Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 2. szám

BALÁZS BÉLA: LEHETETT VOLNA

És hogyha akkor én nem megyek el,
Ki tudja sorsunk merre jár velünk? -
Egész közel
Van kettőnknek egy titkos szigetünk
De mi sem lépünk arra már soha.

Egy ajtót akkor becsuktam örökre
De ott van most is kettőnk szép lakása
Ott van mögötte.
S bár adtam fejem hiú vándorlásra
Ki mondja, hogy én hontalan vagyok?

Sok szigetem, lakásom merre járok
S útamat szegik fényes tengerek
Melyekre ki nem szállok.
Tágul és nő világom míg megyek. - -
- És az ösvényem egyre keskenyül.