Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 11. szám · / · Figyelő · / · Turcsányi Elek: Kabos Ede: Damajanti
Sok embert, eseményt láttatott velem Kabos, sok pompás események centrumába helyezett óriást és a perifériákon meghúzódó törpe mellékalakot. Színes, kavargó tömeg hullámzik előttem Kabos hőseiből, sokféle arc, sokféle ember.
Láttam Máriát meg a másik két asszonyt, akik keresztre feszített gyermekeiket azonegyformán mentegetik és azonegyformán érzik ártatlannak!
Láttam Lótot, kinek a bibliából ismert történetét szívesen olvastam el újra Kabostól, az ő magasba lendülő stílusának kísérő zenéje mellett!
Láttam egy embert, aki forrongó indulatait fékentartva, tudatlant játszik hűtlen felesége előtt! - és ki tudja, meddig tartana felsorolni mindazt az alak- és eseményváltozatosságot, amit a Damajantiban szélnek eresztett elbeszélésekben megtaláltam.
De az én kedvenceim mégiscsak: Jób és Kéren-Happuk, a Jób leánya!
Ne haragudjon rám Kabos (és senki), hogy a Kéren-Happukkal szemben annyira elfogult vagyok, de az a züllött, iszákos ember, a Jób nagy részvétet keltett fel bennem, amiben különben Kabos a hibás, aki úgy írta meg ezt az embert, hogy el se lehet felejteni.