Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 2. szám

Bálint Aladár: Morus Tamás [+]

Aligha akad izgatóbb feladat, mint a messzire gyűrűző emberi törekvések eredményeinek kibogozása. Kezdve az első nagy kilendüléstől, az emberláncokon keresztül való rezgésein, az időnek és távolságnak új formát és jelentőséget adó medencéjébe való ömléséig; ahonnan a magvában rejlő értékek és a gazdasági összetevődések dinamikai hatóereje szerint vagy tovább csap új mezők megtermékenyítésére, vagy pedig felszívódik erősebb áramlat sodrába, esetleg beletesped a fel nem használható holt értékek álló vizébe.

Kutassuk fel egy-egy ilyen nagy áramlat forrását és járjuk végig kanyarulatait, mindegyik fordulónál elénk tűnik a megtett út egyik mérfödmutatója: egy-egy emberi kiválóság.

A kommunisztikus törekvések egyidősek az emberrel. A boldog őskor a "minden mindenkié" idejének elmosódott emlékezése kiolthatatlan. Minden idők koplaló emberének ez volt az apai öröksége; még akkor is, ha nem tudott róla.

Ez a parázs el nem hamvadt, mindig akadt, aki felkotorta akár ellenséges, akár rokon indulattal. Sokszor csak néhány ember öntudatában élt, sokszor pedig mérhetetlen tömegeket kovácsolt össze.

A kommunisztikus törekvések akkor kezdődtek, mikor már megingott az őskommunizmus talaja; kijegecesedett öntudatos formában, tudományos alapra emelve pedig Marx Károly munkáiban éri el a legtökéletesebb, legmagasabb fokot.

A megtett út egyik felén a "másnak" földjéről elkergetett emberfia, az enyém és tied fogalmának korbáccsal, bilinccsel, pallossal való megtanítása, aztán a vasvillával, szekercével urakra rohanó parasztok, akasztófák; az első gyárkémény, sok céltalan és terv nélkül elkezdett vérontás, azután az elő nem készített ad hoc sztrájkok. Ma nemzetközileg szervezett és proletár mivoltára büszke munkássereg küzd a munka csataterén, megszabott stratégia szerint. Az út vége? Az is elkövetkezik.

Látszatra elég egyszerű az alaptétel: senkinek sincs jussa ahhoz, hogy más munkaerejéből tartsa el magát, hogy mindnyájunk lakóhelyéből, a földből kihasítson egy darabot és annak végére tilalomfát állítson: ez az enyém, ami rajta terem, abból csak én lakmározhatom.

Látszatra egyszerű tétel és bizonyos, hogy az első megcsalt, elüldözött ember magyarázat nélkül megértette, mert saját bőrén tanulta meg. Azonban a termelés és fogyasztás ahogy egyre bonyolódott, ahogy törvényekkel pecsételték meg a birtokon belül levő erősebbek a kor szerint alkalmasnak ítélt birtoklási rendet, mindig jobban és jobban eltakarták az ősi állapot kiindulási tételét.

Valahányszor a gazdasági válságok, a birtoktalanok nyugtalansága megingatták a meglevő rendet, mindig új törvényekkel kerestek új, erősebb talapzatot. És minden gazdasági változás, minden új rendcsináló törvény az ősi rendből való eltávolodás szándékát hordta méhében.

Természetesen ezzel egyidejűleg mindig akadt a nagy leszámolásnak, az előlről való elkezdésnek fanatikusa.

A nagy társadalmi erupciók megismétlődésének az egyik oldalról törvényekkel, fegyveres hatalommal akarták elejét venni. Másik oldalon a világboldogítók. A "valami nincs rendben" megállapítása számlálhatatlan világmegváltó elmélet rugója volt.

A sorban elöljárnak a próféták, beleértve az egyházalapítókat is, velük egyvonalban a görög filozófusok, a középkorban is akadt elég reformátor. Reneszánsz után következő gazdasági válságok is szaporították az újítók számát.

*

Morus Tamás volt az első, aki öntudatosan, tiszta fejjel végiggondolt, egyben megkonstruálta a kommunisztikus társadalmat. Ő volt az első modern szocialista.

A tizenhatodik században, az indusztrializmus embriókorában igazán nagy éleslátás és zseniket jellemző intuitív tehetség kellett ahhoz, hogy valaki nem az álomlátók naiv szertelenségével, hanem a társadalom rétegeiben rejlő energiák eredőinek megismerése alapján megszerkessze egy organikus és a fejlődés törvényei szerint szükségképpen bekövetkező társadalom rajzát. Egyezerötszáztizenhatban fejezte be még ma is aktuális és csak jelentéktelen részleteiben idejét múlt könyvét, az Utópiát.

*

Nehéz és körülményes munka egy össze-vissza kuszált, folyton változó emberbolyból kiragadni "egy" embert és annak értékét az eredetükben sem mindig egészen tisztázott motívumok mértéke szerint megállapítani.

Higgyük el, hogy egy élet energiái sem mennek veszendőbe, ha még oly halványan is, de továbbrezegnek. Igen, de mikor válik a numerusból Valaki?

Egy kicsit elkéstünk attól, hogy egy három-négyszáz esztendővel ezelőtt élő ember összetételének kémiáját megcsinálhassuk. Miképpen szeretett volna élni Morus, azt szerencsésen pontosan megtaláljuk az Utópiában, hogyan élt, azt már kevesebb pontossággal tudhatjuk, bár szerencsére többen feljegyezték élete folyását. A két élet kiegészíti egymást.

Morus Tamásnál (1478-1535) kevesen éltek színesebb, változatosabb életet. Krónikásokra tartozó külső élményeinek száma és jelentősége bőven elég lett volna egész sereg embernek.

Tizenhat éves korában már híres jogtudós. Huszonhat éves korában tagja a parlamentnek és egy beszéde elegendő arra, hogy VII. Henrik egy zsarolási kísérletét a gyáva emberekből álló gyülekezettel leszavaztassa. 1515-ben, harminchét éves korában VIII. Henrik nem talált különb embert nála, őt küldte Brugge-be a londoni kereskedők érdekeinek védelmére. Egy évvel később jelenik meg az Utópia. 1523-ban elnöke a parlamentnek, 1529-ben kancellár és 1535-ben hóhér üti le bárddal a fejét.

A nagy embereket termelő reneszánsz ahogy gyökeret vert Angliában, a megbolygatott rétegek elhelyeződése kiválómód kedvezett a humanista tudományok embereinek. Különösen egy olyan klasszikus műveltségű, a gazdasági életet alaposan ismerő és a jog szövevényes hálójában otthonos ember, mint Morus Tamás, könnyen kinőtt környezetéből. Tudása, készültsége és rátermettsége eleven tápláló életnedv módjára szívódott fel társadalmának organizmusában. Egész ember volt, becsületes, megbízható, elméje átható, memóriája friss és sokatbíró. Nagyszerű szónok és írásai szerint kitűnő stílusa. Szerette a művészetet és megbecsülte a művészeket. A bázeli képrombolók mozgalma miatt kenyértelenné vált ifjabbik Holbein Angliában se nagyon boldogulhatott volna, ha Morus házába nem fogadja. Három esztendeig élt nála Holbein és később is gondoskodott róla, hogy megélhessen a művészeket nem túlságosan szerető országban.

Kvalitásai a közéleti szereplésre utalták. Előbb mint ügyvéd, később képviselő, majd a király bizalmasa. Idegen fejedelmekhez követségbe menni, ott egyéniségével reprezentálni, beszédeket tartani, tárgyalni tájékozottan, tapintattal; agyafúrtsággal nehéz diplomáciai feladatoknak végére járni; nem volt még egy embere Angliának abban az időben, ki ezekhez jobban értett volna, mint ő.

Egy ilyen kiküldetése erős impulzust adott legbensőbb hitvallása, politikai és szociológiai meggyőződése kinyilatkoztatásának, az Utópiának megírására. Útközben észlelt tapasztalatok, idegen országbeli tudósokkal való tárgyalások látókörét kiszélesítették és az új dolgok látása erősen serkentették a benne érő eszmék és tervek gyors megírására. Ebben a könyvben írta meg mindazt, amit "inkább kíván, mintsem remél". Utópia ismeretlen szigetére vetíti álmait és az elhibázott élet mélyen izzó elégedetlenségére, fájdalmas kérdéseire ott keres megnyugtató választ.

Itt nincsen zár, nincsen kilincs, nincs magántulajdon, nincs koplaló ember, nincs henyélő úr. Hat óra hosszat tartó munka árán mindenki megváltja a jogát arra, hogy minden termelt jószágból kivegye a részét. Ott szépek a házak, kertek között állnak, a fejedelmet a nép választja, a nép kormányozza az országot, halállal nem büntetnek egy vétkező embert sem. Aranynak, ezüstnek, drágakőnek, gyöngynek nincs értéke. Gyerekek viselik a csillogó köveket és ha kinőnek a gyereksorból, eldobják. Aranyból készítik a halál helyett szolgasággal büntetett vétkes emberek bilincseit.

A boldogság két forrása: mindenki dolgozik és nincs "enyém".

Az Utópia megírásának legközvetlenebb oka az angol proletárság rettenetes nyomorúsága, a javak hibás elosztódásának megállapítása és a szomorú impresszióknak fokozott magába dolgozása. Mint egy érzékeny túlfinomult műszer reagált mindenre tompult és romlott környezetének közepette.

Különben a könyv bevezető részében utal is ezekre a körülményekre. Felvonultatja ott a fejedelmeket, főurakat, papokat, nemeseket. Egy cseppet sem hízeleg egyik rendnek sem. Körülményesen megírja, hogy micsoda fortéllyal forgatják ki a földesurak birtokából a parasztot, hogy a magas gyapjúárak miatt a jól jövedelmező birkának legelője lehessen, miképpen válik a sok szántóföldből legelő, hogy pusztulnak a falvak és hogy néptelenedik Anglia. Ebben az időben készült a hírhedt csavargótörvény. A földönfutó parasztot apró bűnökért, koldulás miatt rövidesen akasztófára húzzák. Emberre nem volt szüksége a földesúrnak, mert egy pásztor könnyűszerrel őriz néhány száz birkát, hát akasztották szaporán a fölösleges és lázadásra könnyen rábírható emberanyagot. Bőven termett a "király gyümölcsöskertje".

Egész lélekkel átélte és megérezte, hogy micsoda igazságtalanság rejlik a gazdagok és szegények óriási ellentétében. Alig lehet felmérni annak a megállapításnak értékét és jelentőségét, hogy ő egyenesen a kommunizmusban látta az egyedüli megoldást, a félrebillent mérlegnek egyensúlyba helyezését.

A munka arányos elosztódása, az egységes és rövid munkaidőnek terve és az a megállapítás, hogy a gazda függvénye a pénznek, egyenesen marxi koncepcióra vall.

Könyvében kiterjeszkedik a népesedés szabályozására, kórházakra, a szennyvizek levezetésére, sőt még mesterséges költőgépről is ír.

Morus Tamás vérmes és érzéki természetű ember volt. Puritán nevelésénél fogva és Morton bíborosnál eltöltött gyerekévek folytán beléidegzett erkölcsi nézetek miatt röstellte ezt és küzdött ellene. Le akarta gyűrni vágyait és ezért papnak készült, de vére ellene szegült, és mintsem hogy parázna pap legyen, inkább a családi életet választotta és megnősült, de még ekkor is szőrből font övet viselt ruhája alatt.

Buzgó keresztény volt és tiszta családi életet élt. De perzselte őt az élet megtagadott gyönyörűségeire való vágyakozás olthatatlan tüze.

Az Utópiában aztán végigálmodja az emberséges családi életet.

Ott a házasulandóknak mezítelenül, megbízott öregek jelenlétében egymás elé kell állniok. "Mert nem minden ember annyira bölcs, hogy csupán az erkölcsi tulajdonokra nézzen, és még a bölcsek házasságában is szívesen fogadott nászajándék a test szépsége." Bizony, bizony, kellemetlen, csúnya öregasszony volt jó Morus Tamás második felesége; de ő azért mosolygó, bölcs türelemmel döcögött a tisztes családi élet útjain.

Mindenekfölé emeli a természet szerint való életet. "Maga a természet a kellemes, a gyönyörűséges életet tűzte ki minden emberi munkálkodás végső céljának: a természet szerint való élést nevezik Utópiában ennek. A természet pedig minden emberhez egyaránt intézi azt a szózatot, hogy kölcsönösen segítsék egymást a derült élet élvezeteihez, de már azt nem parancsolja, hogy az ember a maga hasznát a más kárával is megszerezze. A kölcsönös segítés a természet szerint való, mert senki sem áll olyan magasan az emberi nem sorsa felett, hogy vele egymagával gondolna csupán a természet, mely mindenkit egyaránt melenget és egyforma közösségben ölel magához."

Ezek a sorok mérhetetlen magasságba emelik Morust. Mikor ezeket írta, felül állt mindenen, sugárzása, melege az emberi fejlődés legmagasabb csúcsáig hatol.

Túlzás nélkül mondható, hogy az Utópia embertípusa már "Übermensch" arányait ölti.

Önmagukkal és társaikkal harmóniában élő boldog emberekről álmodott ez a nagy tudású, nagy rangra, méltóságra emelkedett ember, de ha könyvét meg nem írja, mit sem tudtunk volna belső vívódásairól. Míg tekintete messzi jövőbe sugárzott, szótlanul, önmagába zárva tűrte megpróbáltatását, és ugyanaz a királyi kéz, mely őt maga mellé emelte, mikor útjában volt, eldobta, legyilkolta.

Morus kivégeztetésének okai szorosan az anglikán egyház keletkezésével, illetőleg Boleyn Anna házasságával függnek össze. A gazdasági okokból keletkező reformáció hullámai, miután Anglia nem függött annyira Rómától, mint a többi országok, megtörtek a szigetország partjain.

VIII. Henrik megszerette feleségének, Katalin királyasszonynak udvarhölgyét, Boleyn Annát. Az szép volt, meg jól is értette dolgát, szóval VIII. Henrik válni szeretett volna kissé öreg és már nem szép feleségétől, V. Károly közeli rokonától. VII. Kelemen pápa belegyezett volna a válásba, ha nem félt volna a hatalmas rokon bosszújától.

Tíz évig húzódott az ügy, végül is VIII. Henrik megunta a dolgot, és 1531-ben elszakadt Rómától. A papság - honnan kapott volna segítséget - nagy részt letette az egyház fejének, a királynak kezébe az esküt és megalakult az anglikán egyház. Ugyanaz a VIII. Henrik, akit Luther ellen szóló röpirata jutalmazásául 1521-ben a hit védője kitüntető címmel ruházott fel a pápa, mindazokat, kik ellene szegültek és nem ismerték el az új egyházat, egyszerűen kipusztította.

Morus egyáltalában nem lelkesedett az új vallásért. Sőt. Egyrészt mert egészen közelről látta a kifejlődést, annak mechanizmusát, másrészt latin nevelésénél fogva károsnak találta a kisebb kultúrfokot jelentő új vallást. A katolikus egyház boldoggá avatta őt. Noha vallási okokból fejeztette le Henrik, a boldoggá avatás mégsem egészen indokolt Nem kell egyebet elolvasni, csak az Utópia bevezetését, ahol kegyetlenül kigúnyol és nevetséges, ostoba figurává degradál egy szerzetest.

Hogy az anglikán egyházat nem ismerte el, az csak biztos ítélőképességének tudható be. Ismerte, jobban, mint kellett volna, az embereket, nem hitt bennük és abban sem, amit csinálnak. Nagyon jól látta, hogy a felülről megcsinált forradalom egészen közömbös az ország népének többségére.

Sokan furcsának találják, hogy az Utópia írója udvari méltóságot viselt. Még különösebb, hogy egyenesen lelkesedett a királyság eszméjéért. Tudnunk kell azonban, hogy ebben az időben a királyság volt a legmagasabb államforma. Ez volt a legbiztosabb alapja, egységbe forrasztója a sok tartományokra szaggatott, sokféle érdek által, sokfelé húzó országdaraboknak.

Egy erős hatalom jó kormányzás mellett sokkal többet használt a népnek, mint a sok össze-vissza parancsoló zsiványok. Csak jó legyen a kormányzás, jók legyenek a tanácsadók. Ez volt Morus állameszméje. És az akkori termelési rendszer, Európa országainak akkori alakulásai és fejlődési foka mellett ez volt a lehető legracionálisabb álláspont.

Aggódással és kedvtelenül vállalta mégis a kancellári méltóságot. Tisztában volt önmagával, érzéseivel és tisztában volt azzal is, hogy a király mire akarja őt felhasználni. Kietlen és sivár magasság legkiemelkedőbb ormát érezte pályájának új fordulásában; még egy lépés, feneketlen sötét mélység torka ásít odalenn.

VIII. Henriknek szüksége volt Morus tekintélyére. Bízott benne, hogy az majdcsak talál módot arra, hogy a politikai hátterű családi válságot megoldhassa. Csalódott. Morust nem lehetett rábírni arra, hogy Boleyn Anna nászát erkölcsi súlyával, államférfiúi tekintélyével dűlőre vigye. Két és fél esztendeig viselte méltóságát és 1530-ban visszavonult. Megkönnyebbülten tér meg családjához. Hiába, VIII. Henrik a magános életet élő csendes Morust is elég veszedelmes ellenfélnek tartotta. Különösen vallásalapítási kalandjának eredményeit féltette az elnémult embertől.

Elvált Katalintól és 1533-ban megkoronázta Boleyn Annát. Morus nem jelent meg az ünnepségen. Ez nagy hiba volt. A királyasszony bosszúja mihamar bekövetkezett. Felségsértési pörbe keverték. Nem tudtak rábizonyítani semmit. Újabb per következett. Ha a király akarja, hogyne akadna bíró meg tanú, aki kötelet fon bárki ártatlan ember nyakára. 1534-ben hivatalosan is megerősítik az egyházat és a királyt az egyház vezetőjének. Nem is volt már olyan nehéz dolga az igazságos bírónak és a pártatlan esküdtnek, mikor az új vallást elismerni nem akaró Morus elítéléséről volt szó.

Egy egész esztendeig tartó fogság után, 1535. július 6-án hullt le a feje Morus Tamásnak.

Magyarországon ugyanabban az időben sütötték meg Dózsa Györgyöt, amikor Angliában a csavargóakasztás folyt. Szó sincs róla, a jóakarat mindkét ország uraiban egyaránt megvolt. Csakhogy nálunk Utópia helyett más könyv járta. Annak a lelketlen törvénycsinálónak hármaskönyvébe első lélegzetvételükre belefojtották a földetlen magyart.

*

Tudákos rövidlátók egy okos ember játékos, szórakoztató könyvének vélték a megtisztult magasságba szökő humanizmus evangéliumát. Megpróbálták többen, hogy hasonlót írjanak. Mulatságból.

Az események hullámos vizein ringó apró gályákat nézték, tekintetük nem ért el oda, ahova ez a nagy jövendőmondó ellátott, a horizontig, melynek peremén már emelte, tolta fölfelé duzzadt vitorláit, szikrázó árbocait a nagy vörös hajó.

Közeledett. Orrába belevágta vasmacskáját és vonszolta, magával ragadta vak viharok éjszakáján keresztül az emberiség legkegyetlenebb megváltója - a gép. Ez forgatta fel, ez zúzta össze a régi világ roncsait. Millió ember derékon tört, sárbatiport életfáján, forradalmak üszkén siklott tova a nagy hajó.

Közben nevek, próbálkozók, végül az erőskezű nagy kormányos - Marx Károly.

 

[+] * Morus Tamás: Utópia. Fordította és magyarázatokkal ellátta Kelen Ferenc Filozófiai írók tára XXIV. 1910.