Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 5. szám

Ady Endre: Hüvösvölgyemből sebten, rohanón

Miklós Jenőnek szeretettel.

Tavasz-nap: megint megcsillogtatok,
Havukat a hegyek csobolták
S ugy léptetek, mint tarka csíllagok,
Mint szines angyal-csordák.

Hüvösvölgyemből sebten rohanón
Tüntetek elébem,
Tarkán, asszonyosan, szédítőn,
Rejtetten Tavasz bluzaiba
Nyugtalanul s negéden.

Szoknyásak, megint megcsillogtatok,
Hajh, hány tavaszkor csillogtatok meg már?
S hajh, hány tavaszkor csillogtok ti meg még?

Ilyenkor mindig mintha legény lennék
Ujra és ujra,
Előttem egy sereg öreg szatir
Tavaszi sipját fujja.

Kocsim röpül, uj és uj asszonyok,
Süt a februári Nap:
Óh, asszonyok, be meg csillogtatok.