Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 5. szám · / · BABITS MIHÁLY: SZAGOKRÓL, ILLATOKRÓL

BABITS MIHÁLY: SZAGOKRÓL, ILLATOKRÓL
1.

Maupassant egyszer tetten éri a fajidegenkedést. La main gauche c. kötetében van egy novella - Boitelle - melyben a parasztszülők visszautasítják fiuk néger választottját, mert nagyon fekete. Alle est trop noire! Non, vrai, c`est trop. Ha egy kicsit világosabb volna, elfogadnák.

Egyik modern írónk egy tárcája néger legényről s fehér leányról ír, szerelmesekről, akik egyszerre kiábrándulnak: a fekete, mert a fehér test szagtalan; a leány pedig...

Az érzethangulat faji különbsége kétségtelenül a szokásból ered. A európai átlagember így mindig is idegenkedést mutatott az emberi test természetes illatától: mert az e fajnál minimális. Már Nagy Sándorról mint rendellenes kellemetlenséget jegyezte fel Ploutarchos, hogy izzadságának illata volt; és nem mondatja-e Plautus, az átlagemberek e kiváló rajzolója: Mulier tum bene olet, ubi nihil olet. Maga Montaigne is - nagy elődöm a szagokról való értekezésben - azt írja: la meilleure condition, qu`ils ayent (les corps) c`est d`estre exempts de senteur. Non bene semper olat, qui redolere solet.

Ez idegenkedés egyik fő oka kétségkívül az emberi szagokhoz társult kellemetlen asszociációk - (betegségekről stb.) -: mindjárt szólni fogunk a szagok asszociatív erejéről. Az átlagembernél azonban nem kevésbé fontos ok e szagok szokatlansága: sérti az átlagorrot.