Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 22. szám

Lányi Sarolta: Jaj

Remegek. De megyek Teveled.
Ha ki lát engem teveled,
Jaj, mire gondol? Feleded,
Hogy tilos? Jaj, tilosba vezet
A kezed! De megyek, jaj, veled.

Remegek. Jaj, lát a jövendő
És én nem láthatom őneki arcát...
Árnyékozzon be engem e kendő,
Ne borzasszon engem a szörnyű nemtő
Jaj, a rettentő, jaj, a jövendő...

Remegek. Csupa sikongó jaj
Árad köröttünk s fájó sóhaj,
Hozzád búvok, mert megőrjit e sok zaj.
Karodba fogsz, félő fülem befogod,
Szemedben valami vad láng fellobog...
Oh jaj!
Már tőled is félve futok.
És elborít az őszi sóhaj...