Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 23. szám · / · Figyelő

Karinthy Frigyes: Knoblauch: A Faun (Szindarab)

Egy kis tétova-rémület mégis elfogja az embert, ha véletlenül eszébe jut az irodalomtörténet, tisztesség ne essék, szólván: - megesik az ilyen ferde gondolat fiatal kritikussal is. A bodeni tavon átgázoló lovag rémülhetett meg így, visszatekintvén a multra, hol a mélységek felett vékony jégpáncél ködlött.

Az emberek nyilván nagyon okosak manapság és mindent megértenek. Főleg a butaságot értik meg s ezerfélekép tudják megbocsátani. Az angol közönségről beszélnek, hogy az ilyen meg olyan és hogy az iró elérte célját, amit kitüzött maga elé.

Ezt az elmés esztétikát is nyilvánvalóan az angolok találták ki. Az iró érje el célját, amit kitüzött maga elé. A tehnika vivmányait is az angolok találták ki. A tehnika vivmányai révén ők találták ki Knoblauchot is, a szabadalmazott ötlet-feldolgozó és célelérő szinműirót, a modern igényeknek megfelelően felszerelve, az összes mellékhelyiségekkel. Knoblauch a modern tehnika vivmánya, a bedobott témát három óra alatt feldolgozza: csontjait enyvnek főzi meg, bőrét kicserzi, husa izletes. Valaki gondol egyet az életről, teszem föl: Istenem, talán mégse a kultúra az igazi, hanem az a pörge, csuhaj, szabad szerelem, ami azoknál a görögöknél volt. Görögök? - mondja - Knoblauch. Nagyon jó. Milyen volna, ha egy ilyen görög faun eljönne hozzánk és a szabad szerelem, három felvonás, ezerötszáz méter, »elvont világszemlélet, Psylander a főszerepben«.

A főpróbán arról beszéltek, hogy mi ez, hiszen ez a Molnár Ferenc »Ördög«-e, népszerüsitve - és vitatkoztak, hogy ki irta előbb, mert így nagyon kellemetlen a dolog. Nagyon valószinütlennek tartom, hogy Molnár darabja hatott a kitünő angolra - legföljebb egy-két mondata, a harmadik felvonásból. Egész darabot Knoblauch aligha lop - neki elég egy közbeszólás, csinál ő abból egészet. Rekonstruktiv fantázia. Az a bizonyos lángész, ki egy világos épít a csókból, melyet szeretője ajkáról lopott. És olcsón rekonstruálja: - jutányos áron. Adjatok neki egy pontot a földön kivül - a földet ugyan nem mozdítja ki belőle, de csinál közéje egy másikat, angol famentes papirból, öt nap alatt. Lesz rajta föld, viz, erdő, mindez úgy, mint az eredetin, lesz rajta szerelem és elvont eszme, homespun - és a »Tauchnitz Edition« fogja kiadni és megjelenik a Strand magasin-ban, illusztrálva. Adjátok neki meg ezt a pontot és adjatok neki mindent, amit akar. Adjátok oda neki Schopenhauert és ő egy vicces darabban megirja, hogy jön egy ember, meghalva és vidáman bebizonyítja, hogy nem lenni jobb, mint lenni - egy szép, duzzadt, pirospozsgás angol hulla, eredeti kukacokkal, behunyt szemmel, testhezálló koporsóval. Adjátok oda neki Eötvös Karthausi-ját és megirja a néma embert, aki az egész darabban egy szót sem beszél, csak azt mondja mindig: »Memento mori« és ebből lesz a bonyodalom.

Ő ilyen ember és erre nálunk azt mondják: ilyen az angol darab, egész más megint, mint a francia és az iró elérte - célját. De hát a közönségnek és gondolkodónak is vannak holmi szerény céljai.

Egy dolgon mégis eltünődtem: a multat nem becsülöm tul, sem a biogenetikus fejlődés előnyeit, - de mégis, mit érezhet ez a Knoblauch, mikor Shaksperet, vagy Ibsent, vagy Strindberget, vagy Maeterlinket olvas? Azt mondják: értsük meg az angolszász kedélyt, - de hát ezek az auktorok mégis csak le vannak fordítva angolra is: - milyen arccal olvassa őket? Felhuzott szemöldökkel, vagy tátott szájjal? Nem bánom, megértem őt, de értsen meg ő is engem.

Nagyon rossz egy szindarab ez.