Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 8. szám · / · LENGYEL GÉZA: SÁROSÉK

LENGYEL GÉZA: SÁROSÉK
VII.

Mikor már néhány napja volt oda Helén, estefelé, a puszta kertben összetalálkozott Lenke a gyakornokkal. Kövesi lelógatta fejét és nagy vizes szemeivel nézte a földet. A lány körülnézett, azután gonosz, de őszinte kíváncsisággal kérdezte meg:

- A kisasszonyt sajnálja?

Kövesi rémülten dadogott:

- Sajnálom?... Hogy mondhat ilyet... hogy jut eszébe?

- Csak úgy gondoltam - mondotta a lány.

Azután hallgatott, de ott maradt a fiú mellett, míg a teljes sötétséggel a hideg szél meg nem jött. Másnap, harmadnap is, egész héten találkoztak esténként. Járkáltak szótlanul, esetlen falusi fiatalok, akiknek nincs mondanivalójuk, csak egy-egy kurtán kiejtett szó. A lány szerette volna faggatni néha, kérdezősködni a rejtett, a rejtelmes szeretkezésekről. Égő kíváncsiság gyötörte, de ügyetlen célzásait haragosan utasította vissza Kövesi. Hát hallgatott. Hallgattak mind a ketten, de várták egymást. A napok múltak, a fiú türelmetlen, izgatott volt. A levél, amit várt, nem jött és titkos, mohó szeretkezésben töltött hónapok után, már hetek óta egyedül volt. Mellette a hamar megérett, homályos, kétes, rossz könyvekből, kulcslyukon ellesett jelenetekből sejtett titkok után vágyakozó lány, akit azonban gyereknek ismert, kíváncsi, kotnyeles, rosszindulatú gyereknek. A gyerek néha belékapaszkodott a karjába. Közel hajolt hozzá, égett, izzott, csak nyúlni kellett volna utána. A fiú nem vette észre. Kelletlenül rázta le olykor, de elkergetni nem merte. A gazda lánya.

Egyszer - a türelmetlenség tombolt benne - Helénre gondolt és a levélre, amely nem jött, ellökte a nyakába kapaszkodó lányt. Ellökte erősen, durván, hogy csaknem felbukott. A lány visszaugrott. Talán a szemét kaparja ki - gondolta Kövesi. A lány átkarolta és - így látta olykor az ajtó hasadékán keresztül, - hangos csattanással, erősen csókolta meg a száját. Ez a csók meleg volt, kész, kifejlett csók volt, mint amit Helén adott először ott a fasorban. Éppen, mint akkor, a fiú gyorsan húzta el a fejét, ijedten védekezett:

- Ne, ne... meglátják.