Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 21. szám · / · Babits Mihály: Úti Napló

Babits Mihály: Úti Napló
Én is fa vagyok.

Ó a fák élete! egy helybe kötve élni!
hiába vágyni föl! nyúlni a nap felé!
megunt gyökereken, miket nincs mód kitépni,
hiába nőni a szomszéd cserjék fölé!

És únott nedveket a régi földből színi,
vagy várni hév nyáron a bús menny záporát;
majd fájni a napon és mozdulni se bírni,
majd sírni szüntelen sok szeles éjen át.

Lenni tehetetlenül, kényszerüen türelmes,
míg törzshöz dörzsöli hátát minden tinó,
megmász minden gyerek, megvág minden szerelmes,
fészket dob a suhanc, ágat harap a ló.

Vagy állni hegytetőn, egy szálban mint sudárfa,
melyet minden kerül, csak egy nem: a vihar,
tulélni mennykövet, korhadni szútól rágva:
ez a fa élete s mily hosszú, míg kihal.

És az én életem? Emlékszem egyszer, télen, egy nagy szobában vagyok...