Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 18. szám · / · Ambrus Zoltán: Mozi Bandi kalandjai

Ambrus Zoltán: Mozi Bandi kalandjai
Elbeszélés, 12-14 éves ifjú urak számára. (V. Folytatás és vége.)
12.

Másnap Csipisz későbben kelt fel, mint rendesen, s az iskolába csak akkor állított be, amikor Prutyi már javában írogatta be az osztálykönyvbe a későn érkezőket.

Ennek az örömére ő volt az első, akit Prutyi kihítt felelni. Csipisz egy szót se tudott a leckéből. Prutyi megint négyest adott neki s az óra végén egy intő cédulát bízott rá, amelynek haladéktalan kézhez szolgáltatását lelkére kötötte.

Csipisz nem merte elsikkasztani a kegyetlen írást.

- Na, szépen vagyunk! - mondta a mamája, ahogy megpillantotta Prutyi kalligráfiáját.

Aztán egyet legyintett Csipisz felé és így végzett vele:

- Eredj a szemem elől!

Mindamellett Csipisz ebéd után mégis csak előállott vele, hogy három korona kellene neki.

- Kutyag ... azaz hogy ... majd megmondom, mit kapsz, de nem három koronát! ... - fakadt ki Csipisz mamája, azzal az örök asszonyi igazságtalansággal, amely egy életen át ápolgat mindenféle hiábavalóságot, anélkül, hogy észrevenné, vagy csak sejtené is, micsoda tragédiák zajlanak le a férfilélek magánosságában.

Csipisznek az érzésvilága fel volt dúlva fenékig. Zaklatott lelkiállapotában nem volt kedve azt hazudni, hogy az igazgató rendeletéből mindenkinek el kell mennie a moziba. De azzal is tisztában volt, hogy érvekkel vagy csekélyebb méretű érzelmi hatásvadászattal nem érhet célt. Hát mindjárt az öregágyúval állott elő:

- Anyám! Gyermeked boldogságáról van szó! ... Ne kérdezd, hogy mért! De gyermeked boldogsága függ ettől a három koronától! ...

- Hagyj békében és ne beszélj ilyen szamárságokat! ... - felelt mamája asszonyi józansággal. - Látom az orrodon, hogy ez a gaz csibész Bika szól belőled, aki mindig lóvá tesz! Bizonyosan megint elhitetett veled valami ostobaságot és most úgy táncoltat, mint egy kis majmot! Ne légy olyan csacsi és ne ülj fel neki!

Ez után az erősen zoológiai jellegű leckéztetés után sarkon fordult és otthagyta Csipiszt.

Csipisz a találkozó idején lehorgasztott orral jelent meg a Múzeum-kertben. A Bika már türelmetlenül várta.

- Elhoztad a pénzt? - kérdezte.

Csipisz sok szóval dadogta el, hogy a ma reggeli szerencsétlen késedelem, a mértanból kapott négyes, az intő cédula, meg a mamája rosszkedve lehetetlenné tette, hogy már ma elhozhassa a három koronát, de majd máskor ... A pénz hiányát a magyarázat bőségével igyekezett pótolni.

A Bika némán hallgatta és nem nézett rá.

- De, ugye, azért Flocsek nem fog megharagudni?! - kérdezte Csipisz aggódva. - És talán valahogy másképen is meg lehetne tudni, hogy mit határoztak a néma cimborák?! ...

Minthogy minden elveszett, a Bika fölöslegesnek tartotta, hogy tovább is fontoskodjék.

De bosszút is akart állani azért, hogy Csipisz így megcsalta a várakozását.

- Látod, milyen hülye vagy?! - szólt, gyűlölködéssel teli pillantást vetve Csipiszre. - Te vagy az egész osztályban a legbutább fiú akivel én mindent elhitetek, amit csak akarok! Hát tudd meg, hogy a szüleid alpári emberek és én csak nevetni akartam azon, hogy te akármit elhiszel! ... mert Flocsek, az nem is létez! ...
 

(Vége)