Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 2. szám
Itt ült vagy félszáz héten át
A nagy madár, a vad madár
De felrepűlt riadva már.
Kevély szemével égbe lát
Szivárványos a tolla mind
Ezerszín szárnya rámsuhint
Ó nagy madár, gyors évmadár,
Ó boldog ó év, drága múltam!
Elé marasztva mért nem húlltam?
S hogy felrepűlt riadva már,
Szárnyára mért nem kaptam én is,
Hisz tolla fénye az enyém is.
A boldogság emléke ül
A tollán: szép aranypor.
De elrepűlt, már fennrepűl...
Ó mért nem én is akkor?