Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 4. szám · / · FIGYELŐ

BABITS MIHÁLY: MAUPASSANT- KOSZTOLÁNYI

1. Maupassant összes versei - egy ifjúkori kötet, - a maguk korában igen modern, vád alá helyezett versek, ma egyszerű, kedves költemények, könnyed és sima holmik, részben finom pikantériák - itt-ott egy-egy tüzesebb, mélyebb hang, amely nagy erotikus költészet elmúlt lehetőségeire enged következtetni - majd néhány kitűnő arckép, megfigyelés, jelenetek a vulgáris életből, melyek már a nagy novellista, a kérlelhetetlen realista, a karikatúra nélküli, de épp azért rettenetes szatirikus árnyékát vetik előre - szerzőjüknek nem legnagyobb remekei, talán nem is olyan dolgok, hogy sürgetőbb átültetni valót ne találnánk, - de érdekes adatok, kedves olvasmányok - Kosztolányi Dezső fordításában.

2. Kosztolányi magyar nyelv- és verskészsége nagyobb dolgok fordítására hivatott, azt hiszem; s talán nem is Maupassant az egyéniségéhez legrokonabb színű költő. Nyelve keményebb, duzzadóbb, szókincse a köznapitól távolabb álló, még verselése is pedánsabb hatású, mint a Maupassanté. Fordítása sokkal plasztikusabb és (hogy így fejezzem ki) szigorúbb az eredetinél; veszít az eredeti könnyedségéből, nem mintha a fordító nyelvvel, formával küzdene, hanem éppen mert nagyon is virtuóz. Azt lehet mondani: egy oktávval magasabbra hangolt Maupassant az övé. Az eredeti talán egyszerűbb és bájosabb.

3. Itt-ott, kivált a tájképeknél, meg az izzóbb erotikus helyeken, kitűnőt adott. S könyve becses lesz mindazoknak, kiket a magyar költői nyelv fejlődése érdekel. Kosztolányi nyelve az újabb években váratlanul újra kivirágzott magyar költői nyelv legmagasabb szintjén áll s Kosztolányi kétségtelenül a magyar költői műfordítás legnagyobb reménységeihez tartozik.