Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 3. szám · / · Figyelő

Moly Tamás: A szerelem története

Rendkívül gondosan, világosan, érthetően felépített könyvében a szerelem történetéről (Phasen der Liebe, Eine Soziologie des Verhältnisses der Geschlechter, bei Albert Langen, München) dr. F. Müller-Lyer elmagyarázza, hogy azok az érzések, melyeket a civilizált ember "a nemi szerelem" elnevezés alatt összefoglal, az emberi léleknek nem változatlan részei, nem ugyanazok minden kultúrfokon és minden időben, lényegben nem azonos jelenségek, és bizonyára nem is fognak megmaradni annak, aminek ma ismerjük, mert a szerelemnek is megvan a maga fejlődéstörténete. A szerelem összfejlődését, mely eddig végbement, az író három, egymástól lényegesen különböző korszakra osztja, mégpedig így:

1. A Primitív Szerelem kora, még jórészt az állatihoz hasonló állapotok uralkodnak, az ember még alig művelődött, csordában élő állat. Még nem lett belőle egyéniség, a szerelemben sem.

2. A Familiáris Szerelem a második kor. Ebben a szerelem egyre jobban nemesbül és gazdagszik azzal, hogy felébred a másodlagos szerelmi érzések egész sorozata. A létrejövő vagyon befolyása alatt kezd az individualizmus kibontakozni, de még csak az uralkodó férfiban, aki az asszonyt a maga kedvére neveli és formálja.

3. A harmadik a Perszonális Szerelem kora, ebben az asszony is lassan egyéniséggé fejlődik, aki akar és választ. A fejlődés iránya a két nem egyenrangúsága és egyenjogosultsága felé irányul, és el akarja érni azt, hogy a felnőtt asszony önálló legyen.

E három korszak között, jegyzi meg az író, természetesen nincsen szigorúan elválasztó határ, ezek lassú átmenetekkel egymásba folynak. Elvétve másodlagos (lelki) tulajdonságok lenyúlnak a legegyszerűbb vad népekig. Minden fejlődési fok a következő fok anyja, s már megvan benne csírájában, amiből később lesz a virág s a gyümölcs.

Mindezt az író sok nagyon finom, érdekes, okos részlettel tarkítja.

A Primitív Szerelem fejezetben szól a nemi féltékenység hiányáról, a szüzesség hiányáról, a nemi szégyenérzet hiányáról, az apaság és anyaság valódisága iránt tanúsított közönyről, az úgynevezett romantikus szerelem hiányáról és a poligám hajlandóságról. Erre épülnek a Familiáris korszakban kibontakozó érzések, a szégyenérzet a civilizált népeknél, a romantikus szerelem keletkezése, az asszony lényegtelen, jelentőség nélküli szerepe a familiáris korszakban, és így tovább.

E néhány sornak nem az a célja, hogy kimerítő jelentést adjon erről a munkáról. Ezt nem tudom néhány szóval megcsinálni. Csupán e könyvre akarom felhívni az olvasó figyelmét, mert e mű egyszerűen, világosan, rendkívül érdekesen mond el új dolgokat. A régi nóta új változatokat kap. A feldolgozott tudományos anyag kitűnő. Az egész úgy hat, mintha az olvasó egy pompás néprajzi múzeumba lépne, ahol az üvegszekrények (a fejezetek) tele vannak a legérdekesebb, különös, furcsa, exotikus holmival. S e sok mindenféle adat, meglátás, megállapítás a könyv írójának arra volt jó, hogy meglásson eddig ismeretlen összefüggéseket.

*

Mert a világ, a mi életünk nem más, mint az összefüggések milliárdjai. Nekünk mindmegannyi még nagy titok. Az ifjú emberi elme ezeknek a titkoknak a megoldásán fáradozik. Ezen összefüggéseket kell megtalálni, ez az emberi elme egyetlen feladata. Még nagyon kevés megoldásunk van (a nagy mennyiséghez arányítva), s a tudós, művész, író, a gondolkodó ember mást se tesz: e titkokat akarja megfejteni. És ez az, ami az agy munkájában maradandó: ezek a megfejtések, ezek a gondolkodás művészetének tiszta ereményei, ezeket az eredményeket megtalálni a legnehezebb, mert a helyes megoldás egyúttal mindig a legegyszerűbb megoldás.