Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 5. szám · / · BABITS MIHÁLY: SZAGOKRÓL, ILLATOKRÓL

BABITS MIHÁLY: SZAGOKRÓL, ILLATOKRÓL
6.

A szagok asszociatív erejével összefügg, de azzal össze nem téveszthető esztétikai hatásuknak egy másik s nem kis jelentőségű forrása: az amit a dekadens költők correspondance-nak neveznek. A szót legjobban megmagyarázom, ha A. Rimband híres versére emlékeztetek: A noir, E blanc, I rouge, U vert, O bleu, voyelles. E misztikus megfelelése látszólag oly távoli érzeteknek és képzeteknek azonban csak kifinomult érzékenységek [*] számára létezik. Minthogy ma divat a természetet lehető legszegényebbnek és fukarabbnak képzelni, magyarázásában nem akarok túlmenni az asszociációkból való magyarázaton; amikor a correspondance [*] olyan asszociációt jelentene, hogy a kapcsolat eredete és milyensége teljesen eltűnt az emlékezetből; a kapcsolat azonban mégis felbonthatatlanul erős; ami minden esetre elég felötlő jelenség. Véleményem szerint azonban lehet a correspondance valami a színes látással rokon tünemény és a természet egy új kombinációja.

Akármint legyen is, a szagok megfelelése erős, bonyolult és gyakori, szinte mindenkitől ismert, - ami - e téren - sokat mond. (Az asszociációs teória mondhatja, hogy azért, mert a szagok kapcsolatmódja minden kapcsolateredetek között a leggyengébb: coincidencia. Sok esetben valószínűleg igazgat mond.) E correspondance kétségtelenül erős forrása az esztétikai hatásnak. Közvetlenebb a szimbólum hatásánál, mert magán az érzeten alapul. - Baudelaire külön versben dalolta meg:

Il est des parfums frais, comme des chairs d`enfants,
Doux bomme les hautbois, verts comme le prairies,
- Et d`autres corrompus, riches et triomphants...

Valóban vannak zöld szagok, vörös szagok, fehérek... mint ahogy vannak vörös, fehér hangok). [*] Ismerek aranysárga szagot is. S a dolog még rejtelmesebb lesz ha arra gondolunk, hogy pl. a virágok színe és illata közt csakugyan ex natura is van valami összefüggés, amiről aki bővebbet akar olvasni, nézzen utána a Természettud. Közlöny 1883-ban kiadott Tárgymutatójában.

Aztán: vannak piano-szagok. Vannak forte-szagok is. Harmonikus és disharmónikus szagok; ordítók, mint rikítók. Így hasonlít hangot szaghoz Milton a Comusban:

At last a soft and solemn breathing sound
rose like a stream of rich distilled perfumes
and stole upon the air.

Que sons et que parfums se taisent! mondja Gustave Kahn (Chantonne lentement, les Palais nomades.)

A tapintás érzékével is levelez a szaglás. Selymes, bársonyos szagokat ki nem érzett? Cirógató, karcoló szagokat? Hideg, vagy égető illatokat, csiklandó szagokat? Táncoló sajtszagokat? (Zola, Daudet.) Selymes megint, s bársonyos szagokat? Heliotrópokat, d`une haleine de vanille si douce, qu`elle donnait un caresse de velours? Ez Zola mondata:

- C`est ici qu`il doit étre bon de s`assoir - így szól. Serge Albinehoz - dans l`odeur qui monte.

Elem a szag, mint a levegő, mint a víz, csakhogy finomabb a levegőnél; még a hangnál is finomabb. A hang jön, mint egy folyó, arcul csap sokszor, erőlködnöd kell, hogy meg tudj állni benne. A szag ingerel, csiklandoz, de meg nem üt soha.

Pedig a szag materiális és mégis szellemibb a hangnál. A mozgásmennyisége kisebb.

S a szagok megfelelése (legfeltűnőbb a hangokkal, kivált a zenehangokkal. [*] Vagy csak azokkal vesszük legjobban észre mi, - éppen mi? Vajon a színek harmóniáját nem zenével szoktuk-e hasonlítani? (v. ö. az összhang szót.) Nem először zenével hasonlítunk, harmonikusnak mondunk-e mindent ami esztétikai benyomást kelt bennünk? [*] Mint a kisgyerek, aki kutyának mond minden állatot, mert csak a kutya nevét tudja. Ezer állat lehet, de még csak ennek az egynek a nevét tudja.

Egy régi papírszeleten a következő feljegyzésemet találom:

Mért ne lehetne tapintás-zene? Mért ne lehetne készíteni az aeolháfáéhoz hasonló lemezeket, melyeknek végigtapintása az érzékeny tapintóérzékre (pl. a Keller Helén bajtársainak tapintó-lelkére) épp oly kellemes és elragadó legyen, amilyen a zenedarab az érzékeny fülnek?

Nos - és miért ne lehetne - illatzene? Zene - az érzékeny orrnak?

Egy fővárosi színházunk - egy operette előadásánál - mikor a színpad exotikus szigetet ábrázolt, exotikus illattal árasztá el a nézőteret. A dolog kétségtelenül esztétikai hatás keltett. De csak azt adta meg, amit Beöthy Zsolt esztétikai alapnak nevez s ami kétségtelenül tisztán: megfelelő háttér-asszociáció.

Hogy önállóan - s közvetlenül mint érzés - esztétikai hatás keletkezzék: [*] ahhoz vagy sokféle (színesség) vagy mozgás szükséges. Egy változatlan érzés fel is költheti-e azt, ami maga nem egyéb, hanem a felsőbb kombinációk érzése? Parfümmuzsika csak izoláltan vagy kombináltan successiv illatok előre megállapított változtatásával lehetséges. A rögtöni szagmentesítésre már tétettek kísérletek: az illatizolálásra az első lépés. Mihelyt önkényesen kombinált illatokat tetszésszerinti időre előállítani sikerül: készek az illatzene feltételei.

S lehet, hogy a jövő században okosabbak lesznek az emberek, lesznek olyan okosak, mint a görögök voltak s ilyeneken törik a fejüket, nem pedig gépeken [*] .Nem a gép teszi édessé a munkát, hanem a dal.

Új technika, új elmélet keletkeznék. A szerelmes illatsonettel lepné meg imádottját. Kedvesebb lenne, mint a puszta szóvers.

S lennének műfajai az illatoknak: az egyszerű, családias, régies illatok műfaja, minő a rosmarin és levendula; külön műfaj az ánizs alapmotívummal s a régi vagy népiesebb parfümök műfaja: pacsuliária; külön műfaja a buja s exotikus illatoknak: illatidill és illatóda. Lenne, az illatban is, programzene: az asszociációk felhasználásával; lenne l'odeur-pour-l'odeur-zene.

Mikor szívunk már cigaretta helyett - illatkölteményeket?

Mikor fognak a szomszéd szobából, az ajtó résein által, beáradni édesen, az illatklavier akkordjai; e zongora brutális hangjai, a brutális hangok helyett, melyek mint Schopenhauer feljajdult, agyig, lélekig hatnak!

Gyermekes ábrándok! - No bizony! Olyan soká voltam okos, csoda, hogy eddig is kitartám.

Ide írok egy verset:

Idyll.

Százszorszép, erika, orgona, gyöngyvirág
bimbóznak,illatoznak kertünkben gazdagon:
ez ám a tavaszi, verőfényes világ
kettőzik napsugára a szomszéd ablakon.

Azon az ablakon nemcsak a napsugár ég:
egy szép leány szeme süt reggelente ki.
A sok virág közé ezt várom, lesve, már rég
és míg meg nem jelen, csokrot kötök neki.

Százszorszép, erika, orgona, gyöngyvirág,
testvérül bokrétámban hát ölelkezzetek
és zengjetek neki illatsymphóniát!
- Csak volna nefelejts is - refrénül- köztetek!
(1903. április)

 

[*] E szó ilyetén használatra nem modern affectatió. Értelmét l. Csokonainál: Az öt érzékenységek...

[*] A szóhoz l. még Verlaine A Clyméne, utolsó szak.

[*] Csak egy példát hozok. Wilde Saloméjában jön elé a harsonák piros rivalgása. (Ford. Szini Gy.) Tudvalevő, hogy Dante gyakran felcseréli az érzékek működését; az Inf. I. 60. dove ilsol tace nem annyit jelent, mint Szász K. fordítja, hol a nap kél, hanem ahol lenyugszik: azaz sötét lesz. Még találóbb idézet nekünk: Inf. V. 28. Jo venni in lňco d'ogni luce muto! Minden fénytől néma helyre jöttem.

[*] A szag sokkal folyékonyabb, hogysem a zörejhez lehetne hasonlítani.

[*] Un grand nombre des impressions de la une peuvent s'exprimer et s'expriment le plus souvent par des termes qui semblent avoir été inventés spécialement pour désigner celles de l'ouďe. (Eugčne Véron, Ésthétique Deuxičme édition p. 12.) Véron a megfeleléshez hasonló (de szándékosan létrehozott) tüneményt jelöl transformatio névvel. A correspondanceról beszélvén, idéznem kell Swinburne gyönyörű sorait, melyek ez érzés quintessenciáját fejezik ki költőileg:
Shadow kindled with sense of light
Silence laden with sense of song.

[*] Komikus szag nincsen. De voltaképp, egyáltalán, érzés lehet-e komikus? Komikus csak gondolat lehet. S a komikum a müvészetnek csak mellékterménye.

[*] Vagy ha gépeken, akkor a Mantegazza pianoforte olfattívóján (amit egyébként már megpróbáltak Parisban.) Megjegyzem, hogy 1903 elején még azt írtam magam is: "Többet ér egy mosógépet megszerkeszteni, mint a leghatalmasabb költeményt."