Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 14. szám · / · Figyelő · / · Karinthy Frigyes: "A szegény kisgyermek panaszai"

Karinthy Frigyes: "A szegény kisgyermek panaszai"
Kosztolányi Dezső versciklusa
V.

Hogy lelkem, ez a néma zongora
Valami fájdalomról rezdül által
S míg hahotáz az öröm mámora
Felhangzik húrjain egy tompa gyászdal.

Végre és mindezek fölött és eltekintve már most minden belső metafizikától: Kosztolányi Dezső kis kötete esemény a gyermekkel foglalkozó irodalom történetében - olyan esemény, mint Molnár Ferenc rajzgyűjteménye volt, mely a városi gyerek külső képét formálta össze. Kosztolányi Dezső a vidéki, jómódú középosztály gyermekének lelkét szólaltatja meg a saját lelkén keresztül - ezt a gyöngéd és bús, ámbolygó lelket, mely tompított szobák, függönyök és porcelánok, apró kis kegyeletek, nénik és rokonok és nagymamák, napos udvarok és Andersen-mesék, az egész "sweet home" levegőjéből tevődött össze - mely végtelenül ismerős és végtelenül megható nekünk. Csodálkozva és mélységes gyönyörrel emlékezünk rég elfelejtett illatokra, fakult színekre - el tudtuk feledni? Hiszen ez volt az igazi, szebb és jobb, mint az, amit most élünk - szebb és vigasztalóbb, mint az, ami előttünk áll még. Igen: - ez volt nemes és hozzánk méltó: - igen, ezt akartuk mi tudatlanul, fájó és durva csaták közt, az élet ostoba kakofóniája közt zúgó füllel és zavart idegekkel: - ezt a csöndet akartuk, mely ünnepélyes megilletődéssel állítja most meg szívünket. Egy percig némaság van: - aztán távolról, áradozva növekszik valami régi-régi emlék - egy szonáta, amit elfeledtünk. Növekszik, árad, hatalmasb s telibb lesz, erőbe kap s úgy zendül fel a végén:

A trombiták kövér aranyló torkán
Egekbezengő beethoveni orkán.

Apró zajokon, zavaros és kicsinyes érzések szennyes vizein keresztül íme a szegény kisgyermek hozza felénk az élet legteljesebb érzését és legmagasabb állapotát: a fenséges és nagyszerű áhítozását.