Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 5. szám · / · Ady Endre: Az öreg árvaság

Ady Endre: Az öreg árvaság
II.

Azután a múlások jöttek,
Az Árvaság kezdett megöregedni
S kezdett szívemnek lenni fájó semmi.

S hogy kerestem az asszonyt, aki fájva
Viritson az üres szomoruságra
S az Árvaságra fájdalmat derítsen.
De egyszerre csak nincsen Isten
És aki van, nem nekem-való Isten.

És mégis-mégis öreg Árvaságom,
Lessz talán még valami, ami fájjon,
S büszkén fájjon, mint ifjui korodban
S könyörögve, de jobban
S nem gunyjára az olcsó valakiknek.

S akik egy csöppet hittek
E nagy szerelmes Árvaságnak,
Öreg árvaságom megáldnak.