Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 8. szám · / · Figyelő

Peterdi István: Hermann Bang: A fehér ház

(Nyugat Könyvtár)

Akinek volt szép, fehér kezű, ábrándozó anyja, az sírhat ezen a könyvön. Egy asszony elevenül meg; él a való dolgok között; tavaszban, őszben; elfoglalják kis kötelességek, van öröme, túláradó jókedve is néha; de igen gyakran mereng és szomorú; finom lelkét őröli valami nagy céltalanság, az asszonyélet céltalansága, s az unalom és a hiábavalóságok érzése gyakran, gyakran az elmúlott szerelmet csillantja meg, s ez a legjobban fáj, ez a legszínesebb szenvedés - Bang ilyennek festi a fehér ház asszonyát.

Egy hasznot nem hajtó, egy pepecselő, nyomtalanul eltűnő élet, ami kialakul az események mozaikjából; s az író dédelgeti, mint valami szép és törékeny virágot a felejthetetlen és édes évek miatt, amik ehhez az élethez kötötték; a bús és szép adományok miatt, amiket ettől az élettől kapott; a regénye szerkezete is olyan, hogy a maga mély, finom és szerető látása eggyé válik evvel a szenvedő szép asszonyéval; a költő az ő válogató, impressziós, beszélni és hangsúlyozni való, részvétkeltő előadásával üvegházat épít a különös, nemes palánta számára.

Egy asszonyélet, objektíven; magja lehetne valamely flaubert-i mindentlátó és életmutató regénynek; s az állásfoglalás: a líra, a szeretet, a férfikönnyek: ezeket adja a kis remekmű.

Okos és mély átgondolás, világnézet érzik a sorain, akkor is, mikor messzire kerül a regénye főalakjától; mikor az epizódokat válogatja, amelyek újra és újra visszavezetnek hozzá; mélyen, nagyon mélyen nézett az életbe s gondolkozása eredményei biztosan feküsznek elraktározva elméjében; nem fél, hogy elfelejti, elveszíti; nem mindig görcsösen cselekvések végsőjéig látni akaró; ráért nyugodtan és áhítatos szeretettel, derűvel nézni a köznap dolgaira, de amikor kell, felismerhetetlen jelentőséggel mutat arra, ami a legfontosabb, a lélek küzdelmeire. Kitűnő, fölényes szerkesztő; nagy művész.

Elek Artúr fordítása ihletett, nemes munka.