Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 14. szám · / · Figyelő

Fenyő Miksa: Casanova levelei

Casanova memoárjainak tizenötödik kötetje gyanánt jelentek meg a müncheni Georg Müller cég kiadásában (mely cégről egyébként külön magasztaló cikket kéne írnunk) Casanova levelei. Az első levél 1760-ból való, kissé átfestve a sorstól, még keresztülcsillog rajta élete első korszakának, az ólombörtönök híres-neves menekültjének, Bernis bíbornok szerencsés riválisának minden aranya. San Martino d'Aglié grófnak, Turin rendőrfőnökének, aki kiutasítási parancsot küldött Casanovának - ebben az időben már mind sűrűbben tisztelik meg barátunkat Európa városai e negatív díszpolgársággal -, azt írja panaszkodó, méltatlankodó levelében: "Megoltalmazni a szerencsétleneket, vajon ez nem egyike az ön alapelveinek, uram? A bajor választófejedelem 1756-ban, egy hónappal menekülésem után, lábainál látott, Valvasone gróf velencei nemes kíséretében, ki udvarában szolgált. Coronini grófnő megnyitotta előttem házát, Bernis kardinális, a külügyek minisztere, aki végzetes rabságom idején Franciaország nagykövete volt Velencében, szívesen fogadott, hivatalt ígért nekem. Ugyanezt tette d'Argenson úr is. Párizsi követünk nem fogadott magánál, de Cantillana gróf, Nápoly minisztere, Stahremberg gróf bécsi követ szívesen fogadták udvarlásomat. Lotharingiai Károly herceg meginvitált, hogy maradjak Brüsselben, a kölni választófejedelem örült, mikor velencei dialektusban írt verseimet felolvastam neki. Őszentsége az uralkodó pápa atyai jósággal fogadott, és azt mondotta, még nem járt le bűnhődésem ideje. Passionei bíboros őexcellenciája de la Lante bíboros kegyébe ajánlott, és Alexander bíborostól nagyszerű útilevelet kaptam." E díszes seregszámlában vonultatja el önmaga előtt mindazokat a nagyhatalmú személyeket, kiknek kegyébe, barátságába fogságának szenvedései révén - méginkább e szenvedések pompás elbeszélése révén bejutott. De már közel az 1763. esztendő, Casanova londoni szereplésének, a végzetes Charpillon kalandnak esztendeje, ahonnan Casanova maga is hanyatlásának korszakát datálja. És a hanyatlás ez idejéről, különösen pedig a duxi napoknak rezignációs magányáról - lemondás, mely tele visszavágyódással ifjúság, nők, dús asztalok után - érdekes dokumentumokat szolgáltat a memoárok barátainak ez a levelezéskötet. Tota Europa scit me scire scribere, egész Európa tudja, hogy írni tudok: dicsekszik egyik levelében. S valóban, már ekkor is egy kissé egész Európa hódolt Casanova szellemének - vagy hogy pontosabban fejezzük ki magunkat: szívesen fogadta Casanova hódolatát. Akikkel levelezett: államférfiak, hadvezérek, írók, színészek, nagyvilági és félvilági nők, kalandorok, uzsorások, kerítők stb. akkoriban körülbelül "a társadalom" volt. Orloff gróf, Katalin cárnő kegyence, Kaunitz gróf, Mária Terézia minisztere, Max Lamberg gróf, a híres gavallér, Pedro Rodriguez Campomanés spanyol államférfi, Giustine Wynne-Rosenberg grófnő, Casanova egykori kedvese, Lorenzo Morosini velencei patrícius, a cseh és osztrák főúri családok tagjai - Collalto, Waldstein, Clary, De Ligne, Liechtenstein, Batthyány - mindnek írt, s a legtöbbjével levelezésben állt Casanova. Nem volt eszméje a tizennyolcadik század második felének - művészeti, szociális vagy tudományos kérdése, mely iránt Casanova ne érdeklődött volna. Egyik levelében érdekes dolgokat olvasunk Haller Albertről, a híres svájci tudósról, kit európai körútján II. József császár is meglátogatott. Egy másik levele valóságos essay, melybe Voltaire értékelése foglaltatik. A biribi játékról és az ennek folytán bekövetkezett komplikációkról is igen épületes dolgokat olvashatunk, a rákövetkező levelében már Sierra Morena benépesítéséről értekezik. Pörös kérdések kiadóival, külpolitikai hírek, szerelmi pletykák, irodalmi tervek, matematikai fejtegetések - teszik változatossá és a kornak, valamint Casanova érdeklődésének igaz tükörévé ezeket a leveleket. A levelek kötetbegyűjtésének munkáját Aldó Rav velencei tudós, jeles műtörténetíró és Gugitz Gustav bécsi tudós, kultúrhistorikus végezték. Nem érték be a levelek egybegyűjtésének és szövegkritikájának munkájával, de minden szereplős személyről megállapították, hogy ki volt, milyen helyet foglalt el, milyen szerepet játszott az akkori társadalomban. Hogy ez milyen munka volt, azt elképzelhetjük, ha tudjuk, hogy Casanovának e kötetben közölt leveleiben körülbelül 500-600 szereplő személy fordul elő, minden nemzetiségbeli, a társadalomnak minden osztályából. Casanova leveleinek gyűjteménye Rav és Gugitz e munkássága révén a tizennyolcadik századról szóló rendkívül értékes forrásmunkává vált. Az egyetlen hiányossága e kötetnek, hogy nem adja Casanova leveleire érkezett válaszokat, melyek a kor képét teljesebbé tették volna, és növelték volna a kötet érdekességét.