Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 21. szám · / · Pákh Albert Gyulaihoz írt leveleiből

Pákh Albert Gyulaihoz írt leveleiből
Közli: Kuncz Aladár
9.

Harkány, aug. 13/53.

Édes Palim!

Azon boldog hiszemben mártom tollamat bepenészedett kalamárisomba, hogy második levelemet még azon nap kapta kezéhez Pesten, mellyen ma estve vett sorait 's azokban foglalt méltó expectoratióit útnak indítá. Én tüstén aug. 3-án adtam fel válaszomat a' postára 's igen csodálom, hogy az oly soká várakoztatta meg önt. A' rosszabb esetben, ha ti. ön csakugyan levelem oda érkezte előtt utazott volna el ama tanárok hazájába, bátor vagyok reményleni, hogy hátrahagyott gazdánk, Ignáczunk vagy más efféle hitelezőnk bírand annyi ésszel, Kecskemétre röpíteni az episztolát. Mindkét esetben pedig igen jól esik meggyőződve lennem, hogy az ott hosszasan elmondottakat ismételnem felesleges. Szólottam én ott mindenről a' velem született jó akarattal és restséggel.

Akkor jobb kedvem is volt. Akkor oly formásnak, olyan rózsásnak láttam a világot mint hajdan Losonczy, a' tanár, a' debreceni növendékeket (köztük Székely Józsefet.). Most ismét más színezetben állanak előttem a dolgok.

Csakúgy élek én! Még mindig egyik hányódásból a' másik vetődésbe! Ha volt ön valaha fanatikusa valaminek, érteni fog -, különben nem. Én fanatikusa vagyok az egészségnek, a' mint ön tudja, a' többi, a' mi még ezen kívül a világon van, csak igen alárendelt érdekkel bír reám nézve - égbekiáltó disznóság talán, de igaz. 'S még mindig nem látom a' célt - bár mily szép dolgokat írtam légyen a' minap, még pedig teljes akkori hitemnél fogva. Illúzió és kiábrándulás, hit és hitetlenség, tettvágy és lehangoltság egymást falják én bennem. Az egyik fürdőben azt hitetem el magammal, hogy 2 hét múlva csak úgy bámul gyors lábaimon Budapest, a' másik fürdőben már azon jár az eszem, hogy én még talán 2 év múlva is ezzel fogom biztatni magamat. Midőn a múltkor írtam abból az első fürdőből jöttem ki, jelen percben a másodikból szabadulok. 'S én már nem is értem a' dolgot. Minap egy rögtönzött táncestély alkalmával kapom magam, s' nagy vakmerőséggel, botomat félredobva, tiszttartó bátyám hajmeredése közben (ismeri kopasz fejét) két ízben körül polkázom a meglehetős nagyságú termet s' - úsztam a boldogságban. Néhány nap múlva a parkban egy igen közönséges passerieux-ben akarom magam produkálni a komédiás Némethy előtt 's a' második lépésnél csaknem beletörik a pedálém! Ezt nevezem én osztán Divatcsarnoknak!

Azért ne is kívánjon tőlem ez úttal többet. Biztat a' kilátás, hogy maholnap úgy is újabb levelét veszem, válaszul a csakugyan kezéhez érkezett soraimra, 's azután majd hozzá szólok bővebben 'a tények és kilátások új stádiumához. Különben állok a' mellett, a' mit azon levelemben írtam. Azonban a' lapra nézve ismétlem, hogy én mindenre kész vagyok, akár szíjat hasgattatok a' hátamból, csak az istenért azt ne kívánják, hogy míg e' hangulatom tart, gondjaimat a szerkesztési gondoskodás vagy bárminemű kötelezett közre munkálás által szaporítsam. Még mindig azt mondom: "Uram, ha lehet, múljék el én tőlem e' pohár!" - De majd bővebben.

Szentpály Józáról miért nem ír többet? Azért hogy én itt egy gyönyörűséges cigány leány után epedek, még pedig mind ekkoráig csak üres biztatások között, nem vagyok érzéketlen más nemű szentek irányában sem. Ez ti. az én legújabb bizarr szerelmi flammám. Lehetne egyéb is, de blazírozottságom a' rendkívülit áhítja. Kívánok hasonló successust Kecskeméten - - "Székében utolszor az ifjú tanár" - - - Hogy a' menykő üsse meg azt a' poétát! -

Hogy a' pokolba lehet Kecskemétre menni? Kívánom, hogy e' szerencsétlen körülmény ne szolgáltasson okot barátságunk vastag kötelének gyengítésére. Csiffincset pedig, a' tanárt, a' ki önt oda csalta, érdemesítse ön nevemben egy hazafiúi hátba ütésre. Illendő volna, hogy nagyobb tisztelettel viseltessék az ártatlanság irányában. Ön soha sem fogja többé fölemelt fővel elmondhatni: "Sohasem voltam Kecskeméten!"

Még egyet! Múltkor este verset csináltam. Akadtam itt egy régi kenyeres pajtásomra, ki ezredes volt a' másidőkben s kinek neve Gózon. Egy pezsgő pohárral kezemben fel akarám köszönteni 's szólék mondván:

"Éljen Lajos Gózon
a' ki ma szörnyű józon,"

1843 óta ez az első versem, a mennyire tudom.

Íme ezennel dedikálom Losonczinak, kit szinte hátba lehet ütni, de szelídebben - Csiffincset azonban különösen ajánlom.

Válaszoljon levelem nehány fontosabb pontjára. Bizonyosan megkapta ön.

Meddig maradok itt? A' tiszttartó nem akar addig elereszteni, míg talpon nem vagyok, ha december lesz is belőle. Mit tegyek? Pártolom az indítványt. Szegény anyám hogy vár eddig otthon!

Isten áldja meg!

Pákh.

Szeberényi levele igen szép levél - örültem neki. Ez a fiú mindig igaz úton szeretett járni.