Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 3. szám · / · BABITS MIHÁLY : SWINBURNE

BABITS MIHÁLY : SWINBURNE
3.

Byron... Shelly... Keats... akkor frissen lobogó nevek. Lázadók voltak ők, az ifjak költői, lázadók és arisztokraták mint minden költészet. Nem a tömeg értését keresték, a modern világ számára csak gúnyos hangjuk volt, örök szépségekhez tértek vissza, új finomságokká kombinálván. Örök, görög szépségekkel vesztegették meg Shelley és Keats a nemesvérű gyermek füleit, aki, ott a tenger mellett, közelebb volt az örök szépségekhez, mint bárki, bárhol. De az angol lantosok s az északi gyermek lelkében ködöt kaptak a görög szépségek, ködöt és új szint, amely a betegséghez hasonlított. A görög tragédiák fátuma a skót balladák félhomályába borult s a nemes görög nevek szomorú zengést nyertek a frissen hajlított angol ütemekben. S a végzetes szépség, a végzetes élet gondolatai megmozdíthatták a költőlélek méhében Atalantát, a leggörögebb angol tragédiát.