Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 22. szám
Pompázó, szép virágok,
Harmatba fürdő szegfűk
Hogy dúskál köztetek kezem...
Én belétek temetkezem.
Fonódjatok rám és csókoljatok
Mert drágák vagytok énnekem:
Az ő kezébe voltatok...
Csókoljatok, csókoljatok.
Ma még virúltok illatozva.
De én hervadtan is szeretlek
Majd zörgős koszorúba fonva
Titokban-kínzóim ti lesztek.
Öleljetek, aszú virágok
Gyötörve, tépve, marva.
Én aszkéta kéjjel tépetem
Bús magamat. Akarva...
A testemen tűs koszorútok
Piros kis kútakat fakasszon
Vérezve várjam végemet
Én bús jegyes, örök menyasszony.