Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 18-19. szám · / · Szabó Dezső: Danika

Szabó Dezső: Danika
Eposz
V.

Ott ültem az ungvári kórházban ágya mellett. Lázából kibeszél:

Tudod mit, a tragikum elméletét újból kellene írni. A tragikum nem egyéni s egyéni vonások nem lehetnek tragikusak. Az ember csak annyiban lehet tragikus hős, amennyiben szimbólum. A tragikum részvevés a...

Belecsuklanak a szavak s véres nyálat kerget ki belőle a köhögés. Később megint szól:

- Hozd el a Serberghe-köteted. A táborban sokszor eszembe jutott. Olyan szépen sütött az őszi nap... -

Megint elhallgat. S talán mert lázában látja a teremben halkan imbolygó nőalakokat, szegény kis szűz testéből kizeng Baudelaire nagy orgonája. Verset mond:

Ces serments, ces parfums, ces baisers infinis
Renaîtront-ils d'un gouffre interdit nos sondes?
Comme monte au ciel ces soleils rajeunis
Aprčs s'ętre lavés au fonds des mers profondes...

Ez volt utolsó könyvnélkülije.