Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 11. szám · / · Figyelő

Fekete Miklós: A második hadikölcsön

Hogy kellő súllyal értékelhessük a második hadikölcsön előteremtésének jelentőségét csak arra kell gondolnunk, hogy mily problémáját képezte a pénzügyi kormányzatnak a háború előtti boldog időkben a 2-300 milliós kölcsönök tető alá hozása. A kölcsönök itthon való elhelyezése majdnem a lehetetlenségek közé tartozott. Hogy 1913 októberében ez mégis sikerült, az, a békeidőkben szokatlan, rendkívül magas (6,4%) kamatozásnak volt köszönhető.

A békeidők tapasztalatai alapján az első kölcsön alkalmával a remények nem is voltak túlzottnak nevezhetők. A pénzügyi kormányzat vezetői egészen idegen dolgot voltak kénytelenek megkísérelni a kölcsön kiírása alkalmával, a bekövetkezett eredményt gazdasági életünk erejében rajongó hittel hívők sem várták és a kölcsön hivatalos intézői. Ha a problematikus eredmény escomptálható lett volna, két kézzel is kaptak volna 500 millió után. Tudjuk, hogy az escomptáló jól járt volna és tudjuk, hogy a jegyzések összege ezerszázhetven millió volt.

A magyar közvélemény, még ma sincs tisztában ennek jelentőségével. Pedig nem kell hozzá sok kommentár. A világháború első pénzügyi szenzációja a német első hadkölcsön 4 és fél milliárd márkás eredménye volt. Ezt relációba hozva a magyar kölcsön eredményével, azt találjuk, hogy míg a kitűnő hitelszervezettel bíró német gazdasági élet individuumai a nemzetvagyon 1,3%-át tudták - vagy óhajtották - a hadviselés céljaira felajánlani, a mi első hadikölcsönünk eredménye a nemzetvagyon 2,9%-át teszi.

Pedig akkor még javában dúlt a moratórium, a fizetések teljesítése majdnem szünetelt, a hitelezők nem juthattak pénzükhöz és a moratórium lefaragásáról csak akadémikus viták folytak.

Az első hadikölcsön tető alá hozása óta egy fél év már eltelt, a háborús idők gazdasági dinamikája intenzíven és fokozódó erővel hatott, felduzzasztotta a gazdasági élet ereit és az első hadikölcsöntől, meg a moratóriumtól alaposan elgyöngült gazdasági szervezet egyszerre csak friss erőben állott előttünk és képes immár másodszor is oly erőkifejtésére - most, hogy e sorokat írjuk a jegyzések még folynak, mégpedig az olasz intervenció hatása alatt fokozott mértékben - mi pénzügyi és gazdasági helyzetünk háború utáni alakulatát illetőleg a legszebb reményekre jogosít.

Gazdasági helyzetünknek az új kölcsön sikeres produkálására alkalmas alakulata több külön is kedvező körülmény előnyös összhatásának az eredménye. A legfontosabb ezek között az, mi észek, kelet, dél, és nyugat felé hadakozásunk következtében állott elő, hogy teljesen izolált állam lettünk. Úgy a szükségleti cikkek produkálásában, mint a termelvények értékesítésében teljesen magunkra vagyunk utalva, valósággal thüneni kísérleti objektum lettünk. Így az első kölcsön milliárdos összege felhasználása után legnagyobb részben az országban maradt. Ez azért bír nagy fontossággal, mert ennek következtében most az új kölcsönnél csak kis mértékben kellett a befektetett értékek nehéz feladatot jelentőmobilizálásához folyamodni. Evvel szemben Ribot szomorúan utalt arra a kamarában, hogy az entente-nak azért okoz nagy gondot újabb kölcsönök előteremtése, mert havi 800 millióra tehető az az összeg, mit árutartozások fejében az Egyesült Államoknak ki kell fizetni.

Ilyen gondjaink nekünk nincsenek. A hadi megrendelésekért járó összegeket magyar gyárosok és iparosok kapták, húsért és gabonáért magyar termelők kaptak óriás összegeket. A pénz itthon maradt, mint készpénz halmozódott fel s minthogy a birtokosaik is úgy akarták, egészen könnyű feladat volt mobilizálni. A mobilizálható javak szaporodását nagymértékben az is elősegítette, hogy a háború kitörése óta, a hitelgazdaság helyébe, a pénzgazdaság lépett, mivel a pénzkészletnek a szokásosnál nagyobb mértékben való felhalmozása járt. A gazdasági, kereseti viszonyok is javulni kezdtek, január havában megkezdődött a moratórium lefaragása, azóta nyugodtan és fennakadás nélkül folytatódott és ma már ott tartunk, hogy az árutartozások igen nagy része kiegyenlítést nyert és mi ennél sokkal fontosabb, az Osztrák-Magyar Bank tárcáján alig van rendezetlen váltóanyag. A gazdasági élet egyensúlyát biztosító konszolidációs folyamat és a gazdasági élet individuumainak készpénzkészletei: ezek közvetlen determinálói az új kölcsön sikerének.

De indirekt tényezők is hatottak közre. A legfontosabb Magyarország külkereskedelmi és fizetési mérlegének a háború hatása alatt beállott nagy változása. Az utóbbi években kereskedelmi mérlegünk erősen passzív volt, fizetési mérlegünk pedig kétségbeejtően. A háború kitörése után gyökeres változás állott be. Az ellenséges államokkal való kereskedelmi összeköttetésünk megszűnt és fokozódott az Ausztriával és Németországgal való forgalmunk. Németországnak és Ausztriának a miénkhez hasonló izoláltsága szükségessé tette, hogy nálunk szerezzék be azon nyerstermékeket, melyeket mi nélkülözhettünk. Evvel szemben behozatalunk ez országokból lényegesen csökkent a készáruk iránti kereslet megcsappanása, az exportállamok kiviteli tilalma következtében, úgy hogy kereskedelmi mérlegünk, mely a háború kitörését megelőzőleg havonként átlag 15 millióval volt passzív, egyszerre aktívvá lett, ma is az és átlag 40-45 millióra tehető az az összeg, mellyel kereskedelmi mérlegünk a háború alatt havonként javult. A kereskedelmi mérleg legfontosabb tényezője lévén a fizetési mérlegnek, természetesen annak javulásával ez is előnyösen változott. Javulását csak elősegítette az, hogy kamat és szelvényadósság címén a háború alatt az ellenséges külföldnek nem fizettünk. És javult azáltal is, hogy tavaly elmaradtak a külföldi utazások, mik rendszerint milliókat szoktak elvonni az országtól. Fizetési mérlegünknek feltűnően kedvező alakulásával szemben lényegtelen az a veszteség, mit a kivándorlottak pénzküldeményeinek csökkenése okozott és az, mit különbözet fejében a koronának a márkával szemben fennálló diszparitása miatt fizettünk eddig.

A második hadikölcsön előrelátható sikere igen nagy fontosságú. Első sorban is valuta politikai szempontból. A háborúval járó rendkívül kiadások és az effektív értékeknek, a terményeknek a háború folyamán felszálló ára új pénz-szurrogátumok forgalomba helyezését teszik szükségessé. A pénzhelyettesítők azonban névértékben csak akkor szerepelhetnek, ha megjárják a forgalom útját és lehetővé téve a valóságos javak cseréjét pályafutásuk után visszatérnek oda, honnan kiindultak, a jegybankhoz. Természetes fennakadásuk sem egészséges tünet, de beteges és károkat rejtő, ha szándékosan thesaurálási céllal történnek. A bankjegyek felhasználás nélkül és rendkívüli mértékben való felhalmozása nagy veszélyeket rejt magában. Az eldugott bankjegy helyébe, minthogy a forgalomnak szüksége van rá, újakat kell kibocsátani és ha ez nagyobb mértékben történik, könnyek inflációra vezet. A pénznek létet az örökös körforgás biztosít. Erre gondolhatott dr. Spitzmüller, mikor a Creditanstalt közgyűlésén az új kölcsönről is megemlékezvén azt mondotta, hogy a háború folyamán forgalomba került fizetési eszközöknek csak úgy van értékük, ha állandóan forgalomba maradhatnak és erre vezető út csak egy van, a fizetési eszközöknek a hadikölcsön céljaira való felajánlása. Nos ebből a szempontból kiszámíthatatlan jelentőségű a mi két hadikölcsönünk. Magához vonva a magánforgalomban nélkülözhető fizetési eszközöket, az állam kettős célt ért el. Biztosította a hadműveletek mentének fennakadás nélküli finanszírozását és megvédte egyben külső behatásoktól valutánk szilárd alapjait is.

Sok jó tulajdonsága van egy jól sikerült hadikölcsönnek. Mindenek előtt a hadviselés materiális feltételeit biztosítja, védi a valutát és ami nem utolsó tulajdonsága egy nagy gondtól szabadítja meg a pénzügyi kormányzatot a háború befejezése után. Háború alatt szünetel a magán úttörő vállalkozás. A háború után persze ez másképp lesz. Nagy mértékben fogják keresni a befektetést váró tőkéket és a magán elemek konkurenciája minden oly államra nézve, amelyik háborús függő kölcsönét ekkor akarná refuncálni, nem csak nagy nehézséget, de óriási kiadási többletet jelent. Ennek következtében előnyös helyzetben van az az állam, amelyik még a háború folyama alatt tud szerezni tartós kölcsönt. A magyar pénzügyi kormányzat, az által, hogy sikerült két kölcsönt elhelyeznie, nem csak magának teremtett előnyös helyzetet a háború után időkre, hanem az ország közgazdaságának is. Az állam mindig talál rá módot, hogy szükségletei kielégítésénél magának vindikálja az elsőséget a magán egyének hitelszükségleteivel szemben. Minthogy azonban a két kölcsön tető alá hozásával a hadügyi kiadások 2/3-ad része - őszig kontemplálva a háborút - fedezettnek tekinthető, az állam előreláthatólag nem lesz kénytelen túlságosan igénybe venni a hazai hitelpiacot és így remélhető, hogy a háború után megindulandó magánvállalkozás, mi az ország közgazdaságának nagy érdeke, nem marad majd hitel nélkül.

E néhány sorban megállapítva az új kölcsön és az ahhoz fűződő körülmények, továbbá az annak kapcsán fellépő következmények jelentőségét, még csak egyet akarunk leszögezni. Jelesül rá akarunk mutatni arra, hogy az új és a megelőző kölcsön sikerében azoknak van legkevesebb részük, kiktől pedig az ország közvéleménye elvárta, hogy elöl jártak légyen abban. Megdöbbentő az a negligencia, melyet az ország oligarchia-földesurai - tisztelet a néhány jelentős kivételnek - a hadikölcsönökkel szemben tanúsítottak. Mert enyhe szóval nevezhető-e másnak negligenciónál, mikor 30-40 milliós nagyurak 50, 60-100,000 koronákat jegyeznek ugyanakkor, mikor egy-egy tisztességes rőföskereskedő jegyez ugyanannyit. Ennek leszögezésével azonban azt is meg kell állapítani, hogy míg az arisztokrácia távollétével tündökölt, a bankokrácia volt az, mely felfogva az események jelentőségét, mértéken felül tett eleget kötelességének.

A kisemberek, az iparosok, a kereskedők egyrészt, a koncentrált bank és ipartőke másrészt: ez a két szélsőséges tényező produkálta a mi két jelentős hadikölcsönünket. Szó sincs róla, a vidéki gazdatársadalmat is ott lehet látni a jegyzők sorában földesúrtól a zsellérig, de hogy milyen eredménnyel, az kiderül abból, ha látjuk, hogy egy nagyobb iparvállalat egymaga többet jegyez, mint egyik-másik vármegye jó humusz földjének tulajdonosai.