Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 16. szám

Ady Endre: Az ismeretlen Ada

Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez, ismeretlen Adám,
Kít fájlak, iszlak s nem ismerlek,

Izedet izlem édes szájjal
S aztán egyszerre el - tova - tünsz
Csalással, bünnel és homállyal.

Úgy tünsz, mintha nem lennél volna
Bolond életemnek dáridós
Izletes, tegnapi koboldja.

Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,
De a halálig Te megmaradsz,
Megmaradsz egész a halálig.

S halál előtt bár egyszer jönnél
S úgy, amiként én képzelem:
Szivembe jóestét köszönnél.