Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 15. szám · / · Radó Sámuel: Újságírók

Radó Sámuel: Újságírók
Dráma három felvonásban.
Kilencedik jelenet.

Kovalszky, Toby.

Toby: Mester, egy bizalmas szót! Még titok! Azért nem akartam az egész banda előtt szólni.

Kovalszky Bökd ki, fiam!

Toby: Te felelős szerkesztő leszel! A nevedet kiteszik a lapra. Én szuggeráltam ezt a gazdának! Minden dicsőséget másoknak engedek át, csak ennek az eszmének prioritását nem.

Kovalszky (tréfásan): Isten uccse, nem volt rossz ötlet!

Toby: Ne kicsinyeld! Ne restelld megdicsérni! A többiek mérgükben úgyis fel akartak koncolni. Az irigység ette őket. Elkeseredésükben még sztrájkra is gondoltak.

Kovalszky: Ostobaság!

Toby: Persze! Mondtam is nekik! Szemükre vetettem rosszmájúságukat, összeszidtam őket, erre észretértek, megijedtek és ahelyett, hogy ellened sztrájkoljanak, elhatározták, hogy küldöttségileg üdvözölnek és neked ovációt rendeznek. Ez az én művem volt.

Kovalszky: Hiszen te zseniális diplomata vagy!

Toby: Tudok kicsit intrikálni azok érdekében, akiket szeretek!

Kovalszky: Te rohamosan fejlődsz, fiam! És ne mondd, hogy hálátlan vagyok! Jövőre leghülyébb szerelmi verseidet ki fogom adni! Tudom, hogy kell fiatal lírikusokat megjutalmazni!

Toby (szégyellősen): Mester, ha nagyon meg akarsz örvendeztetni, engedd, hogy bemutassalak Bellának!

Kovalszky: Bellának? Nem hítták azt annak előtte Terkának?

Toby: Kérlek, egy szót se Bellának erről a borzalmas eltévelyedésemről?

Kovalszky: És csinos az eheti ideálod, kis csapodár?

Toby: Csinos? nem, ez nem is kifejezés! Istennő!! De ragyogó madonnaszépsége egyenesen csúnyaságnak mondható, ha azt talentumával összemérik! Ilyen tehetséget még nem látott a világ! Nagyobb, mint Duse, sokkal bájosabb, mert humora is van! Kedélye aranyos, mint Blaháé! Szóval Duse és Blaha egy személyben! Ő Duse és Blaha összes qualitásait egyesíti magában!

Kovalszky (száraz humorral): Szép, ha az ember nem szeret túlozni!

Toby: Utálom a túlzást! Te ismersz, milyen keveset hajlok érzelgésre! Mester, gyere el a holnapi premierre! Meg fogsz győződni, hogy még keveset mondtam Belláról! Le fogsz szidni, hogy ezt a ragyogó talentumot úgy lebecsülöm! Fel leszel háborodva ellenem!

Kovalszky: Na, kíváncsi vagyok, drága kis rajongó!

Toby: Te is rajongó leszel. De azután, ha véleményedet megformáltad, kérlek, ne engedd, hogy ezt a ragyogó talentumot a lapban továbbra is üldözzék, elnyomják, megfojtsák!

Kovalszky (mosolyogva): Istenem, megfojtják!

Toby: Erkölcsileg megfojtják! Nem tud haladni! Nem tud előremenni! Most a Műszínkörben tengődik, már régen a Nemzetihez kellett volna szerződtetni!

Kovalszky: És ki az a cudar lélek, ki megakadályozta?

Toby: Lorian! Senki más, mint ő gyilkolja azt a napsugarakból és rózsaharmatból szőtt finom nagy talentumot! Ő a szerencsétlenségünk, boldogságunk megrontója!

Kovalszky: Talán ő is szerelmes Bellába?

Toby: Óh, megölném azt az állatot, ha merészelné szemeit hozzá felemelni. Egyelőre csak üldözi, egyre üldözi! Nem engedi érvényesülni. Legfőbb passziója a referádában nevét kihúzni. Képzeld, minap írtam egy kommünikét, hogy Bella a Beliál lányának huszonötödik jubiláris előadásán a címszerepet veszi át! Képzeld csak, akkor is kihúzta nevét!

Kovalszky: Jó, jó! Ezentúl új állásomnál fogva engedélyezek neked a rovat elején öt sort, ünnepi lapban tíz sort, mely a magyar Duse dicsőségét fogja hirdetni.

Toby: Boldog vagyok! Bella boldog lesz! Örök hála! Majd meglátod, milyen intrikákat fogok érdekedben csinálni!

Kovalszky: Vigyázz, hogy visszafelé ne süljenek el!

Toby: Óh, én tapasztalt róka vagyok! Milyen fényesen rendeztem Bella legjobb barátnőjének tegnapi kifütyülését! Gyere el holnap, itt a páholy. Bella szerepe nem nagy, de trikóban fog megjelenni. Elragadó, bűbájos! Irigylem a közönséget, amelyik először látja! Mert nekem szabad volt már ma megnézni őt!

Kovalszky: Ott leszek. Egy pár tapsoló atlétát is hozok magammal. De fiam, ha a jövő héten kiábrándulsz, engem ne okolj!

Toby: Hát lehet belőle kiábrándulni? Még ha kidob is, szerelmem még lángolóbb lesz!

(Toby el.)