Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 3. szám · / · BABITS MIHÁLY : SWINBURNE

BABITS MIHÁLY : SWINBURNE
7.

De még inkább meglepte az egész közönséget a kórusok formája. Első sorban a nagy inventív képesség, mellyel egymaga annyi új metrumot talált fel, mint kortársai együttvéve nem s az előtte élt angol költők közül is alig valaki. Kétségtelenül túlszárnyalta ebben mesterét, Shelleyt is. Ez inventio bámulatos stílérzékkel párosult: az általa alkalmazott rímes angol formák oly tökéletes görög hatásúak, mintha Aischylos vagy Sophokles karénekeinek bonyolult formáit utánozta volna. Evvel összefügg az a csodás, széles, hömpölygő lírai lendület, mely e karénekeket s legtöbb költeményét jellemzi. Költeményei leggyakrabban hosszúak és hosszú sorokban: e hosszú sorok folyama csupa nagy, mindent magával ragadó zene. Mindent elborító zene: szélről senki sem irt úgy mint ő. Nem a reális, gályahányó, moszatos tenger az övé, halakkal, hajókkal, matrózokkal, mint Richepiné, aki matróz volt valaha s úgy irt verseskönyvet a tengerről. Swinburne igazában valami vallásos rajongással van a tengerhez, mely nem engedi, hogy a kicsinyes realitások közé rántsa azt le. Az ő tengere a híg őselem: valami misztikus, panteisztikus vonás van benne. A tenger minden fenség, minden báj. A tenger az isten, aki Venust szülte s az úszó (mert angol úrról írunk, sportsmanről) imádatos kéjjel veti magát bele. A hűs víz tüzet és erőt ad a tagokba s a költő a tenger Anteusza. A tenger új, nagy dalokra tanítja,

mert fenséges szivében rejti ő
a dal szivét, mely mély, mint az idő,
s minden képzelhető zene
szellemével telik hatalmas szelleme.

A tengernek szelleme van, s zenés szellemét idézi fel a költő verseiben, nem külső képét. Egyáltalán ez a költő kevésbé érzékeny a külső képek iránt, mint az örök szellem és zene iránt. Reális érzék kevés van benne: a csodálatos sorrendű s ritmusban ismétlődő szavak nem képeket, hanem sejtelmes mély zenét és érzéseket költenek. Sokszor elolvasva egy hosszú költeményét, alig tudnók elmondani a tartalmát: mert a tartalma érzés, nem elmondható.

A kifejezhetetlent fejez ki. E csodálatos (mesterkélt és mégis igaz) szó-, lélek- és zeneművészetről csak példa adhat fogalmat. Félve próbálunk rövid, halvány rekonstrukciót adni a magyarban. A ritmus egészen új, meg ne zökkenjünk; íme: - Č / -Č Č/ - Č / -