Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 10-11. szám

GELLÉRT OSZKÁR: TÜKÖR

Hullámtalan, sík, sima viz.
Nincs egyetlen kisujjnyi fodra.
Fényes tükör. Úgy állok benne végig
Mint a halálnak élő mozdulatlan
Élet büszke szobra.

Ó boldog perc! Szent, gyönyörü,
Szűz bölcsesség égi szülötte.
E percben tisztán érezem, hogy egykor
A föld alatt épp annyival leszek csak,
Mint mostan: fölötte.

...Ah, vert talán a tó szíve?
Szívemre vert valaki orvul?
Futó habok hogy kapdossák a testem!
S tarajos vízen előbb nyugodt arcom
Vad-ijedtre torzul.

Test, szétfolyó. Arc, amiről
Puha húsdarabok leválnak...
S rámmered képe az örökké mozgó,
Az életbe örökké visszanéző
Nyugtalan halálnak.