Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 21. szám · / · Figyelő

Kuncz Aladár: Waldbauer-Kerpely vonósnégyes

Valami különös és gyönyörűséges harmóniában láttam, vagy talán csak elképzeltem, Beethovent és fiatal interpretátorjait a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes koncertjén. Mint négy összefonódó ezüst orgonasípból, ömlött a hang e négy művész hangszeréből s az orgonán maga Beethoven játszott. Valóban négyágú egy lélek ez a kvartett s ez az együttérzésük, hangszereiknek ez az együttlélekzése, csodálatosan finom interpretáló érzékük és készségük legpompásabb és legértékesebb tulajdonságuk.

Waldbauer és Kerpely kitűnő szólisták is, de magasabb nívójú tehetségük, hogy a nagy alkotó mesterek megszólaltatásában egységesen összejátszanak társaikkal. Egészséges és merész művészfiatalságukkal meghaladták minden eddigi kvartettjeink produkálásait s olyan előadással lepték meg hallgatóságukat, mely őket, minden túlzás nélkül, az öreg csehekkel és brüsszeliekkel egy sorba emeli.

Beethoven Op. 132-ikének előadása roppant kényes és nagyon nehéz feladat. Különösen az adagio. Orgonajátékkal sűrűn váltakozó mélységes, erős énekszólamok. A bátor, érces férfihangok megbékéltetően vannak aláfestve finomszövetű, mélyre tompított orgonakísérettel. Az időben külön-külön hangzó szólamoknak egymásba kell folyniok, egymást előkészíteniök és mégis együtt hatniok, hogy kifejezhessék azt a bensőséges templomi hangulatot, melyben az orgonahangok csillapítólag fekszenek rá a vergődő lélekre. Beethovennek egyik legszubjektívebb léleknyilatkozása ez. Aki ezt át tudja érezni, gondolni és ki tudja fejezni, az megértette Beethoven egész lelkét és muzsikai ingeniumát. Hogy ez a fiatal, nagyszerű művész-intuíciókkal bíró vonósnégyes a legbiztosabb fölénnyel adta elő ezt a részt, nemcsak hallgatóságának szerzett vele maradandó műélvezetet, de hivatottnak mutatta magát arra, hogy egy régóta hiányzó, tökéletes magyar kvartett szerepét töltse be.

Dohnányi kissé nyugtalan, kereső szerenádtrióját ehhez képest nagy könnyűség volt reprodukálniok. Még talán legmesszebb van tőlük Haydn, kinek D-dúr kvartettjét játszták. De volt ennek is egy nagyon kimagasló része, a scherzo, hol Kerpely művészete dominált főleg. Ő talán mindegyikük közt a legmegállapodottabb.

Waldbauer, Kerpely, Molnár és Temesváry. Négy név, melyhez sok eseményes koncert fog még fűződni.