Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 1. szám · / · Figyelő

Balázs Béla: Ritoók Emma új könyve
(Ellenséges világ. Novellák.)

Hiába sokalljuk sokszor. Úgy látszik, hogy még mindig nincs elég női író. Még mindig nem elég közönségesek köztünk ahhoz, hogy csak íróságukat nézzük, nő voltukra külön nem figyelvén. Kevesebbet ugyan nem kívánunk már tőlük, mint a férfiaktól, és sikerük ma már nem hasonlatos ama tudós ló sikeréhez, melynek két szám összeadásáért több ünneplés jut, mint Bolyainak az abszolút geometriáért. Sok pompás tehetségű asszony kivívta magának a jusst, hogy a legmagasabb mértékkel - ítéltessék el. (Szép tragédiatéma.) Kevesebbet már nem kívánunk tőlük, mint a férfiaktól, de még mindig többet kívánunk. Új emberi dokumentumokat, melyekhez férfi nem férhet, új lírát, férfiérzéssel el nem érhetőt. És nincs az a férfiíró, aki asszony-könyvben ne ezt keresné legelőbb: látni-e a túlsó oldalról valamit, amit én nem láthatok?

Ékes szavú hírnökök jöttek mostanában ama túlsó parti, furcsa országból, melynek neve: asszony. Láttuk Kaffka Margit életvízióját, ahol a lázadó sejt legyűri az organizmust. Ahol a lélek millió finom rezzenésnek megindult hangyabolya és az apró dolgok monumentalitásán megtörik minden hierarchia és törvény, melyet talán csak férfiagy lát a világba. És Lesznai Anna szerelmes pantheizmusában, a minden férfit áttelelő gyökérörökkévalóság öntudata dalolt. Milyen asszony-újságot hoz Ritoók Emma új könyve?

Íme az első újság, hogy stílusa fölényes, zárt, szinte rideg objektivitású férfistílus. Flaubert-et és más férfiakat tisztelünk ilyesmiért, de asszonynál - első percre - fáj ez és csalódást okoz. Mi "másvalamit" vártunk. De amint egyik novella a másik után letörténik lapozó ujjaink között, lassan ráeszmélünk, hogy ez a zárt objektivitás: más valami. Hogy éppen ez az a különös és nyugtalanító asszony-újság, melyet Ritoók Emma hírül hoz nekünk.

"Az első napnak megvolt a története: egy madár meghalt és egy ember született." Így végzi egyik novelláját. És ez a végakkord cseng ki mindegyik után, még ha nem is kottázza le. Ez több, ez más, mint a férfiobjektivitás. "Jelenetek" című ciklusa úgy hat, mint misztikus bírói ítéletek gyűjteménye. Örök eltévedések, halálos tragédiák, a lélek fenekéig érő veszedelmek, mint hadiparancsok adatnak itt tudtunkra tíz sorban, és tudtunkra adva kirovatnak ránk fölényes, erős törvényszavakkal, mint hadiparancsnok. Ritoók Emma "Jelenetei" tragédia-aforizmák, regény-szonettek. Egy új, nagy perspektívájú műfaj ez (Erdős Renée próbált már ilyesmit), melyet nem férfi-objektivitás szült. Ez nem az összeharapott fogak csendje, nem az elfojtott zokogás nyugalma. Ez fölényesebb, biztosabb valami. Ez a misztikus, nagy asszonyközöny minden életformával szemben. Ők nem születnek meg soha egész formává, és nem halnak bele annak pusztulásába. Asszonyok.

Legjobb novellája e könyvnek a "Csöndes élet", mely hatalmas és döbbentően plasztikus dokumentuma ennek az asszonyérzésnek, mert nagyon közös és sokféleképpen megírt témán tükröződik. Egy régi dzsentri-família lassú pusztulását meséli. Azt, hogy miképpen mállik le a vakolat egy ősi udvarházról, míg kertjét felveri a dudva és gyom. Megírták ezt már magyar férfiírók lázongó keserűséggel, megírták síró melankóliával, megírta Kaffka Margit is a "Színek és évek"-ben a korhadás foszforfény-glóriáját festve a tetem köré. - Ritoók Emma novellájában új variációja csendül fel a témának. A novella hősnője, egynemzetes família utolsó nősarja - parasztasszony lesz. De nem kétségbeesve, hanem az életet akaró asszony fölényes nyugalmával. Egyszer villan még csak fel tanult nemesi gőgje... mikor hátat fordít egy látogató, menteni akaró, régi, úri rokonának.

"A bodza már oly magasra nőtt, hogy elnyomott minden más bokrot az udvaron. Folyt-folyt az idő, és pipacs és bogáncs virított. Hangtalan esték széna és gabona-illattal és az őszi tücskök hangjával tele."

A paraszt föld lassan megette a romló úri kastélyt. De az asszony nem sajnálja. A földnek van igaza.

"Ő virágos udvart akart, meg két tehenet és sok-sok apró jószágot."