Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 15. szám

Ambrus Zoltán: Mozi Bandi kalandjai
Elbeszélés 12-14 éves ifjú urak számára

Eközben le s fel jártak az Esterházy utcában. Már régen megérkeztek ahhoz a házhoz, ahol Csipiszre az ebéd várt, megálltak a kapuban, de minthogy nagyon belemelegedtek a beszélgetésbe, egy kis állongálás után Csipisz elhatározta, hogy egy darabig elkíséri a Bikát, aki a Síp utca hosszú vonalának egyik legmesszebb eső pontján lakott. Kiérve a Rákóczi útra, megfordultak; a Bika visszakísérte Csipiszt, de ez most sem ment be a kapun, hanem egy pár percnyi ácsorgás után, újra elindult a Síp utca irányába. Miután vagy egy negyedóra hosszat így felváltva kísérgették egymást, Csipisznek végre eszébe jutott, hogy otthon sokan vannak, akik éhesebbek, mint ő, meg hogy a mamájának kevés a türelme és kissé hirtelen a keze. Ez véletlenül éppen akkor villant meg a fejében, amikor újra odaértek a kapu elé, amely már régóta hívogatta hiába. Azért, bár nem szívesen hagyta abba a beszélgetést, mégiscsak elszánta magát s hirtelen elbúcsúzott a Bikától:

- Hát akkor szervusz!

A Bika is szervuszt mondott, átadta a rajztáblát és szokása szerint lelkére kötötte Csipisznek:

- Jól vigyázz a becsületedre!

Csipiszre ez most nagyobb hatással volt, mint máskor. Mert hiszen ma főbenjáró dolgokat tudott meg, amelyeknek végzetes következményei lehetnek. Arra gondolt, vajon nem jár-e rá nézve kissé veszedelmes felelősséggel, ha mindezeket a titkokat a becsület parancsához képest elzárja lelke mélyére?! Vajon, ha abból, amit a Bika megvallott, szörnyű szerencsétlenségek következnek, nem fogja-e számon kérni a rendőrség tőle is, hogy miért hallgatta el a hatóság előtt, micsoda vészes terveket forral a barátja?! Ha nagy baj lesz és őt is előállítják, mint bűntársat, mint cinkost?!

Azért, mikor a Bika másodszor is utána kiáltott és szinte fenyegető hangon ismételte, hogy: »Jól vigyázz a becsületedre!« visszafordult a kapu aljából, utána sietett a Bikának, aki már elindult a Síp utca felé, megállította és így szólt hozzá:

- Te, valamire akarlak kérni! ... Ne mondd meg Flocseknek, hogy mindent elbeszéltél nekem, mert hátha Flocsek eltéveszti a dolgot és engem is beír az apacsok közé?!

- Mondtam már, hogy addig nem lehetsz apacs, amíg fel nem esküdtél! - nyugtatta meg barátját a Bika. - És ne hidd, hogy ez olyan könnyen megy, mint netalán gondolod! Ehhez bele kell feküdnöd egy koporsóba, egy koponyát kell a kezedben tartanod és úgy kell megesküdnöd, hogy örökre megtagadod az apádat meg az anyádat, nem ismered el őket szüleidnek, a testvéredet is fel fogod jelenteni a világszövetségnek, ha az apacsok ellen tenni akar valamit, és becsületszavadra kell mondanod, hogy nincsen Isten. Aztán a meztelen melledre oda tartják egy meztelen késnek a meztelen hegyét és meg se szabad mukkannod, ha Flocsek véletlenül azt parancsolná, hogy szúrják beléd. Végre a tenyeredben szét kell morzsolnod egy most kivégzett embernek az agyvelejét, annak jeléül, hogy így nem fogod kímélni az apacstestvérek ellenségeit.

- Na hát akkor jól van! - szólt Csipisz megkönnyebbülten. - Mert én ezt nem teszem meg!

- Hanem azért neked éppúgy kell ügyelned, hogy el ne járjon a szád, mint akármelyik apacsnak! ... - mondta a Bika, kissé baljóslatúan. - Mert amióta rád bíztam minden titkunkat és elvállaltad, hogy ezeket hűségesen fogod őrizni, azóta a becsületszentségeddel te is pártoló tagja lettél az apacs-világszövetségnek.

- Pártoló tagja lettem?! ... - kiáltott fel Csipisz meghökkenve. - De hiszen én nem akarok pártolni semmit! ... Én azt nem mondtam! ... Te rosszul értetted! ...

- Hogyan? - kérdezte a Bika álmélkodva. - Te nem akarod boldogítani a világot?

- Nem - felelt elszántan Csipisz. - Nekem így is jól van! És semmi közöm a világhoz; én őt nem akarom pártolni! Hiszen magad is mondtad az imént, hogy én nem esküdtem fel apacsnak!

- Az nem tesz semmit. Azért mégis pártolnod kellene a világot! - mondta a Bika.

- Én ezt nem ígérhetem meg - szólt Csipisz határozottan. - Talán később, de most még nem. Az idén, ebben a tanévben semmi esetre. Barátod vagyok; az maradok, ha Lippán leszel is, de ...

- Hát az baj - vágott Csipisz szavába a Bika - hogy most már egyszerre másképpen beszélsz! Ha tudtam volna, nem bíztam volna rád a legnagyobb titkokat; kétszer is meggondoltam volna előbb, mint hogy elmondjak valamit! ... De, remélem, nem akarod besúgni a rendőrségnek, amit tőlem hallottál?!

- Nem! - ígérte Csipisz. - Becsületszentségemben megbízhatsz. Csak pártolni nem akarok semmit.

- Hát az baj! - ismételte a Bika. - Mert nem tudom, mit fognak szólni ehhez a néma cimborák?! ... Tudd meg és jó lesz, ha ezt följegyzed a noteszedbe is, hogy a pártoló tagnak kötelessége: pártolni a világot és hallgatni, mint a sír; egy mukkot se szólni az osztályban senkinek ... a titkokat még a noteszedbe se szabad följegyezni! ... Aztán, ha egy apacstestvért üldöznek, azt neked is rejtegetned kell! ...

- De hiszen én ezt akkor se tudnám megtenni, ha akarnám! ... Hová rejteném?! ... Aztán honnan tudjam én, melyik igazán apacs és melyik nem?! ... - próbálta magyarázgatni Csipisz, hogy mért nem állhat a világszövetség rendelkezésére. - Azért az volna a legjobb, ha egy szót se szólnál rólam Flocseknek ...

- Ejnye, ejnye, ez igen nagy baj! - szólalt meg újra a Bika. - Mert a világszövetségnek úgyis rosszakat jelentettek rólad!

- Miket? - kérdezte ijedten Csipisz.

- Hogy az utcán utána mész a nőknek! - felelt a Bika.

- Én?! - kiáltott fel rémülten Csipisz.

- Hát nem is én! - mondta a Bika. - Nekem már van menyasszonyom; én nem teszek ilyet.

- De hiszen ez nem igaz! ... Becsületem szentségére mondom neked, hogy nem igaz! ... - esküdözött Csipisz, elszörnyedve azon, hogy így megrágalmazták.

- Ezt én is mindjárt mondtam Flocseknek; de hogy az apacsok mit hisznek, mit nem, ez már az ő dolguk! ... Különben szervusz! ... Most már sietnem kell, ebédelni! ... - búcsúzkodott újra a Bika.

- Várj még egy pillantásig! ... Nézd, arra akarlak kérni! ... Tedd meg nekem ezt a szívességet! ... Mondd Flocseknek azt, hogy egy szót se szóltál nekem a titkokról! ... hogy én nem tudok semmiről semmit! ... hogy egy szó se igaz abból, mintha ... és hogy egy ilyen nevű tanulótársad nem is létez! ... - könyörgött Csipisz.

- Ezt nem tehetem - felelt a Bika. - Mert Flocsek nevedet már beírta a világszövetség fekete könyvébe és azt is, hogy mit csinálsz az utcán ... pedig én mondtam neki, hogy ez nem igaz ... azért Flocsek egy kérdőjelet is írt oda ... meg azt, hogy két detektív-testvér kövessen téged az utcán észrevétlenül, és tudja meg, mi igaz a dologból. Hát ezen már nem lehet segíteni; ha ártatlan vagy, majd ki fog derülni. Hanem azt még talán el lehet intézni, hogy ne írjon be pártoló tagnak. Majd gondolkozni fogok erről; meglehet, kieszelhetek valamit.

- Igen, igen, eszelj ki valamit! - kérte barátját Csipisz.

- Jól van, majd még beszélünk erről! De most már nincs idő rá ... ebédelni is kell. Hát szervusz. Majd holnap, vagy holnapután megmondom, mit gondoltam ki. Különben ... ha szívességet teszek vele, megtehetem a kedvedért, hogy ma délután nem dolgozom a gépemen, hanem ehelyett adok neked egy pár jó tanácsot. Azt hiszem, hogyha egy pár óra hosszat szorgalmasan törjük a fejünket, majd csak kitalálunk valamit, hogy miképpen mászhatnál ki ebből a csávából?! ... Hát baj, baj! ... Persze, te nem akarod Prutyit lepofozni, nem akarsz apacs lenni, nem akarod a rendőröket lelőni, neked repülőgéped sincs! ... Baj, baj! ... - mondta a Bika és aggodalmasan csóválta a fejét.

- Igen, igen, beszéljünk erről még ma délután! ... - sürgette a jó tanácsot Csipisz, aki úgy találta, hogy rettenetes volna holnapig, sőt talán holnaputánig ebben a kínos bizonytalanságban maradni. - Ha ezen az egy délután nem dolgozol a gépeden, az semmi. Magad mondtad, hogy annyi, mintha már megvolna! ...

- No, azért még sokat kell simítgatnom rajta! ... De jól van, nem bánom! ... azért a kedvedért mégis megteszem! ... hiszen barátom vagy! ... Hát mondd csak! ... de őszintén felelj! ... ráérsz ma egész délután?! ... - kérdezte a Bika, egy kicsit elgondolkozva, s eközben az ábrázata olyan volt, mintha sok gond és aggodalom nyugtalanítaná, de azért még nem veszítette volna el minden reménységét.

- Hogyne! Ráérek addig, ameddig csak akarod! ... - felelt Csipisz, aki nagyon örült annak, hogy délután újra találkozhatik a Bikával s nyugtalanságában nem kell magára maradnia.

- Csatlakozol hozzám, ha délután elmegyek a moziba? - kérdezősködött tovább a Bika s a tekintete ebben a pillanatban igen szigorú volt.

- Csatlakozom! - felelt Csipisz, bár nem értette, hogy tanácskozás céljából mért kell éppen a moziba menniök?! De Újpestre is szívesen kiment volna, csak hogy mindent rendbe lehessen hozni. Ilyen csekély részletkérdésen csak nem fog fennakadni, mikor ennyire főbenjáró dologról van szó?! ... Rajta ne múljék semmi! ...

- Tudod, ha az ember titkosan akar beszélni, akkor nincs jobb hely, mint a mozi, ahol többnyire sötét van! ... - folytatta a Bika, önként adva meg a magyarázatot arra a kérdésre, amelyet Csipisz elhallgatott. - Ha mi az utcán beszélünk, mit tudom én, mikor lát meg bennünket egy apacstestvér, aki bejelentheti Flocseknek, hogy összesúgtunk?! Míg a moziban, ha ezer apacs les rám, akkor se láthatja, hogy én most, a sötétben tanácsot adok neked! Nem igaz?! ...

- Hát persze! - felelt Csipisz.

- Csakhogy akkor ám a moziban énértem is neked kell fizetned a bemenetet! ... - mondta a Bika. - Mert én szívesen fizetnék tehelyetted is! ... bár csak a te kedvedért megyek a moziba ... hanem, tudod, most igen sok költségem van! ... amíg az ember egy triplánt összeállít, hol erre, hol arra kell a pénz ... egy triplán, az valami! ... Azt nem adják ingyen! ... Tegnap is egy köteg sodronyt, többféle csavart és szöget, meg egy új kalapácsot kellett vásárolnom ... véletlenül egy fillérem se maradt ... És ha neked most véletlenül van pénzed, akkor minden jól van, mert máskor majd én fizetek! ... Azért, ha van pénzed, ne tagadd el, hanem valld meg, férfias őszinteséggel! ...

- Most még nincsen pénzem, de talán kapok, ha kérek! ... - szólt Csipisz, egy kissé megzavarodottan és nagyon bátortalanul. Szégyellte, hogy nem állhatott elő azzal a felelettel, amelyre a Bika számított, és még hozzá, igen kevéssé bízott abban, hogy délután már gazdagabb lesz, mint most.

- Kérj jó szüleidtől - kezdte meg a Bika a tanácsadást. - Ezt te annál könnyebben teheted, mert nem tetted le az apacs-esküt és így nem tagadtad ki őket, hanem elismered őket szüleidnek!

- Igen, csakhogy ... - hebegte Csipisz és mind nagyobb reménytelenségében egyszerre csak elhallgatott, anélkül, hogy elmondta volna, mi aggasztja.

Csipisz előtt szörnyű nehézségek tornyosultak. A mamája csak nemrégiben jelentette ki, hogy a Bikának nem szabad Csipiszhez járnia, és hogy a Bikával való barátkozást a házon kívül sem engedi meg. Tudtára adta Csipisznek, hogy Csipisz se mehet el a Bikához és az iskolán kívül kerülnie kell a Bikát. Mármost hogyan álljon elő Csipisz azzal az óhajtásával, hogy a Bika társaságában szeretne elmenni a moziba, mikor csak nemrég ígérte meg, hogy nem fog a Bikával sétálgatni, az iskolából hazamenet más fiúkhoz fog csatlakozni és nem megy oda játszani, ahol a Bika parancsolgat a többi fiúnak?!

Méghozzá, most kérjen pénzt, amikor későn érkezik haza s nem tagadhatja le, hogy egy kicsit kóválygott a fiúkkal, ha nem is vallja meg, hogy »a fiúk« tulajdonképpen csak a Bika volt?! Amúgyse ígért semmi jót a közeljövő és éppen akkor mondja azt, hogy neki pénz kellene, amikor a legjobban dühöng a házi vihar s a mama kezéből a legkönnyebben csattanhat le a villámcsapás?!

Pedig az idő múlt ... s a Bika is sürgette a feleletet:

- Mit »csakhogy«?! ... - kérdezte szigorúan.

- Csakhogy ... nem tudom bizonyosan, kapok-e? - dadogta Csipisz.

- Hát az igen nagy baj! - állapította meg a Bika - mert Flocsek nem ismer tréfát és ...

De nem fejezhette be, amit elkezdett, mert Csipisz, akinek a legnagyobb veszedelem pillanatában egy mentőgondolata támadt, egyszerre csak elkezdett kiáltozni:

- Várj csak! ... Most jut eszembe! ... Mondd! ... Elég lesz egy korona nyolcvanhárom fillér?

- Hát ez nem sok, de elégnek elég - felelt a Bika. - Ezen már mind a ketten bemehetünk a moziba és még marad is belőle valami, amit majd vissza fogok neked fizetni, mihelyt a triplánnal elkészülök.

- Mert ennyi van! - jelentette Csipisz lelkendezve. - A baj csak az, hogy le van pecsételve egy orvosságos skatulyában, amibő takarékperselyt csináltam, úgy, hogy kétoldalt spanyolviasszal lepecsételtem és felül kilyukasztottam.

- Ez nem baj, mert egy ilyen vacak perselyért nem kár - mondta a Bika. - Majd adok neked ehelyett egy másik orvosságos skatulyát! ... kettőt-hármat is, ha az első megtelik! ... és ezekbe annyi pénzt tehetsz, amennyit csak akarsz! ... Baj csak az lenne, ha a pénzt valaki már kirázta volna belőle. Tudta valaki, hogy ez persely legyen és mit rejtesz benne?

- Senki se tudta, csak a legkisebbik nővérem - felelt Csipisz.

- Ez igen nagy baj - kezdett aggódni a Bika - mert az ilyesmit sohase szabad a testvéreknek tudnia! Az én nővérem például mindig máshová dugja el a perselyét, de én azért mindig tudom, hogy hol van és sötétben is megtalálom. Ez igen nagy baj testvérek között! De remélem, a te kis nővéred még igen buta lesz ahhoz, hogy így feltalálja magát! Hány esztendős?

- Hat már elmúlt, de a hetet még nem töltötte be - adta meg Csipisz a kívánt felvilágosítást.

- Akkor talán még nem halt ki belőle minden becsület - fejezte ki reménykedését a Bika. - De azért, mihelyt fölérsz a lakásba, első dolgod legyen megnézni, hogy kis nővéred nem törte-e fel a perselyt? Ebben az esetben szüleid kötelesek megtéríteni a kárt. Szükség esetén azt is mondhatod nekik, hogy különben apacs leszel és nem ismered el őket szüleidnek. No szervusz! Pontban három órakor nálad leszek.

- Találkozzunk inkább a Múzeum kertben! - ajánlotta Csipisz. - Nem akarom megmondani szüleimnek, hogy a moziba megyünk, mert a mamám tudja, hogy házi feladatot kaptunk a mennyiségtanból és meg fogja kérdezni, hogy mi legyen ezzel?

- Úgy kell neked - mondta a Bika - mert így megtanulod, hogy soha semmit se kell a szülő orrára kötni! ... Hát jól van, nem bánom, várj rám három órakor a Múzeum kertben, a Sándor utcai kis ajtónál! ... Aki előbb jön, megvárja a másikat, de te gyere előbb! ...

- Én ott lehetek előbb is, de ha addig véletlenül találkozol Flocsekkel, ne felejtsd el, hogy mire kértelek! - szólt Csipisz, mialatt paroláztak.

- Ezzel most ne gondolj! ... Majd csak kihúzlak a bajból! ... Hanem a pénzt valahogy otthon ne felejtsd! ... És vigyázva vágd fel az orvosságos skatulyát, hogy el ne guruljon belőle semmi! ... intette barátját a Bika.

- Hát szervusz! - búcsúzkodott Csipisz.

- El ne guruljon belőle semmi! - kiáltotta utána a Bika.

Csipisz már háromnegyed háromkor lement a Múzeum kertbe, hanem azért a Bikára egy percig se kellett várakoznia. Alig perdült fel a Sándor utcai kis ajtó lépcsőjén, már egy ismerős hang fogadta:

- Megvan a pénz?

- Megvan! - jelentette Csipisz.

- Egy krón nyolcvanhárom? - kérdezte a Bika.

- Csak nyolcvanegy. Úgy látszik, rosszul emlékeztem - mentegetőzött Csipisz.

- Már hogyan lehetne pénzre rosszul emlékezni?! - szólt a Bika, nem titkolt gyanakvással. - Bizonyosan kiejtettél a skatulyából egy kétfillérest és ez a szekrény alá gurult ... pedig mondtam, hogy jól vigyázz a felbontásnál! ... Ennyit se lehet rád bízni?! ...

- Nem, nem volt benne több! ... Vigyáztam én jól! ... nem esett ki abból semmi! ... - magyarázta eljárását Csipisz és a nadrágzsebéből előkotorta a pénzt, hogy beszámolhasson vele a Bikának.

- Akkor kis nővéred rázta ki belőle, amint előre megjósoltam! ... No jól van, a két fillért elengedem! ... pedig igazság szerint ezt szüleidnek meg kellett volna térítenie kis nővéred helyett! ... de nem bánom, legyen nővérednek is! ... - mondta a Bika.

Eközben átvette Csipisztől a pénzt. Minden egyes pénzdarabot megszemlélgetett, gondosan vizsgálgatva, hogy nem hamis-e valamelyik, s miután rendben találta a szállítmányt, így tudatta Csipisszel, mi a terve:

- A moziban második helyre megyünk; ez a legjobb hely és olcsóbb is, mint az első és mert a négyórai előadás még igen messze van, addig elmegyünk a cukrászdába. Igaz, hogy csak egy fagylaltra telik és így neked nem jut, de ez kis nővéred és szüleid hibája, és ne gondold, hogy a fagylaltot nem fogom neked visszafizetni, mert ez meglesz, mihelyt a triplán elkészül. Azután, hogy felszálltam a triplánon, mihelyst leereszkedtem, első dolgom az lesz, hogy visszafizetem neked a fagylaltot; ezt legszentebb becsületszavamra mondom neked és így mérget vehetsz rá. Aztán meg a cukrászdában neked is fizetni fogok egy holipát és ezt a lila színű golyót neked ajándékozom, úgyhogy még nyersz is a kölcsönön, azonkívül, hogy visszakapod, még ebben a tanévben.

- Jól van és a holipát is csak edd meg mindet! ... de mondd, nem találkoztál véletlenül Flocsekkel? - kérdezte Csipisz aggodalmasan.

- De találkoztam! - felelt a Bika hirtelen elkomorodva s lassan ejtve ki minden szótagot, ami bizonyos titokzatosságot adott a kijelentésének.

- Megtetted, ugye, amire kértelek és nem szóltál neki arról, hogy a titkokat elmondtad nekem és hogy én a világon vagyok? - kérdezősködött Csipisz szorongva.

- Hja, azt nem tehettem! - felelt a Bika. - Remélem, nem is kívánod tőlem, mint barátodtól, hogy kedvedért ne jelentsem be, ami kötelességem és aztán a néma cimborák kivégezzenek engem a titok elárulásáért! Ezt, mint barátom, nem kívánhatod. De mindjárt megmondtam Flocseknek azt is, hogy te most még, ebben a tanévben, nem akarsz szakítani a szüleiddel, bár kis nővéred mindig kirázza a pénzt perselyedből, és azért folyamodol Flocsekhez, mint apacskirályhoz, hogy ő téged eresszen ki mindenből. Ha Flocsek ezt megengedi neked, akkor te zálogba teszed Flocseknek a nagy becsületszavadat és koponyára tett kézzel meg fogsz esküdni nekem, hogy senkinek egy szót se szólsz arról, amit tőlem hallottál.

- De honnan veszünk ehhez koponyát? - kérdezte Csipisz, akinek nem tetszett ez a súlyos föltétel.

- Tudod, úgy gondoltam - felelt a Bika - hogy nem mondjuk meg Flocseknek, micsoda koponyát fogunk használni és majd az én koponyámra teszed a kezedet, úgy fogsz esküt tenni. Csakhogy ez ám úgy se lehetséges most már, mert egy kis baj van.

- Baj van? - rémüldözött Csipisz.

- No, azért ne félj, amíg engem látsz, majd csak kihúzlak én ebből a slamasztikából! ... - vigasztalta barátját a Bika. - Nem olyan nagy a baj, hogy kétszer akkora ne lehetne! ... Csak hát éppen egy kicsit bütykösebb a dolog, mint gondoltuk! ... Mert Flocsek azt mondta: »Igen, de én már a múlt héten beírtam barátod nevét a fekete könyvbe és most egy keresztet teszek a neve mellé, ami azt jelenti, hogy a titkok is nála vannak.«

- De hiszen te még csak ma mondtad el nekem a titkokat! ... Hát hogyan lehetett meg a beíratás már előbb?! ... Ezt igazságtalanul tette Flocsek! ... És neked meg kellett volna mondanod neki, hogy ez igazságtalanság! - tört ki Csipiszből a szemrehányás.

- Csakhogy én már a múlt héten szóltam Flocseknek - felelt meg Csipisznek a Bika - hogy te alighanem az apacs pályára fogsz lépni, mert szüleidtől nem kaphatsz pénzt és még ezt is elszedi tőled a kis nővéred! ... És akkor Flocsek megengedte, hogy elbeszéljem neked a titkokat. Azért mondta ma, mikor hallotta, hogy te mégse akarsz apacs lenni, hogy: »Baj, baj! ... biz ez egy kis baj! ... Barátod becsapott bennünket! ... hát ez igen nagy baj! ...«

- De hiszen én nem is tudtam ezt! ... én nem tehetek róla! ... - mentegetőzött Csipisz, nagyon megrökönyödötten.

- Én is éppen ezt mondtam Flocseknek - folytatta a Bika - és Flocsek sokáig gondolkozott rajta, hogy mit lehetne csinálni, aztán azt felelte:

»Hát mondd meg barátodnak, hogy én most már magamtól nem törülhetem ki nevét a fekete könyvből, de majd bejelentem a dolgot a néma cimboráknak, és ha ők is beleegyeznek, akkor kiengedjük barátodat a pártoló tagságból. De persze előbb meg kell esküdnie, hogy inkább kivágatja a nyelvét, minthogy eláruljon bennünket.«

- És mikor fogom én azt megtudni, hogy mit mondtak a néma cimborák? - kérdezősködött Csipisz egy kicsit elszontyolodva.

- Erről is gondoskodott Flocsek, mert Flocsek mindenről gondoskodik - adta meg a Bika a kívánt felvilágosítást. - »Ezennel megparancsolom«, mondta mint apacskirály, »hogy barátod kérjen pénzt a szüleitől és ezen a pénzen holnap délután gyertek el a moziba mind a ketten. A moziban én is jelen leszek, személyesen, és majd titkos jelekkel közlöm veled, hogy mit határoztak a néma cimborák. Ha barátod netalán kevés pénzt kapna a szüleitől, példának okáért annyit, hogy csak egy bemenetet lehetne fizetni, akkor barátod csak neked váltson jegyet; ebben az esetben megengedem, hogy ő otthon maradhasson«. Ebből láthatod, hogy Flocsek mindenről gondoskodott és hogy a baj még nem olyan nagy baj, mert egyéb nem szükséges, csak az, hogy a költségeden holnap is ott legyek a moziban, amit barátságból szívesen megteszek. Csak kérj bátran szüleidtől két-három koronát s a többit majd elintézi Flocsek a néma cimborákkal!

- De hátha nem kapok pénzt a szüleimtől?! ... - aggódott Csipisz.

- Hát ez nagy, nagy, igen nagy baj lenne! ... - felelt a Bika, vészjósló hangon, minden kiejtett szótagot külön hangsúlyozva. - De ne gondoljunk mindjárt a legrosszabbra! ... Azt hiszem, szüleid nem fognak kényszeríteni rá, hogy apacs légy és többé ne ismerd el őket szüleidnek. Ne is beszéljünk most már erről! Holnap, az még messze van! ... addig még sok történhetik! No és ha lesz pénz, akkor Flocsek meg én majd csak kihúzunk a csávából! Most menjünk a cukrászdába!

Csipisz nem felelt és nagyon elgondolkozva követte a Bikát, akin valami különös lelkesedés látszott.

De a cukrászdában kellemetlen meglepetés fogadta. Mikor elmondta a cukrász-kisasszonynak, hogy mit kíván, a kisasszony azt felelte, hogy most tél van és ilyenkor náluk nincsen fagylalt.

- Hogyan értsem ezt?! - szólt a Bika, szúró tekintetet vetve a kisasszonyra. - Hiszen télen több a jég, mint nyáron, hát ilyenkor még könnyebben és még többet lehet fagylalni! ...

A kisasszony nevetett és azt mondta, hogy ez már csak így van, mert az uraságok inkább csak nyáron keresik a fagylaltot.

- Az ám! - fejezte ki gyanúját a Bika. - Inkább talán úgy van, hogy a cukrászok meg a cukrásznék most nem szívesen fagylalnak, mert e mellett fáznak, hanem inkább süteményeket sütnek, mert így jobban melegedhetnek! ... Hanem énrajtam ám nem lehet ilyen könnyen kifogni, mert akkor hát süteményt fogok enni! Hány süteményt lehet kapni hatvan fillérért?

A kisasszony még jobban nevetett és azt felelte, hogy ez nem egyforma, mert egyik sütemény olcsóbb, a másik drágább. És rámutogatva egyikre-másikra, elmondta, hogy melyik milyen árú.

- Tessék válogatni az uraságoknak! - végezte a szavait és úgy nevetett, hogy kilátszott valamennyi foga.

- Barátom nem eszik, majd csak én magam válogatom ki és eszem meg a süteményeket személyesen! - sietett a Bika eloszlatni minden félreértést.

És a tekintete, mint egy fáradhatatlan veréb röpködött egyik süteményhalmazról a másikra. Mindegyiket megnézte kétszer-háromszor és végül nem maradt a boltban sütemény, amelyet külön meg ne szemlélt volna.

Így a szemle se végződhetett el hamar, de a kiválogatás munkája még hosszabb ideig tartott. Mert először is a Bika minden egyes darabra hosszan alkudozott és sehogy se akart belenyugodni abba, amit a kisasszony folyton erősítgetett, hogy tudniillik ebben a cukrászboltban nincsen alku. Aztán amikor látta, hogy a kisasszony makacsul megmarad emellett, még nehezebben tudta elhatározni, hogy melyiket válassza ki és melyikről mondjon le. Szeme elég gyorsan megmérlegelte a sütemények nagyságát, de sokáig tanulmányozta az édességek másnemű különbségeit s új meg új megfigyelései minduntalan arra bírták, hogy újra meg újra megmásítsa az elhatározását. A kisasszony egy tányérra rakta azokat a süteményeket, amelyeket a Bika kiválasztott, de ezeket a Bika egyenkint mind visszarakatta és helyettök másokat és ismét másokat jelölt ki. Vagy harminc különböző sütemény fordult meg a kisasszony tányérján, míg végre a Bika hat darabban meg tudott állapodni.

De akkor új bonyodalom támadt. Kiderült, hogy a kiválasztott hat süteménynek hatvannégy fillér volna az ára. Márpedig, hogy a moziban a második helyre mehessenek, a süteményre mindössze hatvanegy fillér maradt. És a sok lelki viaskodás után kiválasztott hat darab süteménytől a Bika már nem tudott megválni. Egy darabig még küzködött magában és hosszasan tépelődött, hogy a hat közül melyikről mondjon le fájó szívvel, de amikor valamelyikről éppen ki akarta jelenteni, hogy: ettől fog megválni, a végbúcsú pillanatában ez még a többi ötnél is kedvesebbnek tűnt fel előtte.

Végre hasonlóan Nagy Sándorhoz, aki kardjával vágta szét a gordiusi csomót, ezzel az elhatározással oldotta meg a rendkívül nehéz kérdést:

- Hát a moziban nem a második, hanem a harmadik helyre fogunk menni! ... Ez is igen jó hely és így legalább nem hat, hanem nyolc süteményt ehetek!

Mindjárt hozzá is látott, hogy kiválasszon még két süteményt. Ez se ment könnyen, de nehány percnyi fejtörés után nagy nehezen mégiscsak sikerült neki.

Csipisznek most már csak éppen egy percig kellett a cukrászdában várakoznia. Mert amilyen sokáig tartott a sütemények kiválogatása, olyan kevés idő kellett hozzá, hogy a Bika végezzen velök. Csak a hajókazán nyeli el olyan gyorsan a beléje lapátolt szenet, mint amilyen gyorsan a Bika nyelte le a nyolc süteményt. Még le se csúszott az egyik, már útnak indította a másikat is s egykettőre valamennyi úgy eltűnt, mintha valami ródlipályán siklottak volna le a Bika gyomrába. Csipisznek úgy tetszett, mintha egy szempillantással előbb még ott látta volna a Bika tányérján az egész süteményhalmot, amikor a Bika már vissza is adta a kisasszonynak a tányért és gondosan letisztogatva kezéről a süteménymorzsákat nadrágjának a hátulsó felén, amelyet előszeretettel használt szalvéta helyett, illedelmesen elbúcsúzott a kisasszonytól:

- No hát akkor alásszolgája!

- Alásszolgája, fiatal uraságok! - felelt a kisasszony és még egyszer megmutatta valamennyi fogát.

Kimentek és megindultak a mozi felé. A Bika arcáról nagy megelégedés sugárzott; Csipisz a gondtól kissé megbarnult ábrázattal kullogott barátja és egyben pártfogója mögött.

(Folyt. köv.)