Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 5. szám

Boross László: Adórendszer és állami biztosítás

Az adórendszernek mint állami fő bevételforrásnak súlyos hibái vannak.

1. Minden adó könnyen igazságtalannak látszik, mert nincs szerves, automatikus összefüggés adószolgáltatás és állami ellenszolgáltatás között. Attól, hogy én mennyi adót fizetek, egyáltalán nem függ, hogy az állami gondviselésben mennyire részesedem. Egy csöppet se csodálkozom, ha jó járdákon, hidakon haladok végig, de rendkívül csodálkozom, ha ezért adót kell fizetnem. Az adó zúgolódást ébreszt az állammal szemben, az adó az állam szempontjából kártékony. Demagóg hajlandóságai vannak.

2. Éppen azért, mert attól, hogy én mennyi adót fizetek, egyáltalán nem függ, hogy az állami gondviselésben mennyire részesedem: éppen ezért nem tartom fontosnak, hogy sok adót fizessek, sőt ellenkezőleg, azt tartom fontosnak, hogy ne fizessek sok adót. De mivel az államnak ezzel szemben épp az fontos, hogy rendkívül sok adó gyűljön a kincstárban össze, hát az állam kénytelen sok költséggel és kevés sikerrel ellenőrizni, vajon elég adót fizetek-e? Az állam az ellenőrzést csak közegek útján végezheti, kik emberi szükségletekkel, óhajokkal és gyarlóságokkal bírnak, denique az állam nem bízhat meg bennük.

3. S hiába zúgolódnak százezren az adó ellen, hiába hajtják be az adót nagy apparátussal az államnak erre kirendelt közegei, az adó az államnak mégsem elég. Mind nehezebbé válik, hogy az állam szükségleteit az adójövedelemből fedezzük, minduntalan új és újabb adóforrásokat kell nyitni, az adórendszerbe új tételeket kell beállítani, a régi adókulcsokat emelni, az államadósságokat megszokni kell, hogy az államháztartást a legvégzetszerűbb gondoktól megóvjuk. De elérkeztünk odáig, hogy az adók fejleszthetősége nálunk és másutt már szinte kilátástalan, határához közeledik az európai népek adóbíró képessége. Ellenben az államok szükségletei folyton növekednek. Mi lesz ebből?

Orvoslásul manapság a progresszív adók behozatalát emlegetik. Hogy ez pénzügyi szempontból nem volna jelentőségtelen reform, abban nem kétkedünk, ha elgondoljuk, hogy a plutokrácia korszakában a nemzeti vagyon gyarapodása kevesek között oszlik meg s az állam csak progresszív adókkal férhet hozzá. Mellesleg megjegyzem - és most nem indokolom, mert most egyáltalán nem akarom a progresszív adókat tárgyalni - hogy a mezőgazdaság pártfogoltságát az adórendszerben közgazdasági és honvédelmi okoknál fogva helyesnek és szükségesnek tartom. Múlandó jelenség és semmiképp sem fontos, hogy ezt a pártfogoltságot ma nagyrészt nagybirtokosok élveznék.

Mert most nem erről akarok beszélni. Az adórendszer felsorolt velejáróiból azt következtetem, hogy az adórendszer nem alkalmas arra, hogy az állam fő pénzforrása legyen. Az állam fő pénzforrásai azok az üzletek legyenek, melyeknek jövedelmezőségét az állam fizeti meg, melyeknek költségeit az állam fedezi.

Mikor az állam súlyos terhek árán gondoskodik róla, hogy az országban rend és az ország határain béke legyen, akkor az állam viseli a közbiztonság, vagyis a biztosítási és pénzeltevési üzletek költségeit. Ezek az üzletek horribilis jövedelmekkel dolgoznak, azért, mert az üzlethez tartozó költségek javarészével nem kell törődniük, hisz azt kötelességszerűen az állam fizeti meg. Amint az állam a béke és a rend költségeit sokáig fizette és fizetni fogja a jövőben is: úgy kétségtelen, hogy joga van ahhoz, hogy a rend és a béke kamatait, legalább a biztosítási és pénzeltevési nyereséget magának reklamálja. Ezeket az üzleteket államosítani kell, még pedig minden kárpótlás nélkül, senki sem követelhet kárpótlást azért, hogy bizonyos ideig bizonyos jövedelmet ő élvezett.

Egy pár propagandív szót az állami biztosításról.

Ezt persze korábban kell bevezetni, mint megkezdeni az adórendszer lebontását. Az állami biztosítás kötelező legyen, mert csak így lehet a biztosítást oly bürokratikus alapon szervezni, hogy ne ártson az állami biztosításnak az a gyakorlati tétel, miszerint az állam esetleg jó hivatalokat tart fenn, de mindenesetre rossz üzleteket köt. Az állam nem dolgozhatik üzletszerzőkkel, ágensekkel és az államra nézve több haszonnal is jár, ha ügynökök nem nyerészkednek a biztosításon, hanem a bruttoprémiumok egészben az államkincstárba folynak.

A biztosítás két főosztály szerint oszoljék meg: élet- és vagyonbiztosítás szerint. Mindenki saját maga határozhassa meg, hogy mekkora összegre biztosítja magát, az állam senkire pressziót ne gyakoroljon! De vezesse be az igazságszolgáltatásba azt a vélelmet, hogy ami nincs az államnál biztosítva, olyan magántulajdon egyáltalán nincs, mert hisz nem lehet az állampolgárokról feltételezni, hogy oly törvény dacára, mely az élet és minden tulajdon biztosítására kötelez, ne biztosítsanak minden tulajdont. És ha valaki oly vagyonról végrendelkezik, mely biztosítva nem volt, a végrendelet semmis, az a vagyon az államra száll. És ha feljelentés érkezik, hogy valakinek oly vagyona is van, amely nincs biztosítva, az állam ezt nyugodtan eltulajdoníthatja, nem lehet az államot ezért pörbefogni, mert hisz az a vélelem, hogy ami nincs az államnál biztosítva, oly magántulajdon nincs, oly jószágon tulajdon elleni vétséget csak az állam terhére lehet elkövetni. Sőt az állami biztosítás első idejében alighanem jeles nevelő hatással volna még az is, hogy futni engedik a tolvajt, aki nem biztosított javakat elbirtokol és azokat azonnal biztosítja. Mert az államnak ezzel oly ellenőrző szolgálatot tesz, mely nem hogy kerülne valamibe az államnak, hanem az államnak jövedelmet is hoz, másrészt eléretik ilyen vagy hasonló intézkedéssel az, hogy nemsokára mindent biztosítani fognak, ami biztosítási tárgy lehet, tehát a tolvajok dolgukat hamar végzik és újra mehetnek, mint a génuai mór, stb. Vagy máshogy. Ezek részletkérdések, melyekre most súlyt nem helyezünk.

Ha az állami biztosítás beválik, akkor következik az adórendszer és az állami biztosítás összeforrasztása. A biztosítási prémiumokat emelik, az adótételeket csökkentik, sőt sokat törölnek. Ezen az úton fokozatosan továbbhaladunk, az adórendszert lebontjuk és kiépítjük az állami biztosítást. Ebben a reformban magában foglaltatik a progresszív adórendszert követelők kielégítése is, mert mindenki minden tulajdonát fogja biztosítani, szóval mindenki tulajdona szerint fog hozzájárulni az államháztartáshoz.

Az evolúció vége az lesz, hogy adók helyett biztosítási prémiumokat fog az állam szedni, ezek nagyobbak lesznek, mint most a privátbiztosítási prémiumok vagy mint most az adók, de nem lesznek nagyobbak, mint most az adók és a privátbiztosítási prémiumok együttvéve. Tehát az államnak is, az állampolgároknak is kedvezni fog az új rendszer. Emellett, mint mellékbevételi források megmaradhatnak bizonyos adónemek, melyek az állampolgárokat nem nagyon sújtják, de pénzügyi és kulturális szempontból, mint a szeszadó, jó szolgálatokat tesznek, stb.

Az államháztartáshoz kevesebb zúgolódással fognak az emberek hozzájárulni, mert minden vas, amit az államnak fizetnek, matematikai pontossággal kiszámítható előnyt fog biztosítani nekik. Saját maguk fogják az előnyök és hátrányok mérlegelése után meghatározni, hogy az államnak mennyit fizessenek, ellenőrzésre szükség nem lesz. Ha az állam valamely reform keresztülviteléhez csak rendkívüli kiadások segítségével juthat el, bizonyos szigorúan korlátolt időre majd megint ki lehet írni egy adót - a szükséges összeg az államkincstárba folyik, az adót megint eltörlik - az államháztartás lehetőségei fejleszthetők, nyújthatók és megnyugtatók lesznek.

Az állam hivatalból fog segíteni a szűkölködőkön, a rend és a béke biztosítása üzleti érdeke lesz, abból fog táplálkozni, hogy teljesíti feladatait.

Nébó hegyéről nézve, az adórendszer helyettesítése kötelező állami biztosítással ezt a távlatot nyújtja.