Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 23. szám · / · Figyelő

Heltai Jenő: Leányvásár

Szeretem az operettet a már nem egészen fiatalember bánatos szerelmével, amelyben sok a szebb napokra való emlékezés és kevés a jövőhöz való reménység. Ó, isteni Heléna, okos Lili, bűbájos Üdvöske, félelmetes Kékszakáll, csintalan Jerpolette, Bobette, Lisbeth, Metella, akik voltatok, ragyogtatok és most a színházi könyvtárakban porladoztok, köszöntlek. Ezen a kísérteties novemberi éjszakán, amikor sok-sok esztendő után először mártom tollamat a kritika fekete tintájába, Hudson kapitány legyen velünk és a Kék Hegyek Szelleme, aki vigasztaló italával mindent elaltat és mindent elfelejttet...

Olthatatlan, örök szerelmem, szép francia operett, szentélyedet be átföstötték, átalakították azok a pogányok, akik öröködbe jöttek! Még ha igazi pogányok volnának, fenségesen nyugodt, kemény fiúk, vidámak, gondtalanok, élni szeretők, akik a Kertek Istenének egyszerű, de erőteljes portréját lobogtatják háromszögletű zászlóikon. De csak álpogányok ők, akik a fantasztikumot iparművészettel helyettesítik, az elmésséget trickekkel, a gyönyörű optimizmust pedig, minden operett támaszát, talpkövét: hamis érzelgéssel, mű-szenvedéllyel.

Ez a mai bécsi operett, amely diadalmasan járja be a világot Lehár és Fau keringőinek könnyű szárnyán. Minden szánycsapás egy milliót jelent, amiből az következik, hogy nem a klasszikus, nemes operettnek van igaza, hanem Wiener Werkstättenek. És minthogy ma már a magyar szerző is az egész világnak dolgozik, minden okosság az parancsolja, hogy ő is a bécsi szakácskönyv alapján főzze meg a közönséget.

Bródy Miksa és Martos Ferenc "Leányvásár-ja a legjobb fajta ilyen librettók közé tartozik. Újabb, frissebb, mint a bécsi átlag, amelynek minden fantáziája és leleményessége abban merül ki, hogy francia hősökkel Párizsban, a valószínűtlenségek örök városában dolgozik. Ami Bécsnek Párizs, az nekünk Amerika, magyar szerzőink a vadnyugatot varázsolják elénk, a fantasztikus Wild Westet, amely hála Nick Carternak, Buffalo Billnek és százötven mozinak, már elég közel van hozzánk. Az operettnek egészséges, kerek meséje van, amely kellemesen és mulatságosan fejlődik; a második felvonás fináléjában, fájdalom, itt is kitör a dráma, egy pillanatig valami halvány reménykedés azzal kápráztat, hogy a cowboy és a milliomos kisasszony talán mégsem lesz egymásé. De ez csak áltatás, mert a harmadik felvonás mégis csak szomorúan végződik, házassággal.

A két szerző közül Martos Ferenc már kipróbált sikerember. A finom érzésű és egészen más hatásokat kedvelő, egészen egyéni utakon járó Bródy Miksának ez az első operettje; bizonyos, hogy fog ő még olyan darabot is írni, amelynek nem lesz ekkora sikere. Jacobi Victor, a zeneszerző bájos, elmés és finom muzsikát írt a kecses versekhez, ő áll a legközelebb a klasszikus operett stílusához, benne van a legkevesebb megalkuvás, ő érzi a legjobban az igazi operettet, amelynek hangjához meggyőződéssel, áhítattal ragaszkodik.

Az operettet nagyon jól játsszák. Petráss Sári ma a magyar színpad legbájosabb cukorbabája. Tetőtől-talpig édes, ami talán nem is egészen az ő bűne, hanem a kegyetlen magyar íróké, akik telistele tömik édesbúval és visszaélnek az érzelmességével. Kár ezért a jobb sorsra érdemes fiatal leányért, aki többet is tud, hiszen egy-egy mosolyából csintalanság, egy-egy szavából elmésség csillog ki. Fedák Sári trickjeit nem szeretem, de fölényes humora nagyszerű, egészen eredeti és új, az övé, senkitől sem vette. Ugyanilyen fölényes Rátkai Márton, akinek komikumában nincs semmi sablon, friss és ötletes minden, amit csinál.

A "Leányvásár időtlen-időkig műsoron fog maradni. Mindenkinek szédületes sikere volt. Úgy kell nekik!