Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 2. szám · / · Füst Milán: BOLDOGTALANOK

Füst Milán: BOLDOGTALANOK
Dráma négy felvonásban
Második felvonás

Egy hét múlva. A nyomda irodája. Ülő és álló íróasztalok. Papírkötegek és plakátok, hirdetmények a falakon. Jobbról és balról ajtó. Délután négy óra. Húber és az anyja. A nyomdából a gépek halk zaja hallik.
 

Húberné (térdelve, siránkozva): Segíts rajtam édes fiam.

Húber: Ugyan álljon fel, bejöhet valaki.

Húberné(u. úgy): Édes fiam, ha te tudnád ...

Húber: Álljon fel, mert bejöhet valaki.

Húberné(u. úgy): Mindennap ... telesírom a kenyeremet, amit eszek ...

Húber: Ugyan álljon fel! (Felemeli a földről.)

Húberné: Ne mondd neki édes fiam ... nincs egy jó napom vele ... Ma is megvert ... Vegyél el tőle édes fiam ...

Húber: Mit akar maga tőlem? (Szünet.) Miért nincs állása?

Húberné: Mert süket vagyok édes fiam ...

Húber: És miért veri?

Húberné: Nem bírja már látni az anyját ... A szülő anyját. Szeretné, ha már a sírban volnék ... (Sírva fakad.) Vegyél magadhoz édes fiam ... A fiúnak kötelessége ...

Húber(hangosan nevet): Kötelessége? ... Nagyszerű!

Húberné: Öreg vagyok én már édes fiam ... És ez is olyan életet él ... egész nap alszik ... Mondom neki, hogy menjen rendes állásba, de nem akar ... csak mindig kaszirné ...

Húber: És miért jött magával?

Húberné: Azt mondja, itt akar próbálni ...

Húber (az indulat majd felveti. Furcsán elhúzza a száját, »vicsorít.« Fojtva): Úgy? ... Hát tudja, nekem elég volt magukból. Én magukat nem ösmerem. Maguk tették tönkre az életemet ... Kasziros-lány afféle? - Hát nem lehet tőletek szabadulni, utánam ugráltok, mint a békák ... (Vérvörös, egy lépést tesz előre.)

Húberné(ijedten): Nem bántunk mi téged édes fiam ...

Húber: Itt nem maradnak.

Húberné: Ellököd az anyádat és a testvéredet?

Húber (dühödten kacag).

Húberné (halkan): Jaj! Jön! (Kiszalad a baloldali ajtón.)

Rózsi (jobb oldalt jön az első felvonásbeli ruhájában): Jó napot. (Hidegen néz Húberre.)

Húber (kacag): Jó napot.

Rózsi (gyűlölködve): Mit akart ez itt? (Az ajtó felé mutat az ernyőjével.)

Húber(még mindig kacag): Nem tudom. (Szünet.) Jól nézel ki Rózsi.

Rózsi(az egész jelenet alatt egy helyben áll, szúrós szemmel): Jól nézek ki, ugye?

Húber: Na mi újság, Rózsi?

Rózsi(u. úgy): Mi újság? ... Mi újság?

Húber(kacag): Hát mi újság? (Szünet.)

Rózsi(u.úgy) Nem jöttem volna, mert tudom, hogy szégyellsz. (Szünet.) Nem is mondom senkinek, hogy a testvéred vagyok. (Szünet.)

Húber(nyugodtan): Csak gyere, ha akarsz ...

Rózsi: Nem ösmertél engem eddig, ezután se ösmerj ... Azért jöttem, mert nem tartom tovább ...

Húber: Te tartod?

Rózsi(szúrós tekintettel): Hát ki tartja?

Húber: Soha sincs állásban?

Rózsi: Ma megint kidobták. Mindenhonnan kidobják, mert lusta és mert szeret ...

Húber: Már öreg ...

Rózsi: Lop!

Húber (elvörösödve): Úgy?

Rózsi: Addig pedig nem süllyedünk ... Én nem tartom ...

Húber: Hiszen süket ...

Rózsi: Hát ha süket, tartsd el ...

Húber: Miből tartsam el?

Rózsi: Ne tarts annyi szeretőt. Elég egy is! (Szünet.) Az egész város tele van a híreddel ...

Róza (bejön és egy csomag nyomtatványt tesz az asztalra, meglátja Rózsit, végigméri, élesen): Tessék nyomdavezető úr!

Húber (nem fordul arra, nyugodtan): Jól van.

Rózsi (ránéz Rózára és felismeri): Ja úgy?

Róza (élesen): Úgy! (Kimegy. Szünet.)

Húber: Panaszkodik, hogy vered.

Rózsi (sötéten): Persze, hogy verem.

Húber: Egy hatvanötéves asszonyt?

Rózsi: Engem is ver az isten. (Szünet.)

Húber: Miért ver az isten?

Rózsi: Hogy miért ver? (Szünet.) Azért. (Szünet.) Mert jól megy nekem.

Húber: Miért élsz így?

Rózsi: Miért? (Szünet.) Segít valaki?

Húber: Mást se segít senki.

Rózsi: De nincs a nyakán ilyen ... (Szünet.) Ha van egy hatosa mazsolaszőlőt vesz ...

Húber: Még most is? ...

Rózsi: Nekem elég volt. (Váratlan dühvel.) Te sem fogsz tovább az én zsíromon hízni. Én kínlódjak? Mindig? Még azt se mondod, hogy a testvéred vagyok? Én tartsam, te pedig uraskodsz?

Húber: Én nem uraskodom.

Rózsi(u. úgy): Én addig innen nem mozdulok, amíg ... Nem kínlódok tovább ... Azt akartam látni, tartják-e az állásban ... Nem tartották ... Majd te tartod ...

Húber(nyugodtan): Majd szerzek neki még egy állást.

Rózsi: És ha onnan is kidobják?

Húber: Majd meglátjuk.

Rózsi: Én addig ebből a helységből el nem megyek, amíg rendbe nem hozod. Én utánam ne jöjjön!

Húber: És ha nem hozom rendbe?

Rózsi (villámló szemmel): Akkor állásba megyek. Éjjeli kaszirnő leszek a Rózsafában. Ahova jársz. Mindennap beléphetek.

Húber(elvörösödik): Úgy? (Sétál. Szünet.) Rózsi ne tégy ilyet. (Szünet.)

Rózsi: Mi lesz?

Húber(nyugodtan, kérlelve): Nézd Rózsi ... menjetek el innen ...

Rózsi: Hagyjunk uraskodni ...

Húber: Nem uraskodom én Rózsi ... Csak békességet akarok.

Rózsi: Én is.

Húber: Pénzt is adok.

Rózsi (szúrós szemmel): Tartsd meg. - Elkölti. - És nem pénz kell. - Az én nyakamon ne üljön tovább. - Fölveszi a ruháimat.

Húber: A te ruháidat?

Rózsi: Igen. És egész nap alszik. - Éjjel szeret mászkálni.

Húber: És nem tud egyedül lenni?

Rózsi: Utánam jön ... Beállít ... Nincs nyugtom ... mindenben akadályoz ...

Húber: Akadályoz? ... Miben?

Rózsi (szúrós tekintettel): Miben? ... Semmiben ... Szabad akarok lenni ... Ne üljön rajtam ...

Húber: És ha szabad vagy? ... Jobb úgy?

Rózsi (ugyanúgy): Várom a szerencsémet.

Húber (nyugodtan, kérlelve): Légy türelemmel.

Rózsi: Én harmincnégy éves vagyok ... Nem várok tovább ...

Húber: Majd szerzek neki ...

Rózsi: Addig nem megyek el ...

Húber: Miből élsz?

Rózsi (élesen): Egy barátom küld ...

Húber (elvörösödve): Úgy? (Sétál. Szünet. Váratlanul:) Rózsi én csináltattam neked egy ruhát.

Rózsi (gúnyosan): Nem ütsz le a lábamról. (Hosszabb szünet.) Milyen az a ruha?

Húber (egy nagyobb fiókból kivesz egy csomagot): Nézd, már a cím is rajta van.

Rózsi (meglepve): Igaz! (Gyanakodva.) És miért?

Húber: Legalább a bátyádtól is kaptál valamit életedben.

Rózsi: A cím nem jó. Szentiványi Rózsi a nevem.

Húber (elvörösödve): Majd kijavítom.

Dr. Beck (csiptetős, 36 éves, alacsony, gyors mozdulatú, vidám képű ember balról bejön): Szervusz Vilmos. Zavarok?

Húber (nyugodtan): Szervusz Gyula. Nem zavarsz. Rögtön rendelkezésedre állok. (Kezet fog. Rózsihoz:) Kisasszony, a ruhát majd elküldöm. Ajánlom magam.

Rózsi (köszönés nélkül kimegy).

Dr.Beck (Rózsi után néz mosolyogva).

Húber (elrakja a csomagot): Isten hozott. - Foglalj helyet. - Köszönöm a leveledet.

Dr.Beck (mosolyog): Rég nem láttalak.

Húber (mosolyog): Tizennégy .. nem, tizenöt éve ...

Dr. Beck: Hogy vagy? (körülnéz): Érdekes ez a nyomda. (Leül. Szünet.) Sajnálom, hogy nem voltam otthon, mikor nálam jártál ...

Húber: Én is sajnálom, mert ez a hely nem alkalmas, hogy megbeszéljük azt amire kérni akarlak.

Dr. Beck (feszélyezve): Kérni akartál valamire? (Szünet.) Nem vagy itt egészen szabad?

Húber: Hogy érted?

Dr. Beck: Dolgoznod kell?

Húber: Nem, akkor dolgozom, amikor jól esik. (Cigarettát kínál, rágyújtanak.) Itt jönnek-mennek, zavarják az ember.

Dr. Beck: Fontos dolog?

Húber (mosolyog): No nem éppen. Elvégre megbeszélhetjük ...

Dr. Beck: Nem akartalak rábeszélni. Ráérünk. (Szünet.) Jól nézel ki barátom.

Húber: Te is. Kellemes itt?

Dr. Beck: No, ahogy vesszük. A kórház elég jó és osztályvezető vagyok ...

Húber: Nős ember vagy?

Dr. Beck (nevet): Dehogy. (Szünet.) És te?

Húber: Ahogy akarod.

Dr. Beck(nevet): Úgy? (Szünet). Találkoztál a régiekkel?

Húber: Nem. Senkivel.

Dr. Beck: Ennek persze örülsz, amint ösmerlek.

Húber (mosolyog): Más dolgom van.

Dr. Beck: Persze még most is sokat olvasol?

Húber: Semmit sem olvasok.

Dr. Beck: Úgy? (Szünet.) Hát hogy megy sorod?

Húber (nevet): Köszönöm. Ahogy akarod.

Dr. Beck (barátságosan): Azt akartam, hogy jól menjen.

Húber (mosolyog): Te mindig kedves ember voltál.

Dr. Beck (nevet): Először hallom, hogy dicsérsz valakit.

Húber (nevet): No most se nagyon, mint hallani fogod ...

Dr. Beck: Képzelem.

Húber (ránéz): Én nem érintkezem régi barátaimmal. Nem is lehet. És ez a közlekedés ..

Dr. Beck (kényelmetlenül): Úgy?

Húber: Félreértesz. Te megszólítottál valakit az utcán ...

Dr. Beck (nevet): Az igaz.

Húber: Kissé bántó. Nem találod?

Dr. Beck (zavartan nevet): Nagyszerű ember vagy! ... - Semmi esetre sem volt sértő szándékom ... Talán azért kerestél fel? ... Ez olyan fontos? ...

Húber(nyugodtan): Igen. - A leveled nagyon megtisztelő volt, azt írod, hogy a foglalkozáskülönbség téged nem térített el régi barátaidtól ... de én ...

Dr. Beck (mosolyog): De te nem akarsz ...

Húber (ránéz): Engem eltérít ...

Dr. Beck (ugyanúgy): Szóval ...

Húber: Te el is mondtál egyet- mást rólam ...

Dr. Beck: Semmi különöset.

Húber (határozottan): Én még más emberek között élek és a helyzetemmel meg vagyok elégedve.

Dr. Beck: Szóval nem is kívánsz rajta változtatni?

Húber: Nem.

Dr. Beck (feláll): Bocsánat, hogy zavartalak.

Húber (kissé gúnyosan mosolyogva): Már mégy?

Dr. Beck (mosolyogva): Furcsa ember vagy még most is. (Kezet nyújt.)

Húber (kezet fog): Sosem voltam elég furcsa ember ahhoz, hogy ...

Dr. Beck (nevet): Hogy távol tarthassad barátaidat ...

Róza (bejön, az orvoshoz megy. Halkan): Én vagyok az, orvos úr akinek a kisfiát meg tetszett vizsgálni ... Meg akartam köszönni ....

Húber (ideges mozdulatot tesz)

Dr. Beck: Nagyon szívesen ...

Róza (az orvos szemébe néz): Meg fog halni?

Dr. Beck: Nem ... Dehogy ... vigyázni kell rá ...

Róza: Mert ha meghal ... tessék csak megmondani ... hogy tudjam ... (elcsuklik a hangja)

Húber (nyugodtan): Minek azt tudni?

Róza (sírva): Hogy tudjam mit tegyek ...

Dr. Beck: Meg fog gyógyulni.

Róza (u. úgy): Mi baja van orvos úr?...

Dr. Beck (ránéz, szánakozva): Meghűlt ... meghűlt ... majd csak meggyógyul ...

Róza (elfúló hangon): Mert nekem senkim sincs a világon ... (az orvos karjára borul).

Dr. Beck: No ... no ... nem kell kétségbeesni ...

Húber (az orvoshoz elfojtott indulattal): Hogy jutottál ehhez a szerencséhez?

Dr. Beck: Menjen szépen, nem lesz semmi baj ...

Róza (csendesen sírva kimegy).

Húber (u. úgy): Hogy jutottál ehhez?

Dr. Beck: Az a kis barátnőd kért meg ...

Húber (u. úgy): ... Már szívességre kért! ... (Szünet.) És mi baja van annak a gyermeknek?

Dr. Beck: Tüdőgyulladás.

Húber: Úgy?... Meg fog halni?

Dr. Beck: Nem biztos ... Bár ezek a parasztasszonyok ...

Egy nyomdászlány (papírköteget tesz le az íróasztalra, végig megy a szobán és bizalmas pillantást vet Húberre. Kimegy).

Dr. Beck (mosolyogva néz utána): Szereted a lányokat?

Húber (ránéz, egész hidegen): Érdekel?

Dr. Beck (nevet): No nem nagyon. (Szünet). Tulajdonképpen másért is akartam veled találkozni. De most már tárgytalan ...

Húber: És mi volt az?

Dr. Beck(kedvetlenül, de várakozva): Lapot szeretnék itt csinálni és megfelelő embert ...

Húber (nem leplezhető érdeklődéssel): Úgy?

Dr. Beck (kissé gúnyos mosollyal): Azt hittem, te ... ismered a helyi viszonyokat ..

Húber (mosolyog): Ezt előbb kellett volna mondanod ...

Dr. Beck: Vállalnád?

Húber: Majd gondolkodom róla.

Dr. Beck: Értesíts. Szervusz. (Kezet fog.)

Húber (gondolkodva): Hát ... lehet ... majd írok neked ... (Szünet. Gondolkodva). Várj csak egy percre ... Mondd kérlek, értesz te a fülbajokhoz?

Dr. Beck (mosolyog): Igen. - Fáj a füled?

Húber: Nem nekem. Megvizsgálnál valakit, ha megkérlek rá? ...

Dr. Beck: Szívesen.

Vilma (papírköteggel jön, felismeri az orvost és mosolyogva köszön. Tovább akar menni).

Dr. Beck: Hisz itt van a kisasszony is. Jó napot. (Kezet fog).

Húber (ridegen): Igen ... tessék csak letenni ...

Dr. Beck: Kinn voltam annál a kis porontynál kisasszony ... Bizony rossz bőrben van ...

Húber (ideges mozdulatot tesz).

Vilma: Hiszen az a Húber úr kisfia ...

Húber (vérvörös lesz).

Dr. Beck (vidáman felnevet): Ja úgy!

Vilma (zavartan elpirul).

Húberné (jobbról jön): Szervusz édes fiam. (Csókra nyújtja az arcát.) No csókolj meg.

Vilma (odafut, kezet csókol): Kezét csókolom.

Húber (elfordul, fojtott indulattal): Vilma kisasszony, most menjen, tudja, hogy sok a dolga.

Vilma (zavartan, sértődötten): Tudom nyomdavezető úr ... (Kimegy).

Dr. Beck (mosolyog): No szervusz Vilmos.

Húber (komoran): Várj csak kérlek, itt van az az eset ...

Húberné: Voltam nálad otthon édes fiam, az ajtón volt ez a levél ... elhoztam neked...

Húber (zsebre dugja a levelet: Ez az úr a barátom, dr. Beck úr orvos. Meg fogja magát vizsgálni.

Dr. Beck (meghajlik, mosolyog): Már régen ismerem az édesanyádat ...

Húberné (ránéz, zavart): Most mindjárt? (Magyaráz:) Meg van gyulladva a fülem ... ezért kitettek az állásomból ... nem hallom a csengetést ... Öreg vagyok ... Beteg vagyok ...

Húber (dühtől »vicsorít«): Majd ez az úr megvizsgálja.

Húberné (int a kezével): Megvizsgáltak már engem százszor is! Nem lehet már azon segíteni ... (Szünet.) Megvizsgálna az orvos úr ... Ó be igen jó volna! ... Ó be jó az orvos úr velem! ...

Dr. Beck (mosolyog).

Húber: Kérlek kedves Gyula ..

Dr. Beck: Most, itt? ... Nem lehet. (Hangosan:) Tessék feljönni hozzám.

Húberné (zavartan): Én? ...ó be jó lesz! ...

Dr. Beck: Tessék velem jönni ... (Veszi a kalapját.) Szervusz Vilmos.

Húber: Köszönöm Gyula.

Mihály, öreg szolga bejött.

Húber: Várjon Mihály ... (Az orvoshoz): Mikor látlak?

Dr. Beck (barátságosan): Amikor akarsz.

Húber: Valószínűleg felkereslek ezen a héten ...

Dr. Beck: Mégis?

Húber (gondolkodva): Igen ... Nincs kizárva. (Kezet fog.)

Dr. Beck (Húbernéhoz): Tessék jönni. (Együtt elmennek.)

Húber (kimerülten ledől egy székbe és cigarettára gyújt. Szünet. Felbontja a levelet, elolvassa és felkacag).

Mihály (az álló íróasztal fiókját feszegeti, de az nem nyílik).

Húber (nézi egy ideig): Mondja Mihály, miért nem mosdik maga?

Mihály: Nem bajom az nékem.

Húber: Nem baja? - De mikor piszkos?

Mihály: Elvégzem a dolgom attól. Semmi akadály. (Szünet.) Csak ki nem tesznek innen, ha már adták ezt a jó állást.

Húber: Már olyan, mint a cigány.

Mihály: Jó vagyok magamnak.

Húber: De nem szégyenli?

Mihály: Kinek szégyelljem? - Nincs énnekem babám. (Húber elé áll, kezével esetlenül gesztikulálva.) Ki-i-nek mosdjak? Mondja ki-i-nek mosdjak? (Nevet.)

Húber: Hát csak emberek közt van.

Mihály: Nem vagyok én. Haza megyek, oszt' lefekszek. Olyan setét van! - lámpát se gyújtok. - Nem járok én már .... (Parázna mozdulatot tesz.)

Húber: Hát a családja?

Mihály: Nincs énnekem.

Húber: Nem is volt?

Mihály: Nem volt nékem.

Húber: A szakállát se nyíratja!

Mihály: Majd lenyírja azt az isten! (Kinyitotta a fiókot, kivett belőle pecsétet és spárgát.)

Húber: Minek az magának?

Mihály: Hát ne vigyem el azt a csomagot?

Húber: Ja szt? De igen. - Nem kell ahhoz pecsétviasz, vigye úgy ahogy van. (Kiveszi a fiókból a csomagot, kijavítja a címzést.)

Mihály: Oszt hová vigyem?

Húber: Rá van írva. - Mondja, hogy a Húber úr tisztelteti a kisasszonyt, itt küldi, amit ígért. - Mit fog mondani?

Mihály: Ugyan uram, de butának néz. - Jártam én két gimnáziumot.

Húber (ránéz, elneveti magát): Ugyan? - Hisz akkor kolléga!

Mihály: Tessék?

Húber(mosolyog): És miért hagyta abba?

Mihály: Kitettek.

Húber (nevet): Ugyan? És miért?

Mihály: Hazamenet megcsíptem egy lányt.

Húber (nevet): No ezt korán kezdte.

Mihály: Nagy kamasz voltam, az igaz. (Szünet.) Épp tizenkét éves voltam. Tört volna le a derekam.

Húber: És bepanaszolták.

Mihály: Be!

Húber: Tudja, hogy ez istentelen dolog!

Mihály: Először azt akarta, hogy vegyem el a lányát. Éppen tizenkét éves voltam.

Húber (kacag): Ugyan ne beszéljen ilyen butát.

Mihály: Isten Szűz Mária úgyse. Azóta se láttam ilyen buta embereket.

Húber: Miféle emberek voltak?

Mihály: Valami ügynökféle volt. Nagyon öreg ember volt és nagyon szegény és egy lánya volt néki. Uram, mondok néki, hogy vegyem el a lányát, mikor tizenkét éves vagyok. Akkor elszégyellte magát és feljelentett.

Húber: Nem tudott megszökni?

Mihály: Nem lehetett, mert nagy patáliát csapott az utcán. No meg legénykedtem is. - Hej - uram, de furcsa volt! - A rektor előtt biz' elkezdtem sírni. Nem kegyelmezett az, az monda, úgyis ingyenes diák vagyok ... (Szünet. Sóhaj.) Há így volt vége az uraságnak ... (Szünet).

Dr. Beck (jobbról jön, mosolyogva): Bocsáss meg barátom ... Zavarban vagyok ... Édesanyád kissé felültetett. Együtt mentünk és nagyon kedvesen mesélgetett a régi állásáról ...

Húber (feláll és tágra meresztett szemmel néz rá).

Dr. Beck: ... mikor egyszerre arra kért, hogy várjam meg ... be akar ide menni egy házba ..., mert a házmesterné a piacon, vagy hol, ígért neki egy új állást ...

Húber (hangosan kacagni kezd).

Dr. Beck (mosolyog): Mit nevetsz barátom? Várok ... hát nem jön. Bemegyek a házmesternéhez, - nincs ott, nem is ösmerik, jobban megnézem, hát egy átjáróház. Bizony elment.

Húber (vérvörösre pirult): Megszökött, barátom, megszökött.

Dr. Beck (túlzott szívélyességgel): Én szívesen állok rendelkezésedre. Talán egy más alkalommal ...

Húber (sétál): Köszönöm barátom ... Hát látod, így van ez ... Ugye érdekes!

Dr. Beck: nagyon mulattató. (Nevet.) Úgy látszik, az anyóka fél az orvostól ...

Húber (megáll): Anyóka? ... Ez az én anyám volna barátom ... De igazad van, anyóka ... (Kesernyésen:) Anyóka-féle ...

Dr. Beck (halkan): Nem akartalak sérteni.

Húber (szenvedélyesen): Igazad van: Anyóka! ... És elinalt az Anyóka .. Látod ... elinalt ... (Sétál).

Dr. Beck (komolyan): Fél az orvostól ... Láttam én már ilyet ...

Húber (u. úgy): De miért így? Miért átjáróházon? Ez mondd meg. (Szünet.) És hogy hálálkodott. (Nevet.) Majd kezet csókolt.

Dr. Beck (közel megy hozzá): Ugyan Vilmos ..., túlzó vagy ...

Húber (ránéz): Nem vagyok túlzó ... (Sétál).

Dr. Beck (barátságosan): Nem szégyen ... Hiszen az is kiválóságod jele ...

Húber (megáll): Nem akarok kiváló lenni ... (Szünet, keserűn, halkan): Megint szégyenlem magam ...

Dr. Beck (kissé meghatva): Ugyan barátom ... (Karonfogja.) Gyere sétálni.

Húber (elgondolkodva, rekedten): Megint szégyenlem magam ...

Dr. Beck: Miért nem vagy hozzám több bizalommal?

Húber (ránéz): Te igazán kedves ember vagy ...

Dr. Beck (u.úgy): Nem kell olyan vadnak lenni ... Bízni kell az emberekben ...

Vilma (a bal ajtóban): Nyomdavezető úr! Kész a negyedik ív.

Húber (felriad, rekedten): Igen mindjárt. - Tessék bejönni kisasszony.

Vilma (bejön): Tessék. (Papírcsomót tesz az asztalra).

Húber: Tessék leülni és elkezdeni. Mindjárt jövök. (Dr. Beckhez.) Most menj kedves Gyula. Sürgős korrektúrám van. (Halkan.) Épp jókor jött. Elég ezekből.

Dr. Beck (fejét csóválja): Furcsa ember vagy ... Szervusz ... (Kezet fog).

Húber: Viszontlátásra Gyula.

Dr. Beck: Ajánlom magam kisasszony. (Kimegy).

Húber (közel megy Vilmához): Vilma (Szünet).

Vilma: Tessék!

Húber (homlokát simítja): Én nem maradok itt sokáig ... Velem jön?

Vilma: Nem marad itt?

Húber (rekedten): Elmegyek ... Velem jön?

Vilma: Mi baja? ... Miért oly sápadt?

Húber (homlokát simítja): Még nem tudom hova megyek ... De itt nem maradok ..

Vilma (ránéz, melegen): Én magával menjek Húber úr?

Húber (egész közel megy suttogva): Te velem jössz.

Vilma (idegenkedve elhúzódik).

Húber (szenvedélyesen): Hiszen tudod, hogy szeretlek ...

Vilma (u. úgy): Igen, de ...

Húber (ránéz, forrón): Amint így nézlek, minden porcikám vágyik rád ...

Vilma (feláll): Maga szégyellt engem a barátja előtt, pedig ...

Húber (folyatja): Te vagy minden örömöm ebben az életben ...

Vilma: Igen, de a Róza ...

Húber (folytatja): Tegnap letérdeltem a templom előtt és kértem az istent ...

Vilma (csillogó szemmel, szédülve): Letérdelt?

Húber (letérdel): Azt akarod, hogy letérdeljek ...

Vilma (ijedten suttogva): Álljon fel, bejöhet valaki!

Húber (u. úgy): Azt akartad, hogy letérdeljek!

Vilma: Álljon fel az istenért ...

Húber (kúszik a földön): Segíts rajtam!

Vilma: Álljon fel, mert kimegyek. (Indul.)

Húber (feltápászkodik és leverten áll. Szünet.)

Róza (papírköteggel bejön, éles szemmel végig méri a szituációt. Élesen): Zavarok?

Húber (nyugodtan): Nem zavar.

Róza (Húberhez halkan, élesen): Majd én folytatom ...

Húber (nyugodtan): Nem baj.

Róza (elvörösödik): Nem baj?

Húber (nyíltan): Nem baj, mert mi már elintéztük ...

Róza (vérvörösen): Elintéztétek? (Szünet.) Jó! (Szünet.) Van már az anyádnak állása?

Húber (ránéz): Nem tudom.

Vilma: Nekem is szólt, hogy szerezzek neki.

Húber (gúnyosan): És szerzett neki?

Vilma: Honnan tudjak? (Szünet.) Nagyon kedves volt velem. Azt monda: »Ígérje meg legalább drága kisasszony.«

Húber (nevet, a homlokát simítja): Úgy-e kedves kisasszony? Hol találkoztak vele?

Vilma: Ma bejött a nyomdába.

Húber: És sokáig ott volt?

Vilma: Délig. Nézte, a szedők, hogy dolgoznak és beszélgetett velük.

Húber (összeszorulnak az öklei és sétálni kezd).

Róza: Igazán kedves asszony. Nézd, mit hozott nekem ajándékba. (A köténye zsebéből kivesz egy kis dobozt és Vilmának adja.)

Vilma (meglepve): Púder!

Róza: Neked adom.

Vilma (örömmel): Igazán?

Róza (gúnyos nevetéssel): Persze! (Elfordul. Húberhez:) Itt volt a Rózsi!

Húber (gúnyos mosollyal): Tudom.

Róza (fenyegetve): Avval is elintézted?

Székely Ferenc (káplán jobbról bejön. Alacsony, vöröshajú, idősebb ember, szigorú vonásokkal. Az ajtónál megáll és fürkészve körülnéz): Jó napot!

Vilma (halkan felsikolt, háttal fordul és balra kimegy).

Húber (eléje megy és mélyen meghajol): Jó napot főtisztelendő úr!

Székely (helyén marad): Beszélni akarok Önnel Húber úr!

Róza (balra kimegy).

Húber (igen alázatosan): Tessék helyet parancsolni, főtisztelendő atyám.

Székely (ridegen): A prior úr kéreti, tessék felmenni hozzá.

Húber (elsápad): Felmenjek a prior úrhoz?

Székely (hidegen): Igen.

Húber: Nem tetszik tudni a főtisztelendő úrnak ...

Székely: De tudom ... Dorgatórium ... Az Ön életmódja Húber úr ... Ön három éve nálunk van, de most már ...

Húber (sápadtan): Az életmódom? ...

Székely: Ön jó munkás ... A prior kért, hogy én is beszéljek a lelkére ... Az egész városban ... Tessék jönni. (Húber kabátot cserélt, indulnak).

Húber (kiszól a bal ajtón): Róza kisasszony, ezt a korrektúrát csinálják meg. (Kimennek, Szünet.)

Róza (bejön, leül).

Vilma (lassan, gondolkodva utána jön és megáll előtte. Szünet).

Róza (éles, tiszta nyugodt hangon): Miért futottál ki? (A következő jelenet kezdetén Húber nyugodt hanglejtését és fölényes modorát akarja utánozni, de kiesik szerepéből.)

Vilma: Nem akartam vele találkozni.

Róza: Kivel?

Vilma: A pappal.

Róza: Ismered?

Vilma: Igen, tanított.

Róza (gúnyosan): Szerelmes voltál bele?

Vilma (elpirul, zavartan): Igen.

Róza (gúnyosan nevet).

Vilma (haját igazítja zavartan): Oly különös vagy ...

Róza (u. úgy): Te már voltál azelőtt is szerelmes?

Vilma (u. úgy): De furcsa vagy!

Róza (u. úgy): Voltál, vagy nem?

Vilma: Dolgozzunk.

Róza: Ma már nem dolgozunk. (Felül az asztalra.) Voltál már azelőtt is szerelmes?

Vilma (egészen zavartan): Ugyan hagyj békén!

Róza (gúnyosan): Hány éves vagy te?

Vilma: Hagyj békén, vagy kimegyek.

Róza (leszáll az asztalról): No nem kell azért megijedni ... Rég meghalt már az édesanyád?

Vilma (meglepve): Miért kérded?

Róza: Régen?

Vilma: Két éve.

Róza: És az apád hol van?

Vilma: Újra megnősült. Erdélyben van.

Róza: Úgy? És a testvéreid?

Vilma: Azokat is elvitte.

Róza: És te?

Vilma: Engem is akart vinni, de én nem mentem.

Róza: Úgy? Szeretted te az édesanyádat?

Vilma(meglepve): Különös! Persze, hogy szerettem.

Róza: Nem mindenki szereti.

Vilma: Nem mindenki? (Szünet.)

Róza (váratlanul): Gondolkoztál azon, amit mondtam?

Vilma (elpirul):Nem.

Róza (kesernyésen): Nem? (Közelebb megy.) No csak ki vele!

Vilma (zavartan): Te bolond vagy!

Róza (kesernyésen): Bolond vagyok? ... Hiszen szereted?

Vilma (egész zavartan): Bolond vagy.

Róza: Nem akarod?

Vilma: Nem akarom.

Róza (kiesik színlelt nyugalmából. Halkan, izgatottan): Miért nem?

Vilma: Mert nem ...

Róza (egészen közel megy, bizalmaskodva): Nem muszáj olyan nagyon vigyázni ...

Vilma: De én akarok!...

Róza (kesernyésen): Látod én se vigyáztam ..

Vilma: Mindenki a maga módján ...

Róza (kesernyésen): Ez igaz. (Szünet.) Majd rád kerül a sor. (Szünet. Halkan.) És meddig akarsz így?

Vilma: Majd csak akad valaki ...

Róza (lassanként kipirul. Vontatva:) Te, nem érdemes várni ...

Vilma: Én nem tudom.

Róza: Én tudom, hogy nem érdemes. Kire vársz?

Vilma: Egy tisztességes emberre.

Róza: Ő nem elég tisztességes neked?

Vilma (idegenkedve): Mit törődöl te evvel?

Róza: A javadat akarom Vilma...

Vilma (ugyanúgy): Te ne beszélj róla ...

Róza: Látom, hogy szenvedsz ...

Vilma (önkénytelenül): Ez igaz. (Szünet.)

Róza: Látod ... (Közel megy.) Én nem bántam meg ...

Vilma (tűnődve): Így jobb?

Róza: Az embernek van valakije. (Súg valamit a fülébe.) Ezt tudod.

Vilma (lángra lobbant arccal): Ugyan, Róza!

Róza: Ez így van. A lányok ostobák.

Vilma: Nem az az ember, akiért ...

Róza (élesen): Nem? ... Akkor miért futsz utána?

Vilma (sértődötten): Ő fut utánam ...

Róza (gúnyosan): Neki nem nagyon kell futni ... Minden ujjára ...

Vilma (öntudatosan): Nekem könyörög.

Róza (kesernyésen): Úgy? Ritkán teszi. (Szünet.) Ebből is látszik, hogy szeret.

Vilma: Neked nem könyörgött?

Róza (kesernyésen): Nekem nem. Én szerettem.

Vilma (önkénytelenül): Én is szeretem. (Elvörösödik.)

Róza (felfortyanva, váratlanul): Hát akkor mit kínozod? (A dühtől elvörösödik.)

Vilma (csodálkozva néz rá): Hiszen szereted.

Róza (zavartan): Tudja az ördög.

Vilma (halkan): Akkor mit akarsz tőlem?

Róza (halkan): Nekem megmondta, hogy nem szeret többé.

Vilma: Nem őszinte ember.

Róza: Velem őszinte

Vilma: Mindig titkolózik.

Róza: Nekem mindent elmond. - Téged szeret.

Vilma: Mit mondott rólam?

Róza (kesernyésen): Sokat nem beszélt rólad.

Vilma (elpirul): Akkor nem őszinte ...

Róza (kesernyésen): Úgy? Hát rólam mit beszélt?

Vilma: Nekem is azt mondta, hogy téged nem szeret.

Róza (sápadtan): Úgy, azt mondta? (Szünet.) Láthatod, hogy őszinte ...

Vilma: De neked gyereked van ...

Róza (egészen elsápadt): Igen ... szegény ... (könnyek gyűlnek a szemébe. Szünet.) Ő az egyetlen ...

Vilma (könnyek gyűlnek a szemébe): Sajnállak téged.

Róza (összeszedi magát): Ezért gyűlölöm ... Nem akarok tudni róla ...

Vilma: És ha engem is elhagy? ...

Róza (sötéten): Akkor itt leszünk ketten.

Vilma (melegebben és lelkesebben): Milyen okos nő vagy te!

Róza: Miket mondott neked?

Vilma: El akart innen menni ...

Róza: Veled?

Vilma: Azt akarja, hogy vele menjek.

Róza (kínosan eltorzul a szája): Úgy? ... Hát azt tanácsolom, hogy ne menj vele ... (Jelentősen:) Itt maradj, ahol én vagyok ...

Vilma (átöleli Róza nyakát): Milyen jó vagy!

Róza (lefejti Vilma karjait): Én fogok vigyázni.

Vilma: De azért félek ... (átöleli Róza fejét és súg valamit).

Róza: Ugyan csacsi ... az öregasszony segít ... Nekem is megígérte ... (Szünet.) Félsz még? -

Vilma: Nem félek. (Sóhajt).

Róza (kárörömmel): Nem kell félni!

Vilma (melegen): Légy jó hozzám Róza!

Róza: Téged szeretlek Vilma.

Vilma: Nem fáj neked? ...

Róza: Legalább tudom, hogy veled ...

Húberné (egészen fiatalosan, a Rózsinak küldött ruhában, kalappal a fején, jobbról jön. Egy kis csomagból eszik valamit. Olyan, mint egy maskara.) Jó napot.

Róza, Vilma (hangosan felkacagnak).

Húberné (igen vidáman): A fiam küldte nekem ezt a ruhát. Ugye jól áll? Jóvól áváll, movondjávák meveg nevekevem.

Róza: Miket beszél? Megbolondult?

Húberné: Nevem tuvudnavak ivigy beveszévélnivi? Titkos beszéd. Jól áll a ruha.

Róza (a szemébe néz): Nagyon jól áll.

Vilma (szánakozva): Nem való magának néni.

Húberné: A fiam küldte, hát felvettem. Ő csak tudja mi való ... (Szünet.) Nem szép tőle? ... jöttem megmutatni ... (Eszik).

Róza (kesernyésen): Nagyon szép tőle.

Vilma (vidáman): Mit eszik néni?

Húberné (a kezében lévő papírzacskót átnyújtva): Mazsolaszőlőt. Maguknak hoztam. Egyenek. Nagyon jó. Mazsolaszőlő. Na vegyék el.

Róza és Vilma (hangosan kacagnak).

FÜGGÖNY

(Folyt. köv.)