Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 6. szám · / · Figyelő

Fekete Miklós: A szerelem útjai
Írta: Ferenczy Ferenc

Vannak darabok, melyek megjelenésükben rosszak, formátlanok, hatástalanok, de melyeken át, gyöngeség, formátlanság és rosszulcsináltság ellenére is érezhetővé válik valami meleg, meleg gondolat és melyen át langyosság és színtelenség ellenére is érezhető egy emberi szív lüktetése. Ferenczy darabjára nem lehet ráfogni, hogy az efajta rossz darabok kategóriájához tartozik. S bár darabja elég színtelen és nagyon is langyos, a legjobb akarattal sem vagyunk képesek mögötte felfedezni egy gondolatot, mely más és szebb lenne annál, vagy azoknál, amelyek a darab felszínén (e darab csupa felszín) úszkálnak. Sőt, éppen ezért, azt is ráfoghatom e darabra, hogy jól van megcsinálva, következtetve ezt abból, hogy az író azt csinálta meg, amit gondolt. Sikerült neki megrögzítenie azokat az elgondolásokat, melyek egykor megmelegítették lelkét és megremegtették orrcimpáját. Ferenezy öntudatos író.

Darabja keretes darab. Egy író szeret egy asszonyt s hogy megnyerje hajlandóságát, ír egy darabot, a szerelem különböző formáit mutatva be, dramatizált históriák keretében. Eleve kijelenthetjük, hogy ez eléggé sikerült neki. Ezt annál inkább van módunkban megtenni, mert előtanulmányaink vannak e témára, t. i. a szerelem különböző formáira, vagy mint az író mondja, a szerelem útjaira vonatkozólag. Ismerjük Szász Zoltán idevágó munkáit, továbbá lapoztunk egy francia könyvet is: »Les trois formes d'union sexuel selon les áges: Mariage, collage, chiennerie« Ez alapon mondhatjuk, hogy Ferenczy munkája az előbb említett francia munkánál, tárgyi tartalmat tekintve, teljesebb, mert míg az, mint a cím is mutatja, csak háromféle szerelmi utat ismer, Ferenczy megismertett minket egy negyedikkel, mely a mennyországba vezet.

Természetes, a szerelem útjait dramatizáló különböző jelenetek, különböző értékűek. Így az első jelenet, mely az ősember szerelmét mutatja be, egészen sikerült. Igen jól lehetett mulatni a Salamon király történetén is. A darab legsikerültebb része azonban kétségkívül a Sappho csodakertjében játszódó jelenet. Bár e jelenet kvalitása kétségen kívül áll, észrevehetők voltak bizonyos koncessziók, melyek odatendálnak, hogy a jelenetet más színpad számára is sikerrel előadhatónak képesítsék. Újabb drámaíróinknak szokása ez. Zokon természetesen nem vehető. S miután más ilyen alkalommal sem szoktuk a várható sikert irigyelni, neki is kívánjuk. S reméljük, hogy a közeljövőben lesz már alkalmunk e jelenetével a fővárosi és vidéki leányiskolák műkedvelő színpadán találkozni.

A jelenetekhez a szerző, ki már előző darabjaiban is kiváló érzéket tanúsított a muzsika iránt, sikerült és stílszerű kísérőzenét írt, a szöveggel keltett hatást evvel hatásosan fokozva.

A megfelelő helyeken alkalmazott hárfa és orgona szólók finoman és decensen emelték ki a darab eszmei tartalmát, mely méltó volt azokhoz, kik szívből tapsoltak neki.