Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 23. szám · / · Laczkó Géza: Ősz
I.
Őszi hullámot paskol a szél rám,
Szent egyedülségem beléd csókolom
Fény-sávos útnak zizzenő árnyán,
Sötétbe fúló tölgyfa-soron.
Bibor hullámu arany kehelybe
Hószínü gyöngyöm beledobom:
Bibor hullámu arany szivedbe
Hószínü búm belecsókolom.
II.
A szivarom füstje esthomályban szürkül.
Távol limonádés, bús nótát tördelnek;
Bántó sipítással futkároz a gyermek.
Komorodom kopár fától, fűtül.
Őszi nedves hideg szivem alá fészkel,
Arcom tenyeremben, könyököm botomon;
Vágyakozó szájjal azon gondolkodom:
Egyetlenegy csókod életemmel ér fel.