Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 24. szám · / · Lengyel Menyhért: Egy csöndes hónap

Lengyel Menyhért: Egy csöndes hónap
- a naplómból -

Július 25.

Tegnap este Bergson filozófiájáról olvastam -, az különösen megragadta a figyelmemet, hogy a múlt minden mozzanata velünk, bennünk él s meghatározza a cselekedeteinket. Erről sokat tudok Freudtól s Ferenczytől. Nagyszerű, hogy fekszik mögöttünk ez a múlt - mint egy sötét erdő. Egy elfeledett erdő, amelyen valamikor áthaladtunk éjszaka -, de a rémei még folyton kísértenek s a különös hangok visszacsengenek a fülünkbe.

Az olvasmányaim nyomán éjjel furcsa, zűrzavaros álmaim voltak - tele töredékekkel és részletekkel az ifjúságom, a gyerekségem idejéből. Utakon jártam, ahol voltam már egyszer - régen. Szikszóra érkeztem -, kocsit kerestem, hogy hazamehessek Lászlótanyára, ahol apámék laktak. Egy pillanatra felébredve az álmomból - félálomban - hosszan tűnődtem azon, hogy hol is van Szikszó - merre lehet. Megint elaludtam. Most Kassán voltam, a színházban, egy darabomat játszották, amelyben az volt a különös, ahogy amíg a szereplők egy része játszott, a többi szereplő az utcán sétált, a városháza előtt kimaszkírozva, amint a darabban résztvettek. Nagy feltűnést keltettek, az emberek összecsődültek, a rendőr igazolásra szólította fel őket s ők igazolták magukat, de nem mint színészek, hanem azon a néven, ahogy a darabban szerepeltek. Az emberek elhitték, hogy ezek a szereplők valóban más emberek, nem színészek - s ennek nagyon örültem. Mivel azt, amit írok és elképzelek, én magam mint átélt és megtörtént dolgot veszem tudomásul, nagyon élénk bennem a vágy, hogy más embernek is bebizonyítsam, hogy mindez igaz - igaz - igaz!