Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 10. szám · / · Figyelő

Turcsányi Elek: Karl Schönherr: Hit és szülőföld

Nyugat Könyvtár

Mind a három felvonás a Rotték portáján játszódik az ellenreformáció viharaiban az Osztrák Alpesek alján.

Rott Kristóf parasztgazda eretnek lutheránus, az apja is, de senki se tudja róluk, még Rott Kristóf felesége se, senki. Nagy titokban, zárt ajtók mögött szokták csak előszedni a bibliát, mivelhogy rossz idők jártak akkortájt a Luther svábjaira és menthetetlenül kikergették őket az országból, ha kiderült róluk, hogy eretnekek.

Már pedig mégiscsak úgy lett volna rendjén, a biblia legalább azt kívánja, hogy senki se takargassa az ő hitvallását. Amit különben Rott Kristóf is igen jól tud, mert hiszen éppen ő olvassa fel a bibliából az első felvonás egy jelenetében, hogy aki sem hideg, sem meleg, azt kiveti magából az Úr!

Vannak is emiatt bőségesen lelkifurdalásaik Rott Kristófnak meg a vén Rottnak, holott a rejtezkedésre nagy oka van, egyben mentsége is mind a kettőnek: kicsit túlontúl hozzánőttek ahhoz a földhöz, ahol a Rott-parasztok éltek évszázadokon át és nem tudtak tőle elszakadni.

E pontnál kezdődik a lutherista Rottok tragédiája és minden lutherista paraszté, valaki e nehéz időben az Osztrák Alpesek aljában lakik.

Hit és szülőföld: e két ösztönös valóság és a hozzájuk való állati ragaszkodás az, ami a naiv paraszti lelkekben összeütközésre kerül. Hit és szülőföld, a jobbára azonos tendenciájú fogalmak, melyek a nélkülözhetetlenség szakramentumai gyanánt idegződtek emez egyszerű emberek lelkébe, ellenségekként fordulnak egymás ellen és a jóságos parasztember - szegény! - nem tudja őket kibékíteni. A hit azt mondja: vallani, vallani, ha el is kell hagynod hazád, házad gyermeked; a szülőföld pedig azt mondja: maradni, maradni, ha le is kell tagadni a hitvallásodat!

Ó, szegény, becsületes, állati jóságú sváb parasztok, kiknek hit és szülőföld egyaránt kell, hogy élhessetek, de is sajnállak titeket! Mert jól tudom, hogy e kettőből csak az egyiket tarthatjátok meg, s bármelyiket engedi is el görcsösen vonagló kezetek, megfulladtok, mint a szárazra húzott halak. Lám, Sandperger a hazát választotta, mikor hittagadó esküre rándultak ujjai, de a háza pokol a lelkifurdalás rémségeivel és szenved annyit, ha nem többet, mint Unteregger, aki hű maradt a hitéhez, ám honfiúi kínjában kereng, "mint fuldokló egér a csöbörben"!

A hit és a haza fogalmának emez összeütközése nagyszerű bázisa egy sötét tragédiának, mely a drámaíró Schönherr pompás kvalitásain keresztül a német irodalom egyik legmonumentálisabb alkotásává fejlődött. Schönherr a legkiválóbb drámaírói képességek birtokosa, aki megrendítő nüanszokkal (kiskorúak kivándorlására vonatkozó császári tilalom a második felvonásban, Verébke halála a harmadikban) tudta gazdagítani Rott Kristófnak, a darab főhősének tragikumát, kitűnően megválogatni (a ravasz vén Rott, a katolikus Rottné, a fiatal lázongó, dacos Verébke, Rottné anyja: a "kotlós", a gyáva Sandperger és a hős lelkű Sandpergerné, a siránkozó Unteregger) és hibátlanul jellemezni (Englbauer üzleti szelleme, a lovasvitéz beteges Mária-kultusza) összes alakjait, megállás nélkül a végkifejlethez siettetni a drámai cselekményt, mely különben is a legteljesebb ökonómiát s a művészi hozzáértés klasszikus nyomait mutatja.

Csak kóstolót adok a darab tartalmából, ha fontosabb momentumokként kiemelem, hogy az első felvonás epizodikus eseménycsomója a felvonásvégi ünnepélyes vallástételben talál gerincet és megoldást, mikor Sandpergerné holtteste előtt - kit a vad lovas leszúrt, mert a bibliáját nem akarta odaadni - Rott Kristóf hatalmas lelki tusakodás után bevallja, hogy ő is rendületlen híve az augsburgi hitvallásnak;

hogy a második felvonás a rott kristófi kényszerköltözködés előkészületeinek felvonása: íródiákkal, ki a passzusokat és vargával, ki e hosszú útra a cipőket készíti; hogy ennek a felvonásnak is megvan a maga tragikus súlypontja a már fennebb említett császári tilalomban, mely elrendeli, hogy az eretnekek kiskorú gyermekei visszatartassanak; hogy Rott Kristóf már-már megrendül, mikor eszébe jut, hogy van még egy becsületes kiút is: az asszony maradjon itt a gyerekkel, míg az nagykorúságát el nem éri, ő pedig kivándorol egyedül.

Hogy a harmadik felvonás betetőzi Rott Kristóf tragikumát, mikor Verébke, afeletti bánatában, hogy nem mehet el apjával a hosszú útra, a lovas vitézzel ungorkodva a patakba ugrik és meghal; hogy Rott Kristóf, mint egy végsőkig felbőszített vadállat ugrik összes keserveinek szimbólumára: a vad lovasra, hogy megölje; de mert eszébe jut, hogy "Krisztus parancsa nem szól vérre", kiengedi vasmarkából a lovast, s mert a biblia is azt mondja: bocsáss meg a te ellenségeidnek, kezét nyújtja a megrendült lovasnak; ezzel - mondom - csak kóstolót adok a darab tartalmából.

De akit ez a kóstoló vagy egyéb véletlenség a Hit és szülőföld elolvasására rácsábít, okvetlenül klasszikus vigasztalanságú drámai impressziókkal lesz gazdagabb és Schönherr személyében kétségtelenül a németek egyik legnagyobb drámaíróját fogja üdvözölni.