Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 6. szám
Fekete selymet gyür most a körték
Mézszinü teste, tojásdad súlya
S lilaszin fürtök hervatag búja
Zuhog az árnyból.
Sokszemü ablak, homályos ajtó
A fehér napfényt százszinre törték
Lángoló pirral nyalták gyötörték
Az öblös tálat.
Hátrébb ó-kendő pompája hervad.
- Bár rajzán rózsa s tulipán bomlik
Most egyre szürkül. Lankadtan omlik
Nehéz redőbe.
Áldott gyümölcsök lomhán hevernek
Meztelen arccal - semmit se rejtve
Virágok nyílnak mézcseppet ejtve
Rózsás ajakról.
Lehúllt ma mind, mi szent kegyes köddel
Fedte a tárgyak kivánatos testét
- Szerelmesként, ki várván a párját
Vágyteli kézzel oldja ruháját
Ma minden forma lehántja leplét
S fürdik a fényben.