Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 8. szám · / · Figyelő

Havas Gyula: Újhelyi Nándor: Arisztokratizmus

A legfinomabb sherry zamatát is akkor érezzük csak teljesen, ha szürcsöljük - mondja Újhelyi Nándor, hasznavehető utasítást adva könyve élvezéséhez. Az "Arisztokratizmus" nem szépirodalmi és nem tudományos mű, nem regény, nem novella és nem értekezés, egyszerűen és tudatosan csak gyűjteménye könnyed és kusza mondatoknak, némely hanyag és töredékes eszméje egy írónak azokból a percekből, amelyekben objektív szemlélete és alkotó fantáziája egy anyagilag és szellemileg és minden vonatkozásban teljesen független és önálló úriember életét adja neki élnie. Vélemények erről-arról, sokról a végtelen sok közül, a véletlen asszociációk szeszélyes csoportosításában, az abszolút arisztokratizmus elképzelt életének monoklijával nézve, derűsen és fölényesen, minden felelősségérzet nélkül, de nem is provokálva egy pillanatra sem a feltétlen behódolást e momentán villanású, bár nagyrészt tiszta és nemes fényű ötleteknek.

Együttvéve az egész tiszta szemű, éles látású és messzire néző ember munkája, üdítő és kellemes fűszer az olvasmányok között, értékes írás, nemcsak abban, amit nyújt, de főleg abban, amit írójától várni reméltet. Éppen ezért értékéből nem vesz el semmit az a hitem, hogy - úgy gondolom - e könyv gondolatai nagy részének ellenkezőjét Újhelyi Nándor hasonló tiszta ragyogású és kedves bölcsességű paradoxonnal tudná megvilágítani.