Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 4. szám · / · Figyelő
A Népopera vasárnapi matinéján újdonságot hallottunk. Vörösmarty "Csongor és Tündé"-jéhez a múlt évben kísérőzenét írt Weiner Leo. Ennek a zenének egy terjedelmesebb részletét, amely a színdarab két képét köti össze közjátékszerűen, mutatta be a zenekar Reiner karmester finom és igen világos interpretálásában.
A muzsika annál a szituációnál szólal meg, amikor Csongor útnak indul, hogy eltűnt szerelmesét, Tündét fölkeresse. Széles, végnélküli melódia festi Csongor vándorlását, fájdalmas lelkiállapotát. A fafúvó-hangszerek egymástól átvéve ismétlik, variálják, majd egyszerre énekelve viszik tovább ezt a nemesen magyar és stilizáltan népies szép dallamot. Amikor pedig a hős a törpék és a lidércek országába ér: egy boszorkányos scherzo zendül fel. Pazar színekkel, ördögi ritmikával festi itt a komponista a Belzebub-fiókák táncát és nevettető bukfenceit.
Az egész nagyon érdeklő, vérbeli zenekari muzsika. Polifóniája rendkívül elegáns, könnyed és emellett mély és zamatos. Congenialis Vörösmartyval! Bámulatos, mily halálos pontossággal érezte meg Weiner, hogy mi felel meg Vörösmarty művészetének a muzsikában. Magyarsága éppen úgy és éppen annyira stilizált, mint Vörösmartyé. Zenéje az egészen népiestől ugyanolyan távolságban ál frazeológiájával, instrumentációjával és belső formáival - mint a Csongor és Tünde rímei, versei és egész kompozíciója!
Azok után, hogy ezt a zenét hallottuk, nagy örömmel és kíváncsi érdeklődéssel várjuk a Nemzeti Színház Csongor és Tünde-reprízét, amelyhez tudvalevően Weiner kísérőzenéje készült.