Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 19. szám · / · Disputa

Boross László: A függetlenségi párt.

(Előrebocsátom a következőket: kuruc és labanc rokonok egymással: magyarok. Kurucok sorsában labanc múltjuk gyakran volt jellegzetes, és kurucból is sokszor lett labanc. Mind a kettő, ha igaz magyar, hazája boldogulását akarja, egyik szerint ez, másik szerint az, egyszer ez, máskor az a magyarnak kedvezőbb konstelláció, s ezen az alapon van kuruc és labanc. Ez persze nem akar burkolt bocsánatkérés lenni labancságomért - én nem szégyellem, s főleg nem szégyellem, hogy éppen Khuen bejövetelétől a bukaresti békéig voltam labanc. De ha volna is rajta szégyellni való, én akkor se szégyellném, mert még nincs múltam, nincsenek emlékképeim, csak tapasztalataim vannak (én nem jöttem készen a világra, mint Toldy Miklós), és még mindent megtagadhatok. Ennek a kijelentése végett áll ez előbeszéd, a disputa pedig ez:)

Ignotus a Nyugat múlt számában, melyben a gr. Andrássy most aktuális pártalakítását történelmi világításba helyezte, megemlékezett kurtán és rokonszenv nélkül a negyvennyolcas politikáról is. Én nem zárkózom el Ignotus igazsága elől, mellyel az új Andrássy-párt jelentőségét s a réginek három év előtt történt feloszlatását magyarázza, előttem is impozáns tett Andrássy kijelentése, hogy a hatalomra törekszik. Csak a negyvennyolcas politikáról szeretnék rokonabb hangon és bővebben beszélni.

A függetlenségi pártot a koalíciós hadjárat, rendszer és bukása kétes helyzetbe sodorta volt, elvesztette a párhuzamot a haladással, készületlenül részesedett a hatalomban stb. Az ez idén egyesült függetlenségi párt már túl van ezen a válságon, a koalíciós múlt már nem az övé, csak a koalíciós tapasztalatok. Tagadhatatlan, hogy a negyvennyolcasokat a Justh-párt politikája vezette ide, mely egyáltalán a bekövetkezett események mozgató ereje volt. Nélküle ma még nem volnánk ott, hogy Andrássy azzal a kijelentésével, hogy a hatalomra tör, már közeledjék is a hatalomhoz. Ha Andrássy Tisza győzelméről beszél, ez korai, csak 1915-ben lesznek az általános választások. 1910-ben 807 636 leadott szavazatból a munkapárti csak 379 899 volt. Legnépesebb és legmagyarabb területeit a munkapárt azóta elveszítette. Egy erdélyi kerületre átlag 1241 (többnyire nemzetiségi és kormánypárti) szavazó esik, egy duna-tisza-közi kerületre átlag 4320 (többnyire magyar és függetlenségi) szavazó. Egy dunántúli kerülethez is jóval több szavazó kell, mint egy tót kerülethez. Ezért van a Házban kormánypárti többség. Már most hogy fogja Tisza a választókerületek beosztásának nemzeti reformját keresztülvinni? Vagy a függetlenségi és városi a magyar kerületeket erősíti és gyengíti pártját, vagy a pártérdeknek a nemzeti érdeket árulóként alárendeli. Pártja már több mint befejezte hivatását, és már csak condottierik tarthatják ideig-óráig együtt, mind kevesebb az idő, és mind közelebb az óra.

A függetlenségi pártok egyesülése körülbelül egy időben történt a balkán-krízis csalódásszerű végével. Ez talán nem volt véletlen, gr. Károlyi Mihály slavophil nyilatkozatai erre vallanak. A balkán-krízis kellemetlenebb napjain sokan, és osztrákok többen, mint magyarok, kétségbeestek a monarchia ítéletnapig remélt fennmaradása iránt. A németek és a szlávok tudják, hogy a végnaptól az ítéletnapig mi lesz velük, csak mi magyarok szegeztük magunkat a kiegyezés óta oly kizárólagosan a monarchiához, hogy a monarchia rettegett végét a mi végünknek is hihettük. Ebben a pillanatban nagyon jókor jöttek Károlyi slavophil nyilatkozatai, nekünk a délszlávokkal csakugyan nagyon sok közös érdekeink vannak, és a többi szlávoktól sincs miért félnünk. Bulgáriának mindig volt egy ausztrophil és egy russophil pártja, és rendszerint az lépett előtérbe, melytől a külpolitikai konstelláció kívánta. Nem tagadható az ez idei débacle után se, hogy Bulgária e politikának sok sikert köszönt.

Ezzel szemben igaz ugyan, hogy a monarchia fenn fog maradni. Szerbia és Románia nem elég erős ellenünk, és külső segítségre már nemigen számíthat. Oroszországban a pánszlávizmus lejárása és annak a belátása közeleg, hogy haladás nélkül a belpolitikában nincs előremenetel, a külpolitikában se. A pánszlávizmus filius ante patrem, egy születendő orosz apa nevében adoptált idős nyugati gyermek volt, ugyan még feléledhet valamikor, ha nem fog az előresiető nyugati fejlődés a keletire ezentúl is túlerős nyomást gyakorolni. De fog. Ez okból s mert mi több mint félszázaddal megelőzzük az oroszokat és a Balkánt, a mi nemzetiségeink se fogják megélni nacionalizmusuk teljes kivirágzását, és Magyarország nemzeti egysége biztosítható lesz. Különben fejlődési előnyünk még növekedni fog, mert a Balkán még nem stabilis, Bulgária és Albánia vagy gyarapodni fognak még, vagy el fogják veszteni önállóságukat, mindkettő sok és nehéz munkába és időbe lesz. A csehek minden terjeszkedésük mellett megtanulnak németül, s ezáltal csökken kapacitásuk más idegen nyelvek megtanulására. Ausztria létérdekük, de Ausztria egyszersmind legnagyobb érdekszférája a német kultúrexpanziónak is. A lengyeleknek és ruténeknek egyetlen hazájuk Ausztria, Oroszország csak akkor gyakorolhatna rájuk attrakciót, ha kultúrában és gazdaságilag előbbre volna. Szóval a monarchiát nem fenyegeti veszély.

De a függetlenségi pártra ebben a szerencsés esetben is fontos szerep vár. Persze mindenekelőtt blamázsnak bizonyuljon minden bécsi bizalmatlanság vele szemben: hogy a magyarok maguk akarnák szétszakítani a monarchiát, mikor fejlődési előnyünket Oroszországgal és a Balkánnal szemben épp a nyugattal való intenzívebb kapcsolatunknak köszönjük. A monarchia külpolitikája nem igazodhat a jövőben szövetségesei, hanem elsősorban nemzetei szerint. Németországban és Romániában elég tanulságosan és nem hibánk nélkül csalódtunk. A közeledés a szerbekhez még megint aktuális lesz, s ekkor velük szemben a függetlenségi párt tradíciója és szabadságszeretete az őszinteség leghatásosabb garanciája lesz.

És különben is, mért lenne a függetlenségi párt programja kormányképtelen? Az önálló bank miatt? A bécsi osztrák-magyar bank több részvényese mért ne alapíthatna új részvényesekkel egy a magyar kormány kontrollja alatt álló testvérintézetet? Kishitűség azt mondani, hogy az önálló bankot, mely adminisztratív szempontból is érdek, úgyse kaphatjuk meg.

S az önálló vámterület? Ennek a követelése persze csak addig áll, míg a védővámrendszer egyáltalában. De biztos, hogy az osztrák ipar expanzióképességét csak csorbította, hogy mindig voltak protekciós piacai, hol nem kellett megerőltetnie magát, mert a konkurens ki volt zárva. A német egységből is jórészt azért bukott ki Ausztria, mert a csehországi iparkamarák inkább akartak kis és biztos, mint nagy és konkurens piacot. S ha a magyar ipar látszólag a közös vámterület híve, onnét van ez, mert a hazai iparnak legbefolyásosabb része nem is magyar ipar, hanem osztrák fiókipar, a Länderbanktól, az Unionbanktól, a Bankvereintől és más bécsi bankoktól függ, melyektől a pesti bankok se túlságosan függetlenek.

A perszonálunió? Nincs ennél monarchikusabb gondolat. A dinasztia mint legmagasabb egysége szabad nemzeteknek? Alapjában véve már most is perszonálunió a jogállapot, melyet azonban Ausztria és Magyarország felhasználtak intimebb, de lejárathoz kötött nemzetközi szerződések kötésére. A függetlenségi párt e jogállapotnak a joggyakorlatban teljes érvényt akar szerezni, a monarchia kohéziójának nem kell emiatt okvetlenül lazulnia.

S a véderőkérdés? Semmi kétség, hogy az a véderőreform fog katonai szempontból a legmesszebb mehetni, mely számítani fog nemzeti elfogultságunkra a honvédség iránt. A legnagyobb újoncjutalék-emelés az lesz, mely legtöbbet a honvédségnek fog juttatni. Talán katonai szempontból aggályok merülhetnek fel? Ezeket el lehet oszlatni.