Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 5. szám

Ignotus: A politika mögül

Vajon az a fiatal szabadon gondolkodó kollégám, ki néhány hónap előtt nem tudta megérteni, hogy én hogy' tudom megérteni Zichy Jánost: most jobban megérti-e? Veszi-e észre, hogy amit akkor a tisztességes okosak összefogásának szükségéről, lehetőségéről s közel eljöveteléről megmondtam, az jó néhány lépést haladt az utóbbi időben? Valamint az is, amit júliusban a Nyugat Andrássy-interjújában fejtettem ki, a polgári, a városi politika ajánlatosságáról, s arról, hogy a liberális torieknak természetes hivatása nálunk, hogy ennek irányt mutassanak, s mintegy recepciós bélyeget nyomjanak rá? Íme: a szociáldemokrata párttól a munkapártig a tisztességes okosok egyforma ítéletben találkoznak a dolgok felől - s Zichy János lemondásának nemcsak az a jelentősége, hogy megadta az utolsó lökést a diktatúra összeomlására, hanem még inkább az, hogy vele a munkapártban is van exponense a felvilágosodott törvényességnek, mely a fantasztikusan tomboló abszolutizmusnak helyébe kerüljön - mindenesetre, akárkik jutnak hatalomra vagy maradnak hatalomban e változás során.

Nem hiszem, hogy Zichy Jánost éppen maga a panamás vád és valóság bírta rá, hogy a Lukács vezetésével megszakítson minden közösséget. Inkább az a megbocsáthatatlanság, hogy mikor az ellenzék vádolja a kormányt - mindegy hogy mivel -, akkor a kormány nem enged bizonyítani, s a vádat elébb bíró elé cepeli, s ott befogja a száját. A panama lehet bűn, de a szájbefogás még ennél is több: hiba. Bűnről lehet filozofikusan gondolkozni, de hibáról nem. Mulatságos, hogy a tanítók fizetésrendezését most majd Zichy nélkül tárgyalják, mint ahogy viszont tragikus, hogy annyi komoly, nagy és szép dolog, ami ez alkotó becsvágyó államférfi keze alól kikerült, méltatás és haszon nélkül veszett el a politikai felfordulásban. De Zichy mégis bölcsen, kötelességtudóan, és, ami a fő, okosan tette, hogy elment, s a lépés, mellyel a kabinetből eltávozott, igazán nagy politikai lépés volt. Az az erő vitte rá: az ország fejlődő szükségének minden helyen, minden vonatkozásban, minden lelkiismeretben megmutatkozó nyomása, mely más transzpozícióban a szocialistákat, kik általános sztrájkba állnak a választójogért, egyben ráviszi arra, hogy egy mérsékelt választójogi reformért lépjenek az ellenzékkel szövetségbe, s a konzervatívokat ráveszi arra, hogy inkább egy lépést a másik után tegyenek bal felé, semmint elfogadják konzervativizmusnak az őrültséget. A polgári Magyarország kialakulásán dolgoznak most a szocialisták s a mágnások - dolgozik, rajtuk, romantikájukon, önzetlenségükön vagy bonne mine au mauvais jeu-jükön keresztül az ország életérdeke.

A Zichy lépése döntő lépés volt, s mentől dühösebben magyarázgatják, hogy megfutamodás, ez a megfutamodás annál inkább olyan hedzsra, aminél új időszámítás kezdődik.