Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 7. szám

Lányi Sarolta: Szonett este a parton

Elmegyek én, most innen elmegyek.
Mellem duzzasztja búcsuzó sirás.
Kő van csak itten, senki, semmi más.
Komor kövek, sötétlő kőhegyek.

Szó most ne szóljon, szív se marasszon.
Nem is maraszt. Minek maradjak itt,
Mikor a Messze aranyja vakít
És hív a hold, a hideg aranyasszony.

Ó víz, te vándor, várj, veled megyek.
Ó víz, kiben virúlnak fényvirágok,
A partról bátran hűs hátadra hágok.

És elmaradnak szívek és hegyek...
...Csillagvirág ékíti homlokom
És holdsugárból van vándorbotom...