Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 18. szám · / · Ady Endre: A minden-titkok verseiből

Ady Endre: A minden-titkok verseiből
I.

Ma Máriától jönnek a szivek,
Ma Mária-kép minden durva lábnyom.
Szivemben sir a pócsi Mária
Ez őszies, emlékes délutánon.

"Óh, Mária" -, mindig új-új csapat
Énekel a poros, tarlott mezőkön,
Ezek hozzák magukkal a hitet
S porfelhőben fölöttük ez a nő jön.

Óh Mária, Pócson is lakozó
Ragina Vitae és maga az Élet,
Itt, Érmindszenten, utra készülőn,
Ma, csuf napomon, Veled hadd beszélek.

Egy idő óta megnőtt a szivem
S a szép bűnöktől keservesen tiszta
S most hirtelen csak Tégedet keres
Egy szűzetlen és bűnös kálvinista.

Tegnap volt az oláh Mária-nap,
Tegnap temettem minden élet-rangot
S ma jönnek meg a pócsi bucsusok
S ma táncolnak a kicsi, móc harangok.

Hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni:
Rossz ébredő és sokat próbált fekvő,
Az Életnek rosszul nősült veje,
Vallástalan és nőtelen, öreg vő.

Ma kell kihúzni a szomoru tőrt,
Melyet az Élet szivembe belévert,
Ma felejtek el minden igazat
S ma bocsátok el minden régi némbert:

Ma tudom, hogy csak Mária maradt,
Szivemet most már csak Mária lássa
S e Mária nem régi fancsali,
De mindennek egyesitő, nagy mása.

Mária a nagy, fehér jégtorony,
Mária a zászlóknak szent zászlója,
Mária a mennyei paripa,
Ha vágtatván visszaköszönök róla.

"Óh Mária" -, hallga - giling-galang,
"Óh Mária" -, és mégis ez a minden:
Ma érkeznek Pócsról a bucsusok
S processziók én rossz idegeimben.

Óh Mária, ma már azt üzenem
Azoknak, akik halálomra lesnek:
Úgy kívánja a pócsi Mária,
Maradjak meg magamhoz érdemesnek.

Ma egyszerübb, emberibb dolog,
Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni
Egy Mária, még hogyha pócsi is,
Pogányokkal is tudhat jól beszélni.

Mikor már minden hit-hur elszakadt
S az emberben a barátja se hisz már,
Jön Mária s Pócsról a bucsusok,
Jön a szivünk, multunk és játszva visz már.

Ma már hiszem: nagy döntés vár reám,
Legyőzni mindent, mi ellenem támadt,
Mutatni egy példátlan életet
S nem bocsátni el az én Máriámat.

Óh, Mária, ma úgy zeng a szivem,
Mint szűz-nyüvő, bátor diák-koromban:
Akkor lehet akárki is vitéz,
Ha a hite és már mindene romban.

Most érkeznek a pócsi bucsusok,
Szivem s őszi, száz diák-lelki emlék,
Giling-galang, ének, Ősz, Mária:
Lesz Mária és életem is lesz még.

"Óh, Mária" -, jön a te életed,
Hozzák messze, szilágyfalvi oláhok,
Most jönnek már az édes babonák,
Most jönnek az igazándi morálok.

Óh, Mária, most jön a hazudó,
Igazi és Halált-incselő Élet,
Óh, Mária, Élet, giling-galang,
Áldassál, hogy ma találkoztam véled.