Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 12. szám · / · FIGYELŐ · / · FELEKY GÉZA: ÜNNEPRONTÁS

FELEKY GÉZA: CSONTVÁRY KÉPEI

A régi, üres Műegyetem második emeletén, hat-nyolc kopár terem falára függesztette Csontváry vagy ötven festményét. Néhol egyetlen képnek kell elfeledtetnie az egész nagy falterületet és egyszer-másszor csakugyan eltűnnek a szemlélő elöl az idomtalan vaskályhák és a hatalmas méretű falitáblák.

Furcsa művészet az, amit Csontváry csinál. Legtöbb képe a panorámafestők alkotósaira emlékeztet, néha viszont nagyra növekedett, kimagyarázhatatlan rejtélyességű giottesk oltár-predellákon födik el félig a várost a vizesvályú peremére telepedő óriási, kísérteties hollók. A természet évezerek óta egyformán ismétlődő jelenségeinek, már ezerszer megfestett nagy vízeséseknek borzalmas pontossággal föstött másai mellett valósággal lángoló felhőtömegeket és mélyét mutató tiszta tengervizet látunk. Látjuk az Akropoliszt holdas éjjelen, majd fehér villanyfény világít be az erdő mélyébe.

Csontváry mindent lefest, ami elé kerül. A mindennapos voltánál fogva unalmas jelenségektől éppen olyan kevéssé riad vissza, mint a különlegességük miatt természetellenesen ható véletlenektől. Utánozza a természetet ott, ahol az legkevésbé tűri el az utánzást és utánozza az emberi kéz egyszerű formájú alkotásait. Igazán mindent lefest, amit csak meglát, olyan értelemben is, hogy a részleteket sohasem hanyagolja el, a sokféleségben nem igyekszik rendet teremteni Neki nincsen más szerepe a természettel szemben, minthogy felfogja a dolgok végtelen sokaságát és eszközeivel utánozni próbálja őket.

Mert Csontváry nem akar teremteni valamit, ami az egész természetet fogja majd jelenteni. Az utánzás a célja, a megtévesztő utánzás. Szinte megható türelme, kitartása, ha nem is értékes a cél és kilátástalan is a küzdelem. Láthatótag örül minden kis lépésnek, ami előre viszi. Gyerekes örömmel eljátszadozik a perspektíva törvényeivel és elárad rajta a rajongás, ha kigyullad valamelyik színe. Amellett mintegy újra fölfedezi magának a legegyszerűbb, legközkeletűbb eljárási módokat is. Egész technikája nagyon kezdetlegesnek, roppant elmaradottnak látszik és mégis néha érthetetlen ügyességek sikerülnek neki. Az alkonyatba belevilágít egy ablaksor úgy, hogy szinte keressük a gyertyát a kép mögött, hullámok gyűrűznek lassan tova, vagy a giccs-festők ismert itáliai alkonyata egyszerre teljes pompájában ragyog felénk.

Csak ott van a bökkenő, hogy a természet ezt a sok dolgot legalább éppen oly jól és könnyebben megcsinálja. De nyugtáznunk kell azt, hogy Csontváry nagy bűvészkedéseket tud véghezvinni, igazán egyszerű eszközökkel.

Festésmódja egészen primitívvé lesz, amikor egzotikus, délszaki országoknak különás tájékait és különös szertartásoktól összegyűjtött embereit vonultatja a szemlélő elé. Egy-egy szín, egy-egy folt valahogyan Gauginre emlékeztet, egy olyan Gauginre, akinek látása stilizálatlan maradt.

A természet uralkodik ezen a művészeten, az ember csak reprodukálni igyekszik lázas erőfeszítéssel valamelyik szögletét vagy pillanatát.