának humánus jogara alatt támadhat valami.

Zrínyi, aki a gyenge szigetet Szulejmán egész erejével szemben ezerötszáz vitézzel védelmezte, kirohanásai által harmincezer törököt megölt és végül az utolsónak maradt kétszáz hőssel, akik a várat továbbtartani már nem tudták, magát török tetemek dómjai alatt halálnak áldozta, mindenkor él a magyar történelemben, akárcsak a Moriamur pro rege nostro Maria Theresia.

A határőrvidékiek (huszonkét regiment a háborún kívül más zsold nélkül, a csajkások bataillonján kívül a Duna mentén) az Adriától mélyen be a Kárpátokig, a török határ hosszában, született hűbéres hadsereg százezer emberrel, nemcsak a császár hadseregére, hanem egész Európára nézve fontosak, védőbástyák a pestis ellen és a lakosság megmentői a török portyázóktól, akik sokszor a pestist hagyják emlékül.

Az 1720-i borzasztóan dühöngő marseillei pestist egy kereskedő a zsebkönyvében tartott gyapotmintával hozta magával Szmyrnából, egy kapitány pedig, aki a vesztegzárt is kiállta, kardbojtjában vitte be Törökországból Magyarországra, macskák és áthurcolták már a járványt a határon. Éljenek a magyarok, körmöci aranyaik és a tokaji!

In Ungarn, hört's, am fusse der Karpathen,
Da wächst ein trinkbar Gold!
Das nährt mit Kraft die Söhne der Sarmaten
Und macht die Töchter hold.
Vertrinket denn aus diesen edeln Quellen
Die Sorgen und den Spleen,
Und wäre selbst Freund Asmus hier zur Stelle.
Er liesse Reinwein steh'n.

Magyarországgal - miután még az új-görögöket látogattuk meg - elhagyjuk a kultúra országait és a kultúrátlanság világa felé tartunk. A tengerek ismertebbek itt, mint az országok, mint Ázsiának sok, Amerikának még több része és az egész Afrika, amelynek, mint Ausztráliának és a messzei szigetvilágnak is, csak a partjait ismerjük. A tengeren kevesebb gonddal és veszéllyel lehet átutazni, mint ezeken a nagy és vad országokon. Ugyanakkor a magas műveltségű Európa erkölcsi értelemben még szintén sok ázsiai pusztát, afrikai sivatagot és amerikai vadont mutathat föl..."

 

[+] Ez a Demokritosz: Weber, német író, ma úgy mondanánk tárcaíró, aki a múlt század első harmadában írta meg elôbb Egy németnek utazását Németországban, majd Demokritosz, oder hinterlasszene Papiere eines lachenden Philosophen címen töménytelen sok kötetben a világ minden lehetséges dolgairól szóló tárcáit, egyebek között a világ különböző országairól s népeiről is - akik közül igen sokat valósággal is felkeresett. Magyarországon 1840 előtt járhatott, - ide Galíciából jött le s innen Görögországba ment. Könyvének a magyarokról szóló s itt következő fejezete csupa egészséges okosság.

[*] Wie stehen wir? - Woher kommen Sie? - Vom Spazieren. Wo ist der Kellner der Schlingel? - Es ist keine Seele zu Hause.

[*] Stimmgeber (Vocale).

[*] Fata morgana.